Kilenc ponttal a szakadék közelében

A csallóközaranyosi csapat a női I. kézilabdaliga tizedik helyén találta magát az őszi idény végén. Peter Talár nagyon csalódott, az együttes nyitrai edzője nem emlékszik arra, hogy mikor zárt ilyen rossz idényt, mégis készségesen válaszolt kérdéseimre. Tizedik helyük nem nagyon kecsegtető, akárcsak egyszámjegyű pontszámuk. Miért végeztek így az őszi idény után?Nagyon csalódott vagyok, nem is emlékszem arra, mikor volt utoljára ilyen rossz idényem. A bajnokság előtt és kezdetén nem volt sportcsarnokunk, hiszen még tartott a felújítása. Csak Mocsonokon játszhattunk először megfelelő méretű játéktéren. Minden ott kezdődött, meg egy héttel később Kassán. Mindkét helyen alig kaptunk ki. Ez aztán a folytatásban is hatással volt a játékunkra. Elégedett csak az idény középső szakaszával lehetek, amikor legyőztük a naszvadiakat, pontot hoztunk a Bánovce pályájáról, és megvertük a nagymihályi juniorokat. Hazai veretlenségünk csak az utolsó fordulóban a listavezető nyitraiaktól elszenvedett vereséggel ért véget. Idény közben hárman megsérültek, még az induláskor műtétre kényszerült Somogyi Réka. Az ő határozottsága, védőmunkája hiányzott ősszel. Beállóink is megsérültek. Volt olyan időszak, amikor az alaphatosból hárman-négyen edzettek. Sok volt a sérülés, a betegség, a munkahelyi elfoglaltság. Gyors az I. liga, ha nincs megfelelő kispad, jönnek a vereségek. Idegenben mindössze a Bánovce otthonában játszott bajnokin volt minden rendben. Négy győzelmük – mindannyit hazai pályán érték el – közül kettőt a közvetlen élbolyban található naszvadiak és a nagymihályi juniorok ellen értek el. Van valamilyen fegyverük az erős csapatokra?A korábban erős pozsonyi Intert is megvertük. A naszvadiak ellen óriási motiváció hajtotta a csapatot. Mikor mindannyian összejövünk a bajnokira, jobban kézilabdáznak a lányok, és képesek felszívni magukat a hazai közönség előtt. A jobbak ellen mindig könnyebb játszani, ráadásul mindkét említett összecsapáson jól védtek a kapusok. Kár, hogy a Nitra ellen ez nem működött, semmi sem sikerült, sok volt a kiállítás. Nem egyszerű a helyzetünk, de harcolunk tovább. A hat vereség sem kevés, a lejátszott bajnokik felénél is több. Van köztük szorosan elvesztett meccs, de nagyarányú balsiker is…Nagyon fájdalmas, ha egy-két góllal kapunk ki. Mocsonokon pontjainkba került a túl nagy akarás. Mindkét szoros vereségünkért, de a többiekért is tavasszal visszavághatunk. Mit mutatott az őszi idény? Merre halad a csallóközaranyosi női kézilabda szekere?Saját nevelésű vagy alacsonyabb osztályokból érkezett lányokkal próbálkozunk. Bízom abban, hogy hangyaszorgalmunk tavasszal már meghozza a gyümölcsét. Amikor mindenki játszhat, veszélyesek lehetünk bárkire a mezőnyben. Ha összejövünk valamennyien a bajnokira, egymást érhetik a győzelmek. Mi nem vagyunk olyanok, mint a naszvadiak, a mocsonokiak vagy a galgóciak, akik olyan játékosokat is bevetnek, akik nem velük edzenek, és megnyerik nekik a meccseket. Rendszeresen, kitartóan dolgozunk. Bízom abban, hogy tavasszal majd biztosan jobban fog menni. Óriási a motivációm. Mit kell feltétlenül elvégezni a téli holt idényben?Pihenésre, a sérültek felépülésére, a fejek kitisztítására van szükség. Nem szabad a kézilabdára gondolni. Nem könnyű a helyzetünkben létezni, de azt kívánom játékosaimnak, hogy közben új gondolatokkal, motivációval gazdagodjanak. Január ötödikén már kezdjük a felkészülést, amely ezúttal az erőnléti és a játékos forma egyvelege lesz. Már február elején bajnoki vár ránk, így nincs idő a hosszabb alapozásra. Mindent megteszek, amit csak lehet, s remélem, a lányok is így vélekednek. Közös igyekezetünk nyomán eredményességünk hangulatunkon is javíthat.