Juhos Katához mindenkinek volt néhány kedves szava
Juhos Kata: Őszinte szurkolója vagyok a csapatnak

A dunaszerdahelyi HC DAC női kézilabdacsapata a hét-végén visszavonultatta korábbi csapatapitánya, Juhos Kata 15-ös számú mezét. Az újdonsült klublegenda népszerűségét jól mutatja, hogy megannyi gratuláció és ölelés után, tanítványai gyűrűjében válaszolt kérdéseinkre.
Körmendről indulva, de a Csallóközben is nagy nyomot hagyva maga után, nem először okozott megható pillanatokat a dunaszerdahelyi sportcsarnokban. Milyen volt ez az ünneplés a bajnoki címekhez képest?
Az gondolom, hogy azok is felejthetetlen emlékek, mert ez egy fiatal klub és történelmi sikereket értünk el. Jó volt annak a csapatnak a meghatározó tagjának lenni. Most ez összességében az egész életemnek egy visszaigazolása. Nagyon régóta kézilabdáztam, nagyon hosszú volt az út. Persze nincs még vége, de jó visszagondolni arra, hogy mennyit dolgoztam, mennyi mindent megtettem, mennyi dolgot feláldoztam ezért.
Végtelenül jó érzés, hogy van egy családom, akivel megoszthatom ezeket, és itt volt a kisfiam, aki ezt láthatta.
Valóban fiatal klubról van szó, amely először vonultatta vissza egy volt játékosa mezét. A bajnoki címeket őrző óriási vásznak mellett az ön meze került fel először a csarnok falára.
Azt kívánom, hogy ez a klub tovább fejlődjön, további sikereket érjen el, és az én mezem mellett legyen ott másoké is. Ez itt egy kis közösség, egy kis város, ahol látni kell a gyerekeknek, hogy ilyen helyen is vannak, születhetnek példaképek, akiket érdemes követni.

A beszédében is úgy fogalmazott, hogy ez is egy olyan pillanat, amiért megéri gyerekként elkezdeni. Méltó lezárása ez az aktív pályafutásának?
Igen, abszolút így gondolom. Ezek a célok voltak előttem, illetve az, hogy valami maradandót tudjak alkotni. Mindig példát akartam mutatni. Most pedig, hogy már a klubnak az utánpótlásában is dolgozom, maximálisan úgy érzem, hogy tudja a gyerekeket motiválni egy-egy játékos és az egész csapat is.
Egy éve, mikor a szezon végén elbúcsúzott a csapattól, a klub vezetése jelezte, hogy szeretné, ha átadná tudását az utánpótlásnak. Viszont emlékeim szerint ön még bizonytalan volt ezzel kapcsolatban. Meggyőzték, vagy azért ön is érezte, hogy itt van a helye?
Mindenképpen úgy érzem, hogy itt a helyem és szeretném ezt csinálni. Igazából a magánéletben voltak terveim, amikről továbbra sem mondtam le. Szeretném, ha lenne kistestvére a kisfiamnak. Ez egyelőre még várat magára.
Hiába a visszavonulás, rendre látjuk önt a lelátón. Ott volt például a szintén történelmi kupagyőzelmet hozó mérkőzésen is néhány hete. Nem hiányzik, hogy már nem lehet ott a pályán?
Természetes, hogy ott vagyok. Nincs bennem hiányérzet, csak az jár ilyenkor a fejemben, hogy a lányok nyerjenek és sikeresek legyenek. Idén minden esély megvan arra, hogy mind a három sorozatban meglegyen az aranyérem.
Tiszta szívből drukkolok, hogy meg tudják ezt csinálni. Őszinte szurkolója vagyok a csapatnak.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.