Kijutott az olimpiára a magyar férfikézilabda-válogatott

A Lékaiék meccsét megelőző Tunézia–Norvégia találkozó már tét nélküli volt, hiszen előbbiek már biztos nem végezhettek továbbjutást érő helyen, utóbbiak pedig a portugálok és a magyarok elleni sikerükkel már kvalifikáltak Párizsra. A norvégok ettől független érvényesítették a papírformát és 41:24-es győzelemmel zárták a selejtezőtornát.

Szűk egy órával a zárómérkőzés kezdete előtt egy, a közönség soraiból kiválasztott, kislány konferálhatta fel a bemelegíteni érkező magyar válogatottat. A fiatal szurkoló ráadásul egy elég erős hangorkán közepette lepacsizhatott a bevonuló játékosokkal, így biztosan örök élménnyel gazdagodott vasárnap este. A hangulat egyre fokozódott, negyedórával a kezdés előtt pedig születésnapja alkalmából a kéziválogatott vezérszurkolóját is felköszöntötte a műsorközlő és a drukkerek. Ezt követően megérkezett a kispad mellé Chema Rodríguez és felharsant a „Ria, ria, Hungária”.

A himnuszok elhangzása előtt már szinte teljesen megtelt a tatabányai sportcsarnok és ahogy a magyar játékosok kérték, pokolivá kezdett válni a légkör. A magyar kapuban némi meglepetésre (?) a norvégok ellen védés nélkül záró Mikler Roland kezdett. Mezőnyben Imre, Ancsin, Bánhidi, Lékai, Szita és Bóka támadott, védekezésben pedig Sipos váltotta Imre Bencét. Az első gólt, az első támadásból Szita lőtte. A harmadik percben aggasztó pillanatok következtek, 1:1-nél Lékai Máté a lábát húzva ült le a kispadra, majd Ancsin gólja, Frade mellé ment lövése és Imre találata következett, 3:1.

Másfél perccel később Lékai visszatért, a közönség két részre osztódva pedig a „Hajrá, magyarok!” skandálásba kezdett. A 10. percben érkezett meg Mikler első védése, amelynek poszttársa, Bartucz László örült a legjobban. Ebben a percben Szita belőtte harmadik gólját, így 7:4-nél kértek időt a portugálok.

A vendégeknél Frade tudott először duplázni, de erre jött Szita, aki negyedszer is túljárt Capdeville eszén, 8:5. A 15. percben egygólosra csökkent a magyar előny, érkezett is a kapuba Bartucz, akit a közönség azonnal üdvözölt, ő pedig egy védéssel köszönt be. Ha valamelyik játékosnak nem lett volna egyértelmű, a közönség jelezte: „Veletek vagyunk!”. Ekkor már a portugál kapuban sem a kezdő hálóőr, hanem Marques próbált védeni, de Bánhidi lövésénél tehetetlen volt, 10:8. 

Jött az újabb Bartucz-bravúr, Lékai pedig az emberhátrányban kapus nélkül támadó portugálok üres kapujába lőtt, újra háromra nőtt Magyarország előnye. Chema ahogy szokta, most is igyekezett folyamatosan forgatni a csapatot, volt amikor Sipos bennmaradt támadni is, így Bánhidi is fújhatott egyet, de Bodó, Ilic és Fazekas is friss erőként érkezett a középső hármasba, míg védekezésben, amikor lehetőség volt, Ligetvári is érkezett a hármas pozícióba. A túlsó oldali szélső, vagyis Bóka Bendegúz mellett tehát mindenki kapott hosszabb-rövidebb pihenőt már az első húsz percben is. Az első magyar hetest Imre lőtte be bő hét perccel a szünet előtt, 14:11.

Ezt követően megakadt a magyarok támadójátéka, így a 26. perc elején újra egyre zárkózott a portugál válogatott, akiknél Portela lendült bele a gólszerzésbe, ötnél járt ekkor a jobbszélső. Az első magyar kiállítás egy perccel később, a vendégek egyenlítésénél jött el, de nem a kőkemény Sipos-Ligetvári kettős kapott büntetést, Ilicet küldték le a német játékvezetők. Ekkor, 15:15-nél kért először időt a magyar szövetségi kapitány. A 28. percben vezettek először a portugálok, de Imre hetesből egyenlített, így 16:16-nál ért véget az első félidő.

A második játékrész a Bartucz–Imre, Ancsin, Sipos, Ligetvári, Szita, Lékai hetessel kezdte a magyar válogatott, támadásban pedig érkezett Bóka és Bánhidi a két hármas védő helyére. Az első gólt Portugália lőtte, de Bóka részéről azonnal érkezett a válasz. A portugáloknak sikerült hárommal meglépniük, miközben náluk Francisco Costa, míg hazai oldalon Bánhidi szorult ápolásra, így Rosta Miklós érkezett beállóba. Chema a 37. perc végén, 18:21-nél kért időt. A lelátó érezte, hogy szüksége van a csapatnak a segítségre, és próbáltak új lendületet adni a magyar válogatottnak, amit Rosta hálált meg azonnal egy góllal. A támadás viszont nem zárult jól, Ancsin csak segítséggel tudta elhagyni a pályát. Sajnos ezekben a percekben folyamatosan foglalkoztatva voltak a magyar gyúrók. Bánhidinek a bal bokáját rögzítették, Ancsinnak a jobb térdét jegelték és kötözték be.

Nem találta a támadójáték ritmusát Magyarország, de a küzdenitudással ekkor sem volt baj, Fazekas Gergőék nem hagyták, hogy két-három gólnál nagyobbra növekedjen a különbség. A 46. percben Rosta góljával 21:22-re zárkózott a magyar válogatott, a közönség pedig szinte megduplázta az eddigi maximális hangerejét. Hogy ezt akarta-e megtörni időkéréssel a portugál szövetségi kapitány, vagy játékosainak akart eligazítást tartani, nehéz megítélni. De a magyar drukkerek a szünet alatt sem álltak le, zúgott a lelátó.

Fazekas kiszorított helyzetből egyenlített, egy 14 perces minimeccs indult az olimpiáért. Tizenkét perccel a vége előtt VAR-vizsgálat után Sipos piros lappal kiszállt a meccsből. A következő két gólt Portugália szerezte, majd emberhátrányba került. Imreé volt az újabb magyar találat, amikor már az utolsó tíz perc is elkezdődött, a B-közép pedig talpra állította az egész arénát. Meg is lett az eredménye, egy látványos támadás végén Imre egyenlített, 24:24. A lelátóról is jött a plusz erő, zengett a „Ria, ria, Hungária!”

Igaz csak rövid időre, de Ilic révén átvette a vezetést a magyar csapat, majd újra Imre tett közé egyet. Hetesből ki más, mint Imre lőtt újabb gólt, 27:25. Kevesebb mint négy perc volt hátra ekkor. Bodó is hozzátette a magáét egy remek átlövéssel, hogy megmaradjon a kétgólos előny. Sajnos viszont a balátlövőt kiálították, miután segített Fradenek kibújni a mezéből. Másfél perccel a vége előtt Imre emberhátrányban is betalált, 29:26. Ugrált és ünnepelt az egész lelátó amikor a portugál edző időt kért: „Aki ugrál büszke magyar, hejj, hejj!”

Az utolsó perc kétgólos magyar előnynél kezdődött el, a portugálok labdát szereztek, de Bartucz kivédte Leonel Fernandez ziccerét. Hogy még nagyobb legyen az öröm Lékai lőtt még egyet és elindult a féktelen ünneplés. 30:27! Magyarország kijutott a 2024-es párizsi olimpiára!

A meccs legjobbja a kilenc góllal záró Imre Bence lett, akinek a nevét azonnal skandálni kezdte a közönség, miután átvette legújabb elismerését. Ő volt az, aki ezt követően a mikrofonban köszönte meg a szurkolást, majd elkezdte énekelni Az éjjel soha nem érhet véget című számot, amit a közönség folytatott, majd Bodó nyúlta le a fiatal szélsőtől a mikrofont és egy beatbox-előadással fokozta a hangulatot. Ezt még a lelátóról nézte Sipos Adrián, aki a piros lapja miatt a lefújás után sem térhetett vissza a pályára. Kis idő után azonban a társak behívták őt is, és ekkor már az IHF-ellenőrök sem léptek közbe. A pályán a szövetségi kapitány, Chema ölelte meg először a védőt, aki néhány percnyi feszültség után gyorsan akklimatizálódott és önfeledten örült az olimpiai kvótának.

„A mai napot és a holnap délelőttöt még rászánjuk az ünneplésre, de kedden már várnak minket a Fradinál a teendők. Szerdán kupameccs a Veszprém ellen. Nem mi vagyunk ott az esélyesek, de megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Nehéz most pár napig ezt a teljesítményt elfelejteni. Nem biztos, hogy fogok aludni a következő napokban, hiszen olyan élményeket szereztem, olyan érzések vannak bennem… Ezt minden nap átélném – nyilatkozott a rutinos játékosoktól megszokott higgadtsággal a 21 éves Imre. – Nem tudom még feldolgozni ami történt, de nem is akarom még, csak meg akarom élni a pillanatokat. Fantasztikus volt az egész meccs. Persze addig nem annyira, amíg nem nekünk állt a zászló, de az utolsó tíz perc csodás volt. Nem tudom a magyar kézilabdában volt-e már ilyen. Sajnos sok negatív pillanat volt már ilyen helyzetben a magyar sportban, amikor győztes helyzetből vesztett valaki. Ez ma megfordult és mellénk állt minden, ami azért is lehet, mert mi itt egy család vagyunk és a pályán és a pályán kívüli küzdés is meglátszott ma. Még délelőtt is edzettünk és próbáltuk a lehető legjobb taktikát kitalálni, hogy ezen a meccsen működjön minden” – zárta az interjúk sorát Imre Bence, akit csapattársai nem győztek kivárni az öltözőben, hogy együtt kezdődhessen el az ünneplés.