Két program között beadandókat ír

Nicole Rajičová az elmúlt szezonban éppen csak lemaradt a legjobb tízről a műkorcsolya Európa-bajnokságon. Az új idényt kirobbanó formában kezdte, bemutatkozott a Grand Prix-sorozatban, és már alig várja a pozsonyi kontinensviadalt. A 20 éves versenyzővel a nagy előrelépés titkáról és az idei céljairól is beszélgettünk.

Hogyan készült az új szezonra?

Egész nyáron keményen edzettem, remélem, az Eb-n jó teljesítményt tudok nyújtani. A felkészülésem hasonló volt, mint a korábbi években, de mivel már főiskolára járok, most egy kicsit hosszabb nyári szünetem volt. Abban a négy hónapban csakis a korcsolyázásra koncentrálhattam, de egyébként a jégen azt csináltam, mint máskor.

Nagyon sokat fejlődött a művészi hatás terén, sokkal nagyobb átéléssel adja elő a programjait.

Sokat dolgoztam ezen, az edzők is inkább ezt helyezték előtérbe a tréningeken. Az ugrásaim stabilak, így arra összpontosíthattunk, hogy az érzelmeket is ki tudjam fejezni a jégen. Hogy tényleg szépen, művészien korcsolyázzak.

A rövidprogramját a Feeling Good című számra futja, a kűrjét pedig a Doktor Zsivágó filmzenéjére. Ki választotta a zenéket?

Az edzők ötlete volt. Nyikolaj Morozovval is együtt dolgozom, és neki jó szeme van arra, hogy kiválassza a legjobb zenéket. Pontosan látja, mi illene hozzám, most is mindkét zenét ő ajánlotta, és ezen végül nem is változtattunk.

Két különböző programról van szó, az egyikben a játékosabb, vagányabb, a másikban a líraibb énjét mutatja meg. Melyiket kedveli jobban?

Mind a kettőt nagyon szeretem. A rövidprogram modernebb zene, ahol kimondottan táncolnom kell. Számomra ez nehezebb, mert ilyen stílusú zenére még nem korcsolyáztam. A kűr relatíve egyszerűbb, mert klasszikus zene, amilyet már korábban is használtam.

A különbséget még a hajviseletével is kifejezi, a rövidprogramban lófarokba van kötve a haja, a kűrben klasszikus kontyot visel.

Mert a kűr hagyományos program, amelyhez a hagyományos hajviselet illik. A rövidprogram más.

Ebben az idényben két Grand Prix-versenyre is meghívást kapott, a Skate Americán és a Kínai Kupán is hetedik helyen végzett, előbbin ráadásul első szlovák női korcsolyázóként tripla-tripla kombinációt ugrott, és megdöntötte egyéni legjobbját.

Nagyon boldog vagyok, először szerepelhettem a GP-sorozatban. Nagyon illusztris verseny ez, ahová nem egyszerű bekerülni. Szuper érzés a legjobbak között versenyezni.

New Yorkban született, de szlovák színekben versenyez, az interjú is szlovákul készül. Mennyire érzi „hazai versenynek” a januári pozsonyi Európa-bajnokságot?

A családom pozsonyi, így ha Szlovákiába jövök, az időm nagy részét a fővárosban töltöm. Itthon érzem magam Pozsonyban. Az Eb így tényleg hazai megmérettetés lesz számomra. Nem gondolkozom azon, hogy ez plusz nyomást jelent-e, mert csak feleslegesen stresszelnék. Csak arra koncentrálok, hogy minél jobban lefussam a programjaimat.

A rokonok, barátok még nem nyaggatták, hogy szerezzen nekik jegyet?

Egyelőre nem, de nagyon bízom benne, hogy a rokonság eljön megnézni. Ha Pozsonyban járok, sosem lakom hotelben, hanem apukám rokonainál alszunk.

Jobb érzés otthonos környezetben készülni egy versenyre?

Sokkal nyugodtabb vagyok, nem kell egy hotelszobában ébrednem, végig finom házikoszton élhetek. A rokonok úgy törődnek velem, mintha mindig itt lennék.

A versenyeken édesapja, Tom Rajič kíséri, bár általában az anyukák szoktak a jég mellett állni.

Ez így alakult, apukám az edzőm is, és mentálisan nagyon jól érzem magam vele a jégen. Ez sokat segít.

Mi kell ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni egy versenyre, hogy fejben „ott legyen”?

Ha sok dolgom van, akkor minden jobban megy. Természetesen az a legfontosabb, hogy megfelelően fel legyek készülve, mert ha az ember érzi, hogy az edzések nem voltak százszázalékosak, akkor idegesebb. De számomra igaz, hogy minél több a kötelességem, annál jobban teljesítek. Így ugyanis nincs időm feleslegesen agyalni. Mindig viszem magammal a tanulnivalót. A tavalyi szlovák bajnokságon például a rövidprogram után írtam meg egy hatoldalas beadandót, a kűr után meg egy másikat. Ha nem lenne dolgom, akkor csak ülnék a szobában, így meg van mivel foglalkoznom.

Mit tanul?

Nemzetközi üzletvezetést és közgazdaságtant. Szeretem a matematikát, úgy gondoltam, hogy a sportpályafutásom után a biznisz világában szeretnék érvényesülni. Szerintem az is hasznomra válik, hogy a műkorcsolyának köszönhetően sokat utazom. A főiskolán nem nagyon kapok engedményeket, ugyanazt és ugyanúgy kell teljesítenem, mint a többieknek. De mivel tényleg érdekel ez az egész, és örömmel csinálom, nem érzem nehéznek.

Ugyanannyit edz, mint korábban, vagy ez is változott az iskola miatt?

Ugyanannyit edzek, csak más időpontokban. Például kétszer egy héten reggel fél hétkor van edzésem, tízre megyek iskolába, aztán elautózok New Jersey-be, ahol szintén edzek, onnan vissza iskolába, aztán haza, ahol még vár rám a konditerem. Elég sűrű, de egyelőre győzöm.

Mik a céljai a pozsonyi Eb-n? Sokak szerint a top 5 sem elérhetetlen.

Ezen nem gondolkozom, az a lényeg, hogy két hibátlan programot fussak, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Aztán majd a bírók eldöntik, ez hányadik helyre elég.

Mivel Pozsonyban lesz az Eb, most sok olyan néző is a helyszínen nézheti meg a versenyt, akinek korábban erre nem volt lehetősége. Mivel hívná meg őket, miért érdemes személyesen kilátogatni a csarnokba, és nem csak a tévében nézni a versenyt?

A helyszínen átérzed az egész hangulatot, teljesen más érzés, mint a tévén keresztül. Ez egy gyönyörű sport, remélem, minél többen eljönnek.

Utoljára 2001-ben adott otthont Pozsony a kontinensviadalnak. Emlékszik arra az Eb-re?

Nem, én akkor még csak hatéves voltam. Akkor még nem néztem a műkorcsolyát.

Mi az első meghatározó korcsolyás élménye?

Arra emlékszem, hogy 2002-ben néztük a Salt Lake City-i olimpiát. Nagyszerű volt a női verseny, Sarah Hughes nyert, aki ugyanabban a városkában, Great Neckben nőtt fel, mint én, és ugyanazon a pályán is edzett. Nem ismertük egymást, mert én még nagyon kicsi voltam, de én mindig felnéztem rá, és nagy példaképem volt. Amikor megnyerte az olimpiát, nagy parádét rendeztek a tiszteletére, mindenki őt ünnepelte.