"Kellett a hidegzuhany az elején"

Milyen volt az ébredés a tömegrajtos versenyben aratott győzelme után?

Nagyon kellemes, rendkívül elégedett vagyok. Az olimpia előtt nem is álmodtam erről. Elképesztő érzelmeket élek át, nem is tudok rájuk szavakat találni.

Az olimpiák történetének legsikeresebb női sílövője lett az egyéni számokat tekintve. Hogy hangzik?

Még egyáltalán nem szoktam meg!

Pjongcsangban elsősorban a sprintben vártak öntől jó eredményt, ahol címvédőként állt rajthoz, ám csak 13. lett. Hogyan tudott felállni a kezdeti kudarcból?

Az elvárások természetesek voltak, én is úgy készültem, hogy maximális teljesítményt tudjak nyújtani. Először szomorú voltam, de aztán már úgy vettem, talán ez a hidegzuhany kellett az elején, hogy magamhoz térjek. Tudatosítottam, hogy nagyon jó volt a felkészülésünk, sokat edzettünk, jó formában vagyok, úgyhogy bűn lenne ezt nem kihasználni. 

Ön az egyetlen női sílövő, aki mind a négy egyéni számban tudott olimpiai érmet szerezni. Minek köszönheti a sokoldalúságát?

Nekünk, sílövőknek sok versenyszámunk van, és én mindet végigversenyzem. Nem válogatok, hogy például csak a sprintre és az üldözéses versenyre koncentrálok. Olyan ember vagyok, akinek az az elve, hogy a munkát az elejétől a végéig teljes erőbedobással el kell végezni, úgyhogy én mindig a teljes programot végigversenyzem. S mindig úgy állok oda a rajthoz, mintha először és utoljára állnék ott. Az egészben az a lényeg, hogy az ember hogyan viszonyul a versenyzéshez. Minden siker mögött kőkemény munka van. 
 

A pjongcsangi csodálatos eredményei után mennyire lesz nehéz még a két váltóra összpontosítania?

Teljesen felszabadult vagyok, és úgy érzem, még a formám is kitart. Kedvez nekünk, hogy két nap szünet van a vegyes váltó előtt, az alatt tudok regenerálódni. Eleve úgy készültem, hogy a váltókban is indulni fogok, és ott is jól akarok teljesíteni.

Az előző két olimpián az első számban rögtön aranyérmes lett, de később visszaesett a formája. Most épp fordítva, egy gyenge eredménnyel kezdett, és egyre jobb és jobb lett. Minek köszönhető ez?

Harminchárom éves vagyok, és az évekkel jönnek a tapasztalatok.

Igaz, hogy már több időt kell szánnom a regenerációra, viszont most már sokkal jobban értem, mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy minél tovább kitartson a jó formám. Sokat segít az is, hogy anya vagyok, a gyerekeim mindig feltöltenek energiával, bárhogy alakuljon is egy verseny. A férjem, Daniel társam a sportban és a magánéletben is, ő is rengeteg erőt ad. Itt, Pjongcsangban az is sokat jelentett számomra, hogy a szüleim is itt voltak, és gyakran tudtam velük beszélgetni.

De meg kell köszönnöm a fizioterapeutáimnak is, hogy az anyasági szabadság után segítettek abban, hogy formába lendüljek, és a testem visszaemlékezzen, hogyan is kell versenyezni.