Kalmár: „Csapatként, együttes erővel kell mérkőzést nyerni”

Augusztusban érkezett a du-naszerdahelyi csapat egyik legnagyobb erősítése Kalmár Zsolt magyar válogatott labdarúgó személyében. A huszonkét éves középpályás az RB Leipzig csapatától jött a sárga-kékekhez egy szezonra. A győri születésű játékossal jelenlegi csapatáról, mérkő-zésekről, taktikáról, korábbi élményekről beszélgettünk.

Megfordult többek közt a német és a dán bajnokságban is. Ehhez mérten milyennek látja a szlovák élvonalat?

Először a Bundesliga II-be kerültem, ahol nagyon sok a párharc, nem igazán a technikai foci volt a jellemző. Majd ugyanebben az osztályban a Frankfurtnál fél évet töltöttem, ezt követően kerültem el Dániába, a Bröndbyhez. Elsősorban a dán és a szlovák focit tudnám összehasonlítani, hiszen ott is van egy-két csapat, amely játssza a focit, a többiben a párharcok, a hosszúlabdás játék dominál, nem pedig a gyors, rövidpasszos. Hasonló a játék tempója is, mindkettőt inkább a védekező stratégia jellemzi.

Mennyire áll közel önhöz a dunaszerdahelyi csapat játékstílusa?

Ha Dániával hasonlítom össze, lényegesen közelebb áll hozzám. Ott sokkal inkább labda ellen dolgoztunk, itt próbáljuk labdával indítani a támadást, a rövidpasszos játékot gyakorolni. Előfordulnak ugyan pontatlanságok, de igyekszünk ezeken dolgozni. Számomra nagyon szimpatikus, hogy támadó szellemben játsszuk a mérkőzéseket.

Miben látja a csapat erősségeit, s miben kellene fejlődni?

Az erősséget egyértelműen a gyors, rövidpasszos, egy-két érintős játék gyakorlásában, a gyors gondolkodásban látom. Amin mindenképp javítanunk kell, az a védekezés és a labda elleni játék. Nagyon fontos, hogy gyorsan vissza tudjuk szerezni a labdát, és át tudjuk venni a kezdeményezést.

Ön szerint szükség van vezéregyéniségekre a mostani keretben, vagy sokkal inkább a csapat együttes ereje kell, hogy domináljon?

Igen, fontosnak látom a vezéregyéniségek szerepét, hiszen a nehéz pillanatokban ők adják a csapat húzóerejét. Viszont mi minden edzésen azért dolgozunk, hogy jól tudjunk csapatként együttműködni, s mindenki ugyanúgy ki tudja venni a részét a játékból. Fontos, hogy csapatként nyerjük meg a meccset, s minél több játékos tudjon gólt szerezni.

Kivel tud a pályán a leghatékonyabban együttdolgozni?

Elsőként Mervó Bencét mondanám, vele elsősorban az edzésen, hiszen a DAC-ban csupán egy alkalommal játszottunk eddig együtt. Rajta kívül Pačindával, Vidával és a csapatkapitányunkkal, Marin Ljubiciccsal tudunk igazán hatékonyak lenni. Minél többet játszunk majd együtt, annál jobb lesz az összhang mindenkivel, s még erősebbek lehetünk. Előfordul, hogy nem értjük egymást a pályán, pontatlanságok csúsznak be, ezért kell minél többet gyakorolni, s nem egyénileg, hanem csapatként, együttes erővel nyerni meg a mérkőzéseket. Az idő múlásával mindez sokkal jobb lehet.

Említette Mervó Bencét, akivel korábban már játszottak egy csapatban, s remekül együtt tudtak dolgozni a pályán. Működhetne ez jelenlegi csapatukban is?

Úgy gondolom, igen. Bencét több mint tíz éve ismerem, rengeteget játszottunk egy csapatban. Eddig a DAC-ban egyetlen mérkőzést játszottunk együtt, rögtön gólpasszt adtam neki. Egyszerűen tudunk egymás gondolataiból olvasni, pontosan tudjuk, mi lesz a másik következő lépése. Tudjuk, mit várunk magunktól és a másiktól is, és ez nagyon fontos a játéktéren.

Mennyire tud azonosulni Marco Rossi vezetőedző filozófiájával?

Már az első edzésen tetszettek az elképzelései: nem engedte, hogy elrúgjuk a labdát, mindig ki kellett hozni. Ezt nagyon szeretem, hiszen így kreatívan és labdabiztosan kell játszani. Mielőtt idekerültem, beszéltem vele, s az érkezésemkor már pontosan tudtam, mit vár tőlem, mire kell majd fokozottan odafigyelnem. Ez is nagyban hozzájárult, hogy ezt a csapatot válasszam.

Mi a véleménye a szurkolótáborról? Milyen érzés volt az első hazai meccsén pályára lépni több ezer magyar szurkoló előtt?

Nehéz erre szavakat találni, különleges pillanatok voltak. Hallottam, ahogy felnőttek és gyerekek együtt énekelték a Nélküledet és a magyar himnuszt. Egyszerűen fantasztikus volt, azonnal libabőrös lettem a hangulattól. Le a kalappal a szurkolók előtt: minden mérkőzésen a csapat mellett állnak, a végsőkig buzdítják a játékosokat.

Ön hogyan éli meg a meccseket? Erőt merít a többezres szurkolótáborból, vagy igyekszik kizárni a külső hangokat, s csak a mérkőzésre koncentrálni?

Szeretek sok néző előtt futballozni, engem ez feltölt. Korábban is játszottam már nagyobb közönség előtt, de az itteni szurkolótábort, s azt, amit itt szurkolásnak neveznek, nem lehet a kintivel összehasonlítani. Itt mind a hétezer ember együtt szurkol, együtt őrül meg minden gólnál. Mérkőzés során ez egy plusz- motiváció számunkra, tizenkettedik játékosként állnak mellettünk, s átlendítenek az egyes mérkőzések nehéz időszakain is.

Milyen rövid és hosszú távú terveket tűzött ki érkezésekor? Ha lehetősége lenne, maradna továbbra is Dunaszerdahelyen?

Az első az volt, hogy minden héten kilencven percet tudjak játszani. Emellett szeretném visszaverekedni magam a válogatottba, ehhez az kell, hogy a jelenlegi csapatomban jó, stabil teljesítményt nyújtsak. Szeretném, ha oda tudnánk érni az első háromba, s azt, hogy az európai porondon is ott legyünk. Egy szezon erejéig igazoltam Dunaszerdahelyre, nagyon jól érzem magam itt. Jó klubba kerültem, közel vagyok szülővárosomhoz, Győrhöz is. Hogy maradnék-e? Ezt még sajnos nem tudom megmondani, ha a szezon végén úgy alakulnak a dolgok, bármi lehetséges.

Mindig is az volt az elsődleges célja, hogy egyszer majd hivatásos labdarúgó legyen?

Mást el sem tudtam képzelni, csak azt, hogy focista legyek. Tízévesen kerültem Győrbe, három évvel később már kollégista voltam. Ritkábban jártam haza, hiszen ott kellett lennünk, s csak a focira, az edzésekre koncentrálni. Ehhez mindent megkaptunk, ami lehetséges volt. Azóta is ezen az úton haladok tovább, igyekszem mindent megtenni, de még rengeteg munka van előttem. Szeretném egyszer egy topligában, topcsapatban is kipróbálni magam. Akár a Bundesligában, de a spanyol vagy az olasz bajnokságban is szívesen játszanék.

Az igazán kiélezett meccseken – gondolok itt elsősorban a zsolnaiak elleni derbire, vagy a kupában 2 góllal való fordításra – remekül játszott: gólpasszokat, gólokat jegyzett. Az ilyen mérkőzések más jellegű koncentrációt igényelnek?

Igyekszem minden mérkőzésen ugyanolyan koncentráltan játszani. Vannak olyan esetek, amikor az ellenfelek mindent a védekezésre tesznek fel, s nehezen tudjuk megtörni őket. Ilyenkor egy idő után már mi és a szurkolók is egyre türelmetlenebbek vagyunk. Ilyenkor nagyon fontos, hogy ne veszítsük el a koncentrációt, hiszen akkor a hibák is jönnek. Nagy plusz tud lenni, ha kiélezett meccsek szünetében az edzőtől biztatást kapunk, megerősítést, hogy jól járatjuk a labdát, de türelmesnek és koncentráltnak kell maradnunk, ha gólt akarunk szerezni.

Melyik volt pályafutása legemlékezetesebb mérkőzése és gólja? Esetleg a DAC színeiben is volt már hasonló?

A legemlékezetesebb az volt, amikor 2013-ban megnyertük a Magyar Szuperkupát az ETO-val. Ez volt életem első Szuperkupa-meccse, melyen én szereztem az utolsó, harmadik találatot a debreceniek ellen. Dunaszerdahelyi mezben, azt hiszem, az aranyosmarótiak elleni találkozót, s az azon szerzett két találatomat emelném ki, hiszen ezzel hozzájárultam a fordításhoz.