Józsa bombaerős lövéseitől rettegtek a kapusok

A napokban lett volna 70 éves Józsa László, minden idők egyik legeredményesebb dél-szlovákiai futballistája. A kassai Lokomotíva egykori csatára 108 gólt szerzett a csehszlovák élvonalban.

Józsa a magyarországi Csávolyban született, de kiskorától Diószegen élt, itt is kezdte a pályafutását. Már serdülőként rúgta a gólokat, tizenkét évesen az iskolacsapatban egy meccsen tizenegyszer volt eredményes. Tényleges katonai szolgálatát a Dukla Dejvicében töltötte, ahol két szezon alatt 145 gólt lőtt. Leszerelését követően Iglóra került, ahonnan 1971-ben leigazolta a kassai Lokomotíva. A vasutascsapat vezetői akkor még nem sejtették, hogy mennyire jó vásárt csináltak. Laci az első idényében csak háromszor talált bajnokin a kapuba, ám az 1972/73-as pontvadászatban 21 találattal már gólkirály lett, és címét a következő idényben is megvédte (17 gólt lőtt). Öröme nem volt felhőtlen, mert a Loki kiesett az I. ligából. De gyorsan visszajutottak, és a 193 centi magas támadó folytatta a gólgyártást, az 1976/77-es bajnokságban ismét ő nyerte a mesterlövészek versenyét (17 góllal).

Kétszer ért el mesternégyest az élvonalban, a prágai Sparta és a Jablonec ellen. Az utóbbi meccsen 10:1 volt az eredmény, Józsa a négy találaton kívül hat gólpasszt adott! Nem csoda, hogy a Sparta szerződtette volna, de a kassai vezetők hallani sem akartak a mezcseréről. Akkoriban a klubok megegyezése nélkül nem lehetett csapatot váltani. Jozsa a Lokival kétszer megnyerte a Szlovák és Csehszlovák Kupát. Összesen 108 gólt lőtt az I. ligában, bravúrnak számít, hogy mindössze hat és fél idény alatt bekerült a százgólosok klubjába. Ilyen gyorsan ez 1945-től senkinek sem sikerült.

Józsa Lacit rendkívül erős lövései és remek fejjátéka tette ismertté, a kapusok szinte rettegtek a bombáitól. „Sok focistát ismertem, de közülük Józsának voltak a legerősebb lövései. Ha eltalálta a kaput, nem adott esélyt a hárításra” – mondta róla Ivo Viktor, az Eb-győztes válogatott kapusa. Ezt bizonyítja, hogy egy bulgáriai kupameccsen a hazai játékosok nem mertek beállni a sorfalba, a prágai Dukla válogatott kapusának, Netoličkának pedig egy Józsa-lövés után eltörött két ujja.

Józsának nagy szívfájdalma volt, hogy hiába termelte futószalagon a gólokat, a válogatottnál mégis mellőzte őt a Václav Ježek–Jozef Vengloš edzőpáros. A cseh újságírók hiába követelték őt a nemzeti csapatba, csupán egyszer, 1977 szeptemberében, a törökök elleni barátságos meccsen jutott szóhoz. A félidőben klubtársát, Móder Józsefet váltotta. Alig kapott labdát, de így is egy bombája után öt percig ápolni kellett a vendégek hálóőrét…

Az U21-es válogatottba viszont meghívták – két idősebb futballista szerepelhetett a gárdában, volt úgy, hogy az eltiltott Ondruš volt a csapattársa. Az ifjú kapusok rendkívül féltek a lövéseitől. Ám több mint harmincévesen nem akart a fiatalok között focizni, ezért lemondta az utánpótlás-válogatottságot. Ez már nem tetszett a szövetség vezetőinek…

Nyolc esztendő után elhagyta Kassát, és Trencsénbe igazolt, ezt követően egy ideig a DAC-ban is szerepelt. Pályafutását Diószegen fejezte be, ahol edzősködött is. 1999. december 12-én, 52. életévében váratlanul elhunyt.