Jönnek a családi örömök - interjú Riszdordfer Mihállyal

Az egység rangidős tagjával, Riszdorfer Mihállyal elevenítettük fel a németországi szereplést.

A szegedi Világkupán lecsúsztak a dobogóról, az Eb előtt pedig az első hatba kerülésről nyilatkozgattak. Ebben benne volt az érem is, vagy nemigen számítottak rá?

Nem lettünk volna nagyon csalódottak, ha nem szerzünk érmet. Mivel tudjuk, idén sokkal kevesebbet edzettünk, nem végeztünk el annyi munkát, amennyi a dobogóra kerüléshez szükséges. Értelemszerűen visszafogtunk az olimpia után. Ha ki akarjuk bírni a következő három évet, lazítani is kellett valamikor. Idén más dolgok fontosabbak számunkra, mint a kajakozás. Öcsém, Ricsi megnősült, Erik lánya, én fiam születését várom, télen egy hónapig nem tudtam edzeni, mert lerúgtak, Tarr Gyuri műtéten esett át… Brandenburgban emlékezetből csináltuk végig a versenyt, és jól sikerült. A sok tapasztalatunkból merítettünk.

Már a csütörtöki előfutamot megnyerték, amivel elkerülték a középdöntőt, és egyenesen a fináléba jutottak. Pedig akkor még nagyon szélsőséges időjárás uralkodott a pályán. Erős szél, hatalmas hullámok…

Annál rosszabb idő nem lehetett volna. Aztán minden nap javultak a körülmények. Szombaton is ezt tapasztaltuk.

A döntőben jól ment a hajó, féltávnál vezettek. Rá is kapcsoltak, de a fehéroroszok gyorsulása még nagyobb volt. Hogyan élte át a hajóban ezt a futamot?

Ha három perc alatt megtehető a táv, akkor ott tudunk lenni a legjobbak között. Hosszabb verseny idején már érezhető, hogy idén kevesebbet edzettünk, mert a kitartás egy kicsit hiányzik. Az utolsó kétszáz méteren éreztem, hogy kezdek besavasodni, és a fiúknak is ez lehetett a bajuk, mert lassult a hajó. Az első 750 méteren kitűnően mentünk, mint az olimpián. Utána az erős fehérorosz egység jobban bírta.

Címvédőként lettek ezüstérmesek, és mégis örültek a második helynek. Mi ennek a magyarázata?

Az előzmények után elvárásaink nem arról szóltak, hogy kimegyünk az Eb-re, és faképnél hagyjuk a mezőnyt. Az előfutamok után azonban láttuk, hogy a harmadik–ötödik helyért harcolhatunk. Számoltunk a fehéroroszokkal, a magyarokkal, a franciákkal és a németekkel. A csehek megleptek bennünket is, pedig bennük volt a néhány órával korábban megtett középdöntő. Harmadik helyükkel nagy meglepetést okoztak. Ők még jobban örültek, mint mi. A mi örömünk is nagy, mert váratlan az ezüstérem. És kevesebb munkával, idegeskedéssel is összejött.

Vannak, akik már K4 ezer méteren a fehérorosz éráról kezdenek beszélni. Mit szól ehhez?

Korainak tartom, hiszen még csak kevés világversenyt nyertek meg. Sokszor kell még győzniük, hogy ez bekövetkezzen. Hosszú évekig vertük az élmezőnyt, mégsem beszéltek szlovák éráról. Most ugyan nem lehet a fehéroroszokat legyőzni, de csak idő kérdése, hogy valaki megelőzze őket. Kapjunk ki tőlük három éven át, de a londoni olimpián verjük meg őket úgy, ahogy ők tették velünk Pekingben. Én csak ezt kívánom.

Nagyjából egy hónap van hátra a dortmouth-i világbajnokságig. Addig mivel telik az idejük, és mire számítanak Kanadában?

Itthon edzőtáborozunk. Eriknek és nekem is rövidesen megszületik a gyerekünk, ezért nem megyünk sehova. Készülünk, és közben jönnek a családi örömök. Kanadában is a legjobb hat között szeretnénk végezni. Ha ez sikerülne, jelenlegi felkészültségünk mellett már szép teljesítmény lenne. Egy kis szerencsével előbb végezhetünk. Ha nem lesz szerencsénk, lejjebb kerülünk, de mindenesetre az élmezőnyben a helyünk. Kétszáz méteren is a döntőbe akarunk jutni, de ahhoz még meg kell nyernünk az itthoni válogatót.