Jól játszott a Barca, de kiesett

Luis Enrique, a Barcelona középcsatára Flavio Conceicao (balra) és Claude Makelele közt kapura tör a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágónČTK/AP-felvétel Kétségtelen, nagy csapat a Real Madrid, az utóbbi öt esztendőben hármadszor került a BL-döntőbe. És ez nem akármi. Olyan két gigász testén át jutott a döntőbe, mint a Bayern és a Barcelona.

Csak természetes, hogy az elődöntő szerdai visszavágóján a hátrányban lévő Barca játszott fölényben, amit bizonyít a 6:2-es szögletarány az első félidőben, illetve a 60 százalékos labdabirtoklás a 90 perc folyamán. Mindez mégsem volt üdvözítő a katalánoknak.

Madridban jól tudják, a vörös- kékek idegenben is veszélyesek, főleg ha a Realról van szó, ezért biztos, ami biztos alapon mocsarasra locsolták a pályát, olyanynyira, hogy az első félidőben a hazaiak 16-osa előtt állt a víz, a játékosok alig tudtak megállni a lábukon. Mondanunk sem kell, a pálya minősége akadályozta a folyamatos játékot, ez pedig nem kedvezett a támadni igyekvő vendégeknek. A hazaiak 2:0-ás előnyt élveztek, nekik nem volt sürgős a gólszerzés. Mégis ők találtak először a hálóba: Raul, az Aranylabdára évek óta pályázó csodacsatár jobb oldalon ellopta a lasztit a körülményeskedő Xavitól, középre ment vele, aztán bődületes erővel a bal felső sarokba vágta. Nem akármilyen gól volt! Helguera öngóllal egyenlített, de a Real továbbjutása egy pillanatig sem forgott veszélyben. Még akkor sem, amikor két világsztárja, Zidane és Figo lement a pályáról, az előbbi kisebb sérülést szenvedett, a portugál pedig eléggé felejthetően játszott. Amint láttuk, nélkülük is erős a fehér balett. Viszont Rivaldo nélkül nem igazi a Barca, a brazil azt jelenti a csapatnak, mint Beckham a Manchester Unitednek: tud passzolni és gólerős. Persze rajta kívül is akadnak kiváló focisták a katalánoknál, például Kluivert. Amilyen szenzációsan vett le egy labdát és fektette el védőjét, olyan „szenzációsan“ lőtt fölé.

Vicente del Bosque, a Real edzője azt emelte ki, hogy együttese intelligenciájának köszönheti a döntőbe jutást: „Ma este küzdenünk kellett, nem mintha a Barcelona ellen valaha is másképpen lett volna. A találkozót nagyban befolyásolta az első mérkőzés, amelyet nagyon okos és jó játékkal 2:0-ra megnyertünk Barcelonában. Amikor, egy fordulóval korábban Münchenből hazatértünk, 2:1-es hátrányból kellett fordítanunk, most viszont kétgólos előnyünk volt, és noha ezt megpróbáltuk elfelejteni, mégiscsak másképp futballoztunk.“

Ugyan a két találkozó egyikét sem tudta megnyerni a Barcelona, Carles Rexach vezetőedző szerint csak a pozitív dolgokra érdemes odafigyelni: „Úgy érzem, méltósággal vesztettünk. Két kiváló találkozót játszottunk a Real ellen, a kritikus pont a szerencse kérdése volt. Jellemző, hogy az ellenfélnek egyetlen lehetősége volt az első félidőben, azt mindjárt ki is használta. Hozzá kell tenni, hatalmas gól volt. Csak annyit mondhatok, Rivaldo hiánya nagyon hátráltatott bennünket. Képzeljék el, ha a madridiak Raul nélkül álltak volna fel...“ (T. V)

REAL MADRID–FC BARCELONA 1:1 (1:0) – az első meccsen 2:0; a Real jutott a fináléba. Góllövők: Raul (43.), ill. Helguera (48. – öngól). Játékvezető: Collina (olasz), 75 000 néző. REAL: Cesar–Salgado, Hierro, Helguera, R. Carlos–Figo (68. McManaman), Makelele, Zidane (46. Flavio Conceicao), Solari–Raul, Guti (87. Pavon). BARCELONA: Bonano–Puyol, F. de Boer, Abelardo, Coco (46. Overmars)–Xavi, Rochemback (67. Geovanni), Cocu (75. Sergi), Luis Enrique–Kluivert, Saviola.