Jagugyin már nem nézi a versenyeket

BŐD TITANILLA

Két éven belül másodszor lép fel Pozsonyban egy show-val, ezúttal az Opera a jégen című produkcióval. Szereti az operát?

Nem igazán rajongok érte. A színházat szeretem, de az opera már súlyosabb műfaj. Nem szoktam operába járni, de vannak áriák, amiket nagyon szeretek. Ha néha érzelmesebb hangulatomban vagyok, az autóban például a Toscát hallgatom. Az az egyik kedvencem.

Mit várhatnak a nézők az Opera a jégen előadástól?

Két művészeti ág összekapcsolódását: nagyszerű műkorcsolyát és kiváló komolyzenét. Sokan szeretik a klasszikusokat, ezek az áriák, amikre korcsolyázni fogunk, közismertek és nagyon élvezhetőek. Szentpéterváron már többször bemutattuk ezt a show-t, és mindig nagy sikere volt. Igaz, néha az emberek panaszkodnak, nem tudják, hová nézzenek, a zenekart és az énekest figyeljék-e, vagy a korcsolyázót.

A korcsolyázó számára is más élmény élő zenére korcsolyázni?

Igen, sokkal mélyebb. Már többször volt benne részem. Egyszer az énekesnő, akit elég jól ismerek, még azután is folytatta a számot, hogy én már befejeztem a programot. Utána megkérdeztem tőle, miért csinálta ezt, ő pedig azt felelte: annyira tetszett a korcsolyázásod, hogy még elnéztem volna egy ideig! Csak hát ő hiába énekelt tovább, ha én nem tudtam erről a tervről…

Pályafutása során korcsolyázott komolyzenére, filmzenékre, modern zenére… Melyik a kedvence?

Nincsenek kedvenceim. Minden azon múlik, milyen közönségnek készül a program. Amíg versenyeztem, általában komolyzenét választottam, mert a bírók azt kedvelik jobban. Az is fontos, hogy például gyerekeknek adunk-e elő: nekik a Toscát még nehéz volna megérteni.

A korcsolyázás mellett most televíziósként és színészként is dolgozik, az egyik orosz tévécsatornán például a „Hogyan működik?” című műsor egyik arca, s a nézők néha egészen furcsa kérdéseire keresi a választ. Élvezi?

Ha nem élvezném, nem csinálnám. Szeretek mindig valami újat tanulni. Ilyen a színház, a tévé, a film világa. Most itt szeretnék bizonyítani. Próbálom kitolni a határaimat, egyébként unalmas lenne az élet.

Jobban izgul egy forgatás, mint egy műkorcsolyashow előtt?

Hát persze. Huszonnyolc éve korcsolyázom, a tévézés viszont teljesen új számomra.

Mit talál benne vonzónak?

Ez valami új. Szeretek új dolgokat tanulni, olyasmit, ami nekem is örömet jelent, és persze rengeteg adrenalint. Egy színházi előadás előtt úgy izgulok, mintha az olimpián lennék.

Pályafutása csúcsa a Salt Lake City-i olimpia volt, ahol kűrjére négy tökéletes hatost kapott, s megnyerte az aranyérmet. Utána azonban csípőproblémák miatt vissza kellett vonulnia a versenyzéstől. Követi még a versenyeket? Nézte például a zágrábi Eb-t?

Nem. Tudom az eredményeket, de nem néztem a versenyt. Őszintén megmondva nem érdekel.

De az orosz bajnokság után, amikor a szövetség döntése nyomán nem a harmadik helyezett Konsztantin Mensovot, hanem az ötödik Makszim Kovtunt jelölték harmadik Eb-résztvevőnek, azt írta a Facebook-oldalára, sajnálja Mensovot.

Igen, mert hallottam az esetről, és tényleg sajnáltam Mensovot, hogy lemaradt az Eb-ről.

Kovtun végül legjobb oroszként ötödik lett az Európa-bajnokságon. Ön szerint bizonyított?

Igen. Nagyon jó korcsolyázó. Ősszel egy profi versenyre készülve együtt edzettem vele, láttam a jégen, és nagyon tehetséges fiatalembernek tartom. Ilyenből sok van, néhányukból nagy bajnok lesz, néhányukból nem. Kívánom neki, hogy kövesse a saját útját, és legyen egyre jobb és jobb. Azt hallottam, nagyon jól korcsolyázott Zágrábban. De még meg kell néznem, mert nem láttam a kűrjét.

Regisztrálta, hogy Brian Joubert az Eb-n a Gladiátor filmzenéjére korcsolyázott, ami a 2000/2001-es szezonban az ön legendás versenyprogramja volt?

Nem, és nem is vagyok kíváncsi arra a kűrre. Nem érdekelnek már a versenyek. Indulok profi viadalokon, de azok show-jellegűek. Nem lehet őket összehasonlítani egy orosz bajnoksággal, Eb-vel vagy vb-vel. Igen, ott is vannak bírók, akik pontoznak, de engem nem érdekelnek a pontszámok, az a fontos, hogy a nézők szórakozzanak. Az az időszak, amikor versenyeztem, már mögöttem van. Teljesen más életet élek. Bele kell tanulnom egy újfajta munkába, van egy hároméves kislányom és egy csodálatos feleségem, világszerte turnézok a show-immal. Szeretem ezt az életemet.

Egykori fő riválisa, Jevgenyij Pljuscsenko ezzel szemben még mindig versenyez. Hogyan látja az esélyeit, hogy egyáltalán ott legyen Szocsiban, miután ezen a héten megműtötték a gerincét?

Őszintén? Nem tudom, miért csinálja ezt magával. Talán az a gond, hogy nem tudja, mihez kezdjen, ha egyszer abbahagyja. Ez pedig nagy kár, mert előbb vagy utóbb, Szocsi vagy akár az azt követő téli olimpia után el fog jönni az idő, amikor be kell fejeznie. Lehet például edző, amint ezt már többször jelezte is. Tényleg nem értem, mire jó ez az egész. Láttam azért, hogyan korcsolyáznak a jelenlegi legjobbak, Patrick Chan, Daiszuke Takahasi, Javier Fernandez, Florent Amodio… Ők már teljesen más szinten vannak. Jevgenyij persze profi, rengeteg verseny van mögötte, és nincs mit vesztenie, míg a fiatalabbakon nagyobb lehet a nyomás, mert van veszítenivalójuk. De ha realistán nézzük az erőviszonyokat, azok a fiúk már teljesen máshol tartanak. Őrületesen korcsolyáznak. S mindannyian négyfordulatosokat ugrálnak. Nem tudom, lehetne-e esélye köztük Zsenyának. De ha ott lesz Szocsiban, én csak a legjobbakat kívánom neki.