Izgalmas a bajnokság, de a meccsek?

Demeter (Slovan) sem úszta meg. Gilewski lengyel játékvezető három piros lapot mutatott fel Zsolnán. TASR-felvétel Igen, az I. labdarúgóliga érdekes, izgalmas, csak maguk a mérkőzések, csak azokkal van baj, csak azokat ne látnánk, minden egyszerűbb és szebb lenne. Itt volt például a húsvétvasárnapi Žilina–Slovan rangadó, az első és a második helyezett összecsapása. Minő ünneprontás! Ütközet zajlott. Csattanásokkal, kemény belépőkkel, vitákkal, lerántásokkal, 11-esért könyörgő szimulálásokkal, kétballábas megoldásokkal, heves loholással. A játék? Felcsillant belőle valami. Nem sok. Itt-ott a zsolnaiak igyekeztek bizonygatni létét. És az égszínkékek? Már elnézést a hasonlatért, futballozásuk a skót labdarúgás legsötétebb korszakát jutatta eszünkbe (nem csak vasárnap), a vaktában előrevágott labdákkal manapság már egyetlen valamire való falusi csapat sem játssza a futballt. Bizony. Szégyen ez a listavezetőre nézve. Csoda-e, hogy mindössze három lövési kísérlete volt (ellenfelének 11), de csak egyet előzött meg úgy-ahogy kijátszott helyzet. Rontani azonban tudja a játékot. Ezt a válogatott edzője – aki társkommentátorként ült a tévériporter mellett – a húsvéti hímes tojás szellemében finoman megideologizálva szervezett védekezésnek minősítette. Lelke rajta. Csak hát az erőtől (nem a tudástól) duzzadó, rámenős vendégek arra rúgták a labdát, amerre álltak – ha eltalálták. Többnyire igen. Ehhez nem kell különösebb művészet. Ahhoz viszont igen, hogy a címzetthez jusson. Mondanunk sem kell, ritkán került oda. Ezért volt szinte minősíthetetlen az égszínkékek játéka. És azért, hogy elől Vittek és Šlahor tartózkodott, középen senki (akadtak ott hárman-négyen, de láthatatlan emberek voltak), így a 16-osukról ívelt labdák a senki földjén landoltak, illetve az ellenfél zsákmányai lettek.

A szakemberek által az I. liga legjátékosabbnak tartott csapata idegesen futballozott, néhányszor azonban így is kitűnt, van stílusa a zsolnai együttesnek. És ami pozitívum a játékában, offenzív felfogásban futballozik. Labdarúgói az egyenetlen talajú pályán néhány meghökkentő technikai megoldást is bemutattak, kijátszott helyzet után több lehetőségük is akadt. Az már a futballsors iróniája, hogy végül egy olyan góllal nyertek (megérdemelten), amelyet valószínűleg sikertelen lövési kísérlet előzött meg, s így a labda magas ívben a kapujából kinn álló Trančík fölött hullott a hosszú sarokba. A kapus „benézte” Ďurica lövését. Az elején azt mondtuk, érdekes a bajnokság, mert csak pontkülönbségek vannak a csapatok között, mindenki mindenkit legyőz-het. Tegnapelőtt a meccs is izgalmas volt – az erélyes lengyel játékvezető, Gilewski jóvoltából. Kiosztott (joggal) egy csomó sárga és három piros lapot. Hogy Demeter nem szimulált, nem érdemelt sárga lapot, 11-est kellett volna ítélni? De kérdezzük: muszáj volt-e Demeternek elesnie a 16-oson belül? Szerintünk nem. Nem volt az esésre érdemes szabálytalanság, ütközés. Rájátszott az esetre. A futball nem kosárlabda. Angliában, Németországban és másutt hasonló esetben, ha bukdácsolva is, de fut tovább a futballista. Nálunk nem. Eldobja magát, mint pásztor a botját.