Ismét a hodosiak és a dunaszerdahelyiek a szlovák bajnokok!

Pénteken Hodoson a helyi férfi-, szombaton Dunaszerdahelyen a helyi női együttes utasította maga mögé a teljes szlovákiai élmezőnyt a bajnokság döntőjében. 5:2 a visszavágónA férfifinálé visszavágójára telt meg pénteken este a hodosi kultúrház. S bár már harmadszor szerepelt a hazai csapat a bajnoki aranycsatában, most először fordult elő, hogy saját otthonában vívhatta a döntőt. Helyzeti előnyben volt a hodosi nemzetközi alakulat, melyben az ukrán Olekszandr Diduh, a magyar Muskó Péter, valamint két szlovákiai, Samuel Novota és Zoltán Lelkeš üti a kaucsuklabdát. Gyűgyön kedden 5:1-re lelépte ellenfelét, és már csak a második meccsgyőzelem hiányzott az újabb bajnoki címhez. Ennek megfelelő volt az érdeklődés is, megjelentek a szlovák szövetség vezetői, s a két érintett község polgármestere is. A döntőbeli ellenfél Hontianske Trsťany (Hontnádas) a Lévai járásban fekszik, mindössze 316 lakosa van, szinte mind szlovák ajkú. A gyűgyiekkel összehozott közös csapatuk volt végül a legkomolyabb ellenfele az alig 1500 lakosú csallóközi falu alakulatának.Nem sétagaloppnak indult a visszavágó, mert Lelkeš simán elvérzett a vendégek nagy ásza, a sokszoros válogatott, de már korosabb Erik Illáš ellen (0:3). A mellettük zajló asztalon azonban Diduh megadta a mérkőzés alaphangját, és négy játszmában verte Tomáš Sadíleket, majd Novota Jakub Fígel elleni ötszettes diadala is ebbe az irányba vitte a döntő fonalát. S miután Diduh Illáš legyőzésével (3:1) lerázta a szalmaszálba kapaszkodó ellenfelet, és Lelkeš is végzett Fígellel, 4:1-es hodosi vezetésnél már az a dilemma is felmerült, hogy kezdjenek-e újabb meccset az öt győzelemig tartó visszavágón. A bírók is egy ideig kivártak, de mikor kiderült, hogy Novota nem áll jól Sadílek ellen, elkezdték mellettük Diduh és Fígel csatáját is. Két ötjátszmás izgalomparádéval zárult a döntő, mert Novota végül kikapott, de Diduh kidomborította a visszavágóra neki szánt kulcsszerepét, és legyőzte Fígelt.  A közel két és félórás meccssorozat után negyed kilenc után öt perccel nagy üdvrivalgás tört ki a hodosi kultúrházban: 5:2-re nyert a hazai csapat, és két győzelmével begyűjtötte harmadik bajnoki címét. Felcsendült a Mi Vagyunk a Bajnokok dallama, zúgott a vastaps a lelátón, átadták a kupát és az érmeket. Mindenki fényképezkedni akart a bajnokokkal, akiknek a tiszteletére még tűzijáték is volt. Jozef Kmeť klubelnök, csapatvezető boldogan ünnepelt védenceivel. Kardos Aladár edző vállalkozott arra, hogy szavakba foglalja érzéseit: „Nem volt egyszerű, se náluk, se itthon. Nagyon jó ellenféllel találkoztunk a döntőben. A tapasztalat és a sorainkban uralkodó csapatszellem döntött a javunkra. Nagyon sokat segített a közönség is! Diduh pontjaira számítottunk, és ez bejött. Nagy dolog az, hogy falunkba már három bajnoki címet hoztunk.” A meccs hőse az ötből három hodosi pontot szerző 35 éves Olekszandr Diduh volt, akit a bajnokság előtt igazolt le a csallóközi klub. „Most nekem jött ki a lépés, máskor a társaimnak. Mindannyian harcoltunk, szép dolog a bajnoki cím megszerzése. Mindig az utolsó pont elérése a legnehezebb, izgalmas meccs volt, összpontosítottam, s eltereltem a figyelmemet arról, hogy a sorsdöntő pontért játszunk. Nehéz csata volt, mert ellenfelemnek ült az én stílusom, az hozott sikert, hogy a fonák után megpróbáltam a tenyerest erőltetni. A klubelnöknek az volt az álma, hogy újra bajnokok legyenek, s én jöttem ebben segíteni. Szuper a csapat, szuper a hangulat, szuperek a nézők! – így foglalhatnám össze egyéves hodosi ténykedésem, köszönet minden érintettnek.”  A nők meneteléseKatonához illő módon menetelt a bajnoki címig a dunaszerdahelyi SST Euromilk női csapata. Egy-egy dunaszerdahelyi és pozsonyi záró- torna-elsőség után szombaton ismét Dunaszerdahelyen bizonyította, hogy kiemelkedik a mezőnyből a szlovák élvonalban. Tizenkét bajnoki győzelmét újabb kettővel gyarapította, és jobb mérleggel már nem is zárhatta volna a 2016/2017-es évadot. Az elődöntőben szinte lesöpörte az asztalról (6:0) a korábbi évtizedek sokszoros bajnokát, a Torpoľčany csapatát, majd a döntőben a nagyszombati Viktóriának sem adott győzelmi esélyt (6:2). Három hangadó ásza van a csapatnak: Viera Majerčíková, Andrea Daubnerová és Evgeniia Malá. Ifj. Szabó Andrea is időnként játszott.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271692","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] „Igazságtalan lett volna, ha tizenkét alapszakaszbeli bajnoki megnyerése után elbukjuk a zárótornát – mondta a bajnoki trófea megszerzése után Vladislav Kmeť, a csallóköziek klubelnöke. – Szombaton is szuverén módon hoztuk a győzelmeket. Délelőtt 6:0-val hangoltunk, délután pedig már 4:0-ra is vezettünk, amikor szépített az ellenfél, de védenceim újra megrázták magukat, és begyűjtötték a bajnoki győzelmet egyértelművé tevő két pontot. Majerčíková és Malá kétszer, Daubnerová és a Daubnerová, Majerčíková páros egyszer-egyszer nyert. Olyan sima volt az elődöntőbeli sikerünk, hogy a hat mérkőzés egy és negyedóra alatt lepörgött. Ebben a mezőnyben csak két csapat volt: a miénk és döntőbeli ellenfelünk, a nagyszombati Viktória. Megpróbáltak taktikázni ellenünk, mert az alapszakasz utolsó meccsére, melyet 6:4-re nyertünk náluk, nem állították fel a korosztályos válogatott Pekovát, s abban reménykedtek, hogy elkapnak bennünket a döntőben. Erre Peková mindkét meccsét elvesztette, és a női válogatott Kukuľková is kétszer alulmaradt. Védenceim újra bizonyították, mennyivel jobbak a többieknél. Mindkét szombati éremcsatában a páros volt a legfontosabb. Megnyerésével már lélektanilag könnyebben ment az egyesben. A döntőben is ez történt, majd zsinórban három diadal következett, ami megnyugtatta a csapatot. Már csak egyet kellett nyerni, mert a versenykiírás szerint nekünk az 5:5 is elég lett volna a címvédéshez. Majerčíková és Malá azonban győzelemmel fejezte be bajnoki diadalmenetünket.” (jmk)