Interjú Gergely Istvánnal a keddi Új Szóban

Hogyan élte meg a kispadról kapusedzőként a magyar válogatott barcelonai sikerét?Tíz éve voltam először magyar válogatott, pont Barcelonában. Ez tehát egy érdekes jubileum, tíz évvel az akkori vb-cím után ismét a válogatott mellett vagyok, de más szerepkörben, kapusedzőként. Ez kicsit déja vu érzés volt: akkor játékosként lettem világbajnok, most pedig a szakmai stáb tagjaként. Nagy siker és elismerés ez számomra is, büszkeséggel tölt el, hogy egy új csapatban, új edzővel, új játékosokkal ilyen sikert tudtunk elérni. Külön öröm számomra, hogy bár korábban azt tartották, Magyarországon nincsenek jó vízilabdakapusok, ez alatt a nyolc hónap alatt, amióta együtt dolgozunk a válogatottal, a többiek által talán lebecsült képességű kapusok egyikéből a világ legjobbja lett.  Mire vezethető vissza a magyar kapusok bírálata?Nem tudom, én soha nem értettem egyet ezzel az állítással. Korábban teljesen más volt a felfogás, az edzés, de egy pici változtatással eljutottunk odáig, hogy Nagy Viktor a világ legjobb kapusa lett a vb-n. Azzal nem is szeretnék foglalkozni, hogy korábban mi nem működött. Mennyit lehet elárulni a siker receptjéből? Minek köszönhető a javulás?Nagyon sok minden változott.  S hogy mi minden változott? Ez is kiderül a Gergely Istvánnal készült interjúból, amely a keddi Új Szóban olvasható!