Idegölő meccs után magyar bronzérem

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A magyarok a norvégok elleni elődöntőben nem tudták megszakítani az északiakkal szembeni rossz sorozatukat, s tizenegy gólos, 30:19-es vereséget szenvedtek.

Tizenhét percig partiban

A vereség azért is volt bosszantó, mert tizenhét percen át a magyar válogatott teljesen partiban volt az olimpiai, világ- és Európa-bajnok norvégokkal, s 9:7-re vezetett is.

Ekkor azonban érthetetlen módon megtört a lendület, az első félidő utolsó 13 percét 9:2-re nyerték a norvégok, akik remekül profitáltak a magyarok eladott labdáiból. „Huszonhárom labdát adtunk el, ehhez képest csak tizeneggyel kaptunk ki, ez nem is rossz” – jegyezte meg ironikusan a tévéközvetítés kommentátora a meccs végén.

Az elődöntőben a magyar kapusok sem remekeltek, szélről 10 gólt lőttek a norvégok, letámadásból nyolcat (a magyarok nullát), s bár a második félidő elején egy rövid pillanatra felcsillant a remény a felzárkózásra, ez nagyon hamar szerte is foszlott. A kulcsemberek kedvetlenül játszottak, a norvégok döntőbe jutása nem forgott veszélyben.

Böhn és Löke már nem egy pár

A meccs előtt magyar és norvég részről is sokat taglalták Karl Erik Böhn és Heidi Löke kapcsolatát – a magyarok norvég szövetségi kapitánya ugyanis a kiváló beállós élettársa. Volt. A norvég szövetség sajtófőnöke ugyanis a meccset megelőző napon kiadott egy közleményt, amelyben közölte, Böhn és Löke már hosszabb ideje nem egy pár. A hír meglepte a közvéleményt, de a magyar csapatot is, Böhn ugyanis még a családjának sem beszélt a szakításról.

„Megvagyok – mondta az elődöntő után a Nemzeti Sport kérdésére Karl Erik Böhn. – A magyar női kézilabda-válogatott fontosabb, mint az én magánéletem vagy az érzéseim. Azon voltam egy hónapig, hogy a csapat ne is vegye észre a problémáimat. Nehéz időszakon vagyok túl, három-négy órákat aludtam naponta, most a meccs előtt éppenséggel egyet sem, de legalább könnyebb volt beletemetkeznem a munkába, és most már egy napot kibírok úgy, hogy a történtek ne befolyásoljanak.”

Két fáradt csapat

a bronzért

Azt az utolsó napot azonban nem volt egyszerű kibírnia Böhnnek (s a korábban is oly sok traumatikus élményben részesülő szurkolóknak), a szerbek elleni bronzmérkőzés ugyanis hihetetlen, drámai, idegölő, infarktusközeli állapotokat előidéző csata volt.

A magyarok alig 22 órát, a szerbek még annyit sem pihenhettek a meccs előtt, s a kéthetes megterhelés fáradtsága is kezdett kijönni a csapatokon: talán ez okozta, hogy a védekezés egyik oldalon sem volt túl jó, s mivel ehhez a kapusok sem tudtak semmi extrát hozzátenni, rengeteg gól esett.

Az első félidő közepe táján majdnem elhúztak a szerbek, de remek ütemben jött a magyar időkérés, s az elődöntőn nem játszó (ezáltal pihenten és kézilabdára éhesen küzdő) Rédei-Soós Viktóriának, a magára találó kőkemény Tomorinak és a gyors Vinczének köszönhetően a félidőben 21:19 volt a magyar csapat javára.

Dráma a köbön

Az előnyt a második félidőben is sikerült tartani – a szerbek kétszer egyenlítettek (24:24 a 38. percben és 26:26 a 42.-ben), de a magyarok mindig vissza tudtak jönni. Csakhogy az 53. perc és az 57. perc között egyetlen gól sem esett, s a magyarok hiába vezettek 32:30-ra, a szerbek még úgy is egyenlíteni tudtak, hogy közben a magyar kapusok védési százaléka is megugrott… Rédei-Soós 59. percben lőtt góljára Ogjenovics válaszolt, hatvan perc után 33:33 volt az állás, jöhetett a kétszer öt perc hosszabbítás.

Ezt a szerbek kezdték jobban, de legfeljebb csak egy góllal tudtak elmenni, a térfelcsere után pedig a magyarok – főleg a kapuban Kiss Éva – elkapták a fonalat, s Kovacsicz parádés lövésével, Görbicz hetesével (hatból hatot lőtt be!), Szekeres lerohanásgóljával és Tomori bombájával gálává változtatták a bronzmeccs utolsó két percét.

A büszke kapitány

Karl Erik Böhnt a lefújás után a levegőbe dobálták a lányok, a norvég szakember fátyolos szemmel ölelgette védenceit. „Köszönöm a csapatomnak azt a küzdelmet és győzni akarást, amellyel végigjátszotta a meccset. Kiélezett összecsapás volt, amelyet az utolsó pillanatban tudtunk a magunk javára fordítani. Kívülről élvezetes mérkőzést láthatott a közönség. Éreztem a végén, hogy az a csapat fog nyerni, amelynek a kapusa először véd egymás után kettőt, és ez be is következett. Büszke vagyok a csapatomra” – idézte a kapitányt a Nemzeti Sport.

A kilenc gólt szerző Rédei-Soós Viktória is boldogan nyilatkozott: „ Azt hiszem, ez volt életem mérkőzése. A norvégok elleni vereség után is tudtuk, hogy erősek vagyunk, és most megmutattuk, hogy a szerbek ellen saját közönségük előtt is tudunk nyerni.”

Hét év után dobogón

A magyar válogatott hét év után szerzett ismét érmet nagy tornán, 2005-ben a szentpétervári vb-n szintén harmadik lett a gárda. Európa-bajnokságon utoljára 2004-ben, Budapesten voltak érmesek a lányok, akkor is a bronzérmet szerezték meg.

Karl Erik Böhn az első külföldi szakvezető a magyar női kézilabda-válogatott élén, s rögtön az első nagy tornáján éremig vezette a csapatot.

Az Eb-t Montenegró nyerte, 34:31-re győzte le Norvégiát. Ezzel Montenegró Magyarország után a második olyan ország, amely meg tudta törni a norvég–dán hegemóniát az Eb-ken. (bt)