Huang Ti és a huligánok

Egy ősi kínai legenda szerint Huang Ti császárt halála után sárkány vitte fel az égbe. Az eset azóta nem nyert bizonyítást, de nem vitatjuk Huang Ti érdemeit, aki a katonai kiképzés részévé tette a futball egy korai változatát, amit a kínaiak tsuh-küh-nek neveztek („előretolni a labdát”). Mivel a tsuh-küh a császári udvar sportja volt, a vesztes csapat kapitányát megkorbácsolták (ha szerencséje volt), vagy a vesz-tőhelyre vitték (balszerencse).

A maják kevésbé voltak harciasak, a játékosokat félistenként tisztelték, s a meccsek előtt fogadni is lehetett, aranyban. Az eszkimók az erőnlétre helyezték a hangsúlyt: mással nehezen magyarázható, hogy a fókabőrből készült labda miért volt fél méter átmérőjű, arról már nem is szólva, hogy a bejátszandó pálya 10-15 kilométeres területet jelentett.

Angliában a vásári mulatságok tartozéka volt a futballt idéző labdajáték, amit a történetírás nem éppen idilli időtöltésként említ: egy-egy mérkőzés éktelen zajjal és hangos veszekedésekkel járt, s a résztvevők feldúlt piactereket és kitaposott veteményeseket hagytak maguk után. 1314-ben II. Eduárd király rendeletileg tiltotta be a futballt, de az elszán-tabbját a halálbüntetés terhe sem rettentette vissza. Egy 17. századbeli canterburyi kivégzésen a városszerte gyűlölt gyilkos levágott fejét a lincshangulat utózöngéjeként valaki a kivégzőhely deszkapadlójáról a tömegbe rúgta, mire többórás mérkőzés kezdődött (egyes források szerint a focilabda azóta emberfej nagyságú).

Angliában ma az Ashbourni Farsangi Futballgála hasonlít leginkább a régi idők focijára: többezer ember, egyetlen labda, minimális szabályok: tilos az emberölés és tilos járművel szállítani a labdát.

A futball a legnépszerűbb hadijáték (Spiró György), de sajnos nem mindenhol érték be az ashbournihez hasonló modellel: 1969-ben például a Salvador–Honduras vb-selejtező után 15 nappal Salvador hadüzenetet küldött Hondurasnak: a „futballháború” kétezer halottat követelt. (gj)