Heister Zoltán mindig nyíltságra törekszik

Heister Zoltán, a szlovák férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya elismeri, elhamarkodottan cselekedett, amikor a világbajnokság utolsó szlovák érdekeltségű mérkőzésén már nem akart a kispadra ülni.

* Hétfőn bejelentette, a történtek ellenére szeretné folytatni a munkáját a válogatott élén. Miért döntött végül a maradás mellett?

Még egy párszor megrágtam magamban a dolgot. A munka még nem volt befejezve, elismertem azt is, hogy nem a legtaktikusabban döntöttem, amikor lemondtam. Ezt beismertem, elnézést is kértem a közvéleménytől és a játékosoktól is. Beszélgettem a játékosokkal, sokan kérték, hogy maradjak. A közvélemény oldaláról is sokan telefonáltak, győzködtek, hogy ne mondjak le, ezek alapján döntöttem végül úgy, hogy még maradnék.

* Amikor közölte ezt a döntést Derfényi úrral, a szövetség elnökével, valamint a játékosokkal, mit szóltak, hogyan fogadták a hírt?

A játékosokat eleve megkérdeztem, hogy mit szólnának;nemcsak a döntés után hívtam fel őket, hogy közöljem velük, mire jutottam. Ha az ő hozzáállásuk negatív lett volna, akkor egészen biztosan nem döntök így. Derfényi szintén elfogadta a döntésemet, csak az volt a kikötése, hogy a szövetség elnöki tanácsa és a válogatott tanácsa is hagyja jóvá - erre jövő héten szerdán kerülhet sor.

* Mindig úgy tűnt, nagyon jó a viszony ön és a csapat között, talán ezért is volt annyira sokkoló a lemondása. Mi történt pontosan Zágrábban, ami elindította ezt az egészet?

Egyrészt láttam azt, hogy jobb eredményeink is lehetnének, hogy nemcsak a kilencedik, hanem az ötödik helyért is játszhatnánk, mert ez benne volt a csapatban. Az első félidők többnyire gyengék voltak, nem sikerültek úgy, ahogyan megbeszéltük, aztán a második félidőkben - egészen más játékkal - változtattunk az eredményen. Az utolsó csepp a pohárban pedig egyes játékosok kimaradása volt a svédek elleni meccs után, ami nagyon érzékenyen érintett abban a pillanatban. Gondolom, az is közrejátszott, hogy már a világbajnokság végén jártunk, eléggé elkopott idegekkel, de akkor, abban a pillanatban úgy döntöttem, ahogy döntöttem.

* A sportnapilapban meg is nevezte, kik voltak a vétkes játékosok: Szűcs, Petro, a Stráňovskýfivérek és Antl. Ők mit szóltak a lemondásához? Ők is kérték, hogy maradjon?

Igen. Rögtön azután, hogy bejelentettem a lemondásomat, megjelentek ketten, és kérték, hogy ne tegyem. Aztán mielőtt elutaztunk volna Zágrábból, a többiek is odajöttek hozzám. Azt mondták, nagyon sajnálják, ami történt, és szeretnék, ha meggondolnám magam.

* Mit gondol, ezek után hogyan fog tudni ezekkel a játékosokkal együtt dolgozni?

Mindig fontos tisztázni a dolgokat. Nagyon igaz, hogy nagyon jó viszony volt a csapat és közöttem, mindig arra törekedtem, hogy nyíltak legyünk - ők velem, én velük. Lehet, hogy ezért is érintett annyira rosszul, ami történt. Fontos volt, hogy a széles nyilvánosság előtt is tisztázzuk, pontosan mi is történt. Nem szoktam neveket mondani, ha valami kihágás van, de most a közvélemény, mivel nem tudta, kikről van szó, mindenkit egy kalap alá vett. Szóval az is fontos volt, hogy a többieket felmentsük. A játékosok elnézést kértek, elismerem, hogy ők is emberek, ők is hibázhatnak. Az a fontos, hogy megmagyarázzuk mindkét fél álláspontját, tisztázzuk az egészet, s ezek alapján lehet tiszta lappal újrakezdeni a közös munkát.

* A többiek egyébként, akik ártatlanul keveredtek bele ebbe az egészbe, hogyan viszonyultak a társaik fegyelmezetlenségéhez?

Ezt tőlük kell megkérdezni, én csak azt tudom, hogy rosszul esett nekik, hogy nem tisztázták őket. Ezért is tettem közzé annak az öt játékosnak a nevét, akik kimaradtak, hogy a csapat többi tagja ne legyen elmarasztalva olyasmi miatt, amit nem tett.

* Ha most, már kipihenten kellene döntenie, akkor is így kezelné ezt a helyzetet, ahogy Zágrábban tette?

Több mint valószínű, hogy másképp cselekednék.

* S ha a jövőben előfordul hasonló, valaki kimarad vagy megszegi a fegyelmet, mire lehet számítani?

Ezt nehéz így megmondani, mert ez mindig a konkrét esettől függ, mi történt, hogyan szegte meg valaki a szabályokat… Így hipotetikusan nehéz erre válaszolni.

* Ha ismét összejön a csapat, mit fog mondani a játékosoknak?

Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam.

* Márciusban Galgócon Horvátország ellen játszanak Eb-selejtezőt - azt a meccset már nem fogják befolyásolni a történtek?

Azt hiszem, egy-két mondattal még megemlítjük, hogy mi volt, de ezt már le kell zárni, ez már a múlt, felesleges már ezen rágódni. Természetesen le kell vonni a következtetéseket, de dolgozni kell tovább keményen.

* Előny lehet a szlovák csapat számára, hogy a vb-n szintén találkozott a horvátokkal?

Nagyon jó meccset játszottunk velük Zágrábban is. Bár nem Štochl volt a kapuban, és Kopčo sem játszott, nagyon kiegyenlített volt a meccs. Az volt a fontos, hogy érezzék a játékosok, ellenük is tudnak játszani, otthoni környezetben is, egyenrangú partnerként, és ez sikerült. Most pedig mi leszünk itthon…