Haverok, buli, Szahara

OROSKY TAMÁS

Nyolcadszor vág neki a mezőny a közel 8700 kilométeres távnak, és nyolcadszor sem veszi önmagát túlságosan komolyan a főszervező Szabó Gál András és csapata – elég csak az idei versenyhez kiadott útikönyvbe bele-beleolvasgatni.

„Legyetek hülyék”

Például mielőtt a Budapest Kongresszusi Központ elől elrajtolna a rali, a versenyzőket egy „közös jóga, reggeli meditáció és csakrabeállítás” várja a hotelben. Utána pedig át lehet öltözni – a versenyzői overall helyett a legkülönfélébb jelmezekbe, mivel „a rajtkapunál háromtagú szakmai zsűri, azaz profi pszichopatákból álló stáb fogja pontozni a maszkok, gúnyák idétlenségét. Gyertek parókában, szemüvegben, bukósisakban. Engedjétek szabadon a fantáziátokat, és legyetek hülyék!”

Tapasztaltak előnyben

Ezt követően viszont már nincs mese, neki kell vágni az afrikai kalandnak. Az út természetszerűleg Európában kezdődik: a résztvevőknek négy napjuk van arra, hogy teljesítsék a maratoni etapot, és eljussanak Marokkóba. Ezen a szakaszon szabadon választott az útvonal. „A szervezők nem árulták el, melyik irányban mennyi időt lehet nyerni, mindenki a maga logikája szerint választ – mondta el lapunknak Kulcsár Gabriella, aki idén harmadszor indul a ralin, ezúttal bírói minőségét hátrahagyva versenyzőként. – A tapasztalatom sokat segít, már lazábban tudom venni a dolgokat. Először egy csomó dologtól megijedtem, át tudom érezni, mennyire izgulhatnak, akiknek az idei az első Bamakójuk.”

Trabik se kíméljenek

Persze debütáló és debütáló között is van különbség: a versenykategóriásoknak különféle ügyességi, helyismereti feladatokat kell megoldaniuk (amíg el nem érnek Genovába), majd a következő 12 nap alatt jól tájékozódni, és minél gyorsabban megtenni az átlag 500 kilométeres szakaszokat. A túrázók ellenben a „haverok, buli, Szahara” jelszó jegyében azt csinálnak útközben, amit akarnak – persze a célba érés a különleges járgányok (mentők, tűzoltók, trabik stb.) esetében is javallott. Ha pedig elképzeljük a nyugat-szaharai Marokkó– Mauritánia–Szenegál–Bissau-Guinea négyesben uralkodó, készségesnek nem nevezhető határőröket, vámosokat, rendőröket, akkor azért alábbhagy irigységünk a kéthetes nyaralásra indulók iránt. „2009-ben például egy lezárt sorompó állta utunkat, amely csak azután emelkedett fel, amikor autóinkból előkerültek a csapatpólók, baseballsapkák és némi cigaretta. Bár ez sokkal kevésbé volt izgalmas, mint tavaly Marokkóban átkelni egy hírhedt drogtanyán – mesélte élményeit Kulcsár. – Kicsit félek Mauritániától, ahol elejétől a végéig csak homokban fogunk haladni, és a visszaútról sem tudok sokat.”

Alkeszok vigyázzanak

De ha az ember bizonytalan, ott a már emlegetett itiner. „Dugd el a piát, ha gyakorló alkesz vagy!” – szól a tanács a mauritániai vámellenőrzéshez, amely az útlevél-ellenőrzést és az útlevél-ellenőrzés ellenőrzését követi majd. Ha pedig az ember jóllakott teveburgerrel és biztos ami biztos alapon elrakott néhányat az útszélen heverő holland és olasz rendszámtáblákból, „felbérelhet egy helyi gengsztert, aki 30 euróért átviszi az aknamezőn”.

Komoly(abb) célok

A nevetésen, szórakozáson kívül azonban komoly szerepe is van a rali mezőnyének: a felajánlott adományokat ezúttal is szociális, oktatási és egészségügyi intézményeknek ajándékozzák a négy rendkívül szegény afrikai országban.

Persze a jó helyezés sem utolsó a 40 országból érkező mintegy 420 versenyző számára. Kulcsár Gabriellának is konkrét célja lesz Afrikában. „Cseh csapatommal szeretnénk megelőzni a háromszoros győztes Danka és Juraj Ulrichot.” A pozsonyi házaspáron kívül a Felvidék Team is ott lesz a versenyben, mint ahogy még majd egy tucat szlovákiai és csehországi egység.