Hatezer gyerek a Téglamezőn. Ljubicic: „Lehetne mindig így!”

Fordulatok

Volt ezen a meccsen minden: kapitális kapushiba, tizenegyes, öngól, tarthatatlan Sporar, gólvonal előtti mentések és drámai végjáték. A hazaiak vezettek Sporar góljával, miután Karius fejjel gyakorlatilag gólpasszt adott neki, és a 2018-as BL-döntő tragikus hőse piros lapot is kaphatott volna, mert nem sokkal később utolsó emberként ütközött Sporarral. Ehelyett a Besiktas tizenegyesből egyenlített, miután Ljajiccsal szemben szabálytalankodott De Kamps, közvetlenül a szünet előtt pedig a vezetést is megszerezte az isztambuli csapat, egy bal oldali beadás után Bozsikov lábáról a hálóba pattant a labda.

Sporar a második félidőben is komoly gondot okozott a védőknek, Holman átadása után a jobb oldalról, kisodródva, a rövid sarokra lőtt gólt. A döntetlent mindkét csapat kevesellte, az utolsó húsz perc már vadnyugati focira hasonlított, nagy helyzetekkel és még nagyobb mentésekkel.

A 90. percben még 2:2 volt az állás, a Slovan ideje végül az öt perc ráadásban jött el: Sporar elől szögletre mentettek, aminél a csereként beállt Ljubicic ideálisan helyezkedett, és közelről a hálóba lőtt, a kegyelemdöfést pedig egy perccel később Moha adta meg a törököknek egy védhetetlen lövéssel, így lett a vége 4:2.

Karius

A Besiktas összeállításában a legismertebb név egyértelműen a kapus Loris Karius, de amikor kisgyerekként futballistakarrierről álmodozott, biztosan nem így képzelte a világhírt. A német kapus lepkézése a tavalyi BL-döntőben a futballtörténet kitörölhetetlen része, a „béna kapus” imidzse pedig azóta is követi Kariust – különösen az olyan pillanatokban, mint amikor Sporar elől kifutva fejjel próbált tisztázni, de ehelyett pont a szlovén csatár elé került a labda, aki az üres kapuba nem is hibázott. De Sporar második góljánál is sokan Kariust emlegették, elvégre rendes kapus nem kaphat gólt a rövid sarokra!

Karius a meccs után bánatos arccal vonult át a mixzónán, interjúkat nem adott, de a közös fotókhoz odaállt, bár látszott, hogy semmi kedve hozzá. A Slovan játékosait eközben épp róla faggatták. „Hogy mit gondolok Kariusról? Semmit – mondta Marin Ljubicic, majd a felhangzó nevetést gyorsan elhallgattatta. – Várjatok, hadd mondjam végig! Sportoló vagyok, pontosan tudom, hogy vannak jó és rossz idők. Maximálisan tisztelem Kariust, ő egy olyan kapus, aki BL-döntőben játszott! Minden ellenfelet és játékost tisztelek, a hibák a sporthoz tartoznak, az nyer, aki kevesebbet ront.”

Dominik Greif, a Slovan kapusa is rendkívül sportszerűen beszélt Kariusról: „Egy kapus mindig együtt érez a kollégájával, ha ilyen nagy hibát követ el. Igen, sikerült ebből gólt lőnünk, másrészt viszont Karius sorsa nagyon szomorú. Kiváló kapus, kemény munkával bekerült a világ egyik legjobb csapatába, de pechjére azon a meccsen rontott, amit mindenki néz a világon. Azóta minden egyes megingásnál máris ezt emlegetik fel neki, ez pedig nem túl fair. Mindenki hibázik, velem is történt hasonló, kapásból akartam elrúgni egy labdát a csatár elől, és luftot rúgtam… Csak hát én nem játszottam a BL-döntőben, így én megúsztam a gúnyolódásokat.”

Gyerekek

A Slovannak a Besiktas ellen zárt kapuk mögött kellett játszani, mivel a drukkereknek a koszovói Feronikeli elleni EL-selejtezőkörben több Koszovó-ellenes megnyilvánulásuk is volt. A nézők nélküli meccsek síri hangulata helyett most viszont fantasztikus atmoszféra uralkodott a stadionban – az UEFA szabályai szerint ugyanis az ilyen meccsekre a 14 éven aluli gyerekek ingyen bemehetnek. A Téglamezőn hatezer gyerek szurkolt, Szlovákia minden részéből érkeztek, lelkesedésük egy pillanatra sem csökkent, fújták az összes slovanos rigmust, de nem gyaláztak senkit. Alkoholgőzös hőbörgés helyett kézzel rajzolt, színes ceruzával kifestett transzparensek – a hangulatról a pozsonyiak játékosai is szuperlatívuszokban beszéltek.

„Mintha nem is kaptunk volna büntetést. A zárt kapus meccsek általában a legrosszabbak egy futballista karrierjében, de ezek a gyerekek fantasztikus hangulatot, óriási hangzavart csináltak” – jegyezte meg Dominik Greif.

Holman Dávid is jól érezte magát: „Ez egy nagyon jó kezdeményezés, örülök, hogy a jövő nemzedéke előtt játszhattunk.”

Andraz Sporar pályafutása egyik leggyönyörűbb estéjéről beszélt, Marin Ljubicic pedig kertelés nélkül kimondta: „Boldog voltam, hogy gyerekek voltak a lelátón, lehetne mindig így! Kitűnő hangulatot teremtettek. Ők nem csinálnak politikai ügyet egy meccsből, hanem szurkolnak.”