Három pont, kevés lőtt gól, Juhos-bravúrok és más érdekességek

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Nyolc bajnokin három pont, és nyolcadik hely a kilenctagú mezőnyben – ilyen a DAC férfikézilabda-csapatának őszi mérlege az I. ligában. Színtiszta amatőrökből áll a gárda, kedvtelésből játszanak, s havonta fejenként tíz eurót dobnak össze, hogy indulhassanak a bajnokságban. Munka és tanulás mellett szakítanak időt az edzésre, bajnokira. Már aki teheti… Ebbe a világba kalauzol bennünket Kálmán Miklós edző, aki társaival fiú vonalon évtizedek óta neveli az utánpótlást a klubban, s most ennek a játékosnemzedéknek is ő adja a tanácsokat a kispadról.

Minden bajnoki után gyorsmérleget készített a mérkőzésről, s rövid összefoglalóval kedveskedett a médiának. Összeállt már a fejében az őszi nyolcállomásos történet értékelése is?

Kicsit foglalkoztam vele, visszaidéztem, mi zajlott a mérkőzéseken.

Tavaly az egész bajnoki évadban nem szerzett pontot a DAC, most egy idény alatt hármat is. Ennyivel jobb ez a csapat?

Nem. Most gyengébb a bajnokság. Összevonták az I. és a II. liga mezőnyét, mert az I. ligába csak négy csapat nevezett. Tavaly ebben az osztályban igényesebb meccsek voltak, nem volt ennyi üresjárat. Előfordul, hogy tíz–húsz percig gyengélkedik valamelyik alakulat, többször fordul a kocka a mérkőzésen. Tavaly elég volt hét–nyolcperces rövidzárlat, s máris elúsztak a pontok.

Beleszürkült a DAC a mezőnybe?

Már az előző évben sem edzettek eleget a játékosok, legalábbis nem annyit, hogy lépést tudjanak tartani az I. ligásokkal. A diákok tanultak, a munkaadók nem engedték el mindig a kézilabdázókat. Ezért nyáron mi is csak a II. ligába jelentkeztünk. Az őszi három pont az előző években szerzett rutinnak köszönhető, fiatal gárdánk ezt még az I. ligában szívta magába. Ott jobb, nívósabb meccsek voltak, most lettek pontok belőle. Ősszel csak hetente kétszer edzettünk, többször nem tudnak eljönni a játékosok. A kevés edzés ellenére a meccsen odatették magukat a fiúk, meg is dicsértem őket.

Játszott szoros meccseket a DAC, de vannak a mérlegben súlyos vereségek is. Miért ilyen ingadozó a dunaszerdahelyiek teljesítménye?

A fő ok a kellő edzésmennyiség hiánya, amire már utaltam. És ha eljönnek a fiúk, annyira kevesen vagyunk, hogy nem mindig gyakorolhatjuk teljes felállásban a játékelemeket. Keveset van a kézben a labda, s ez abban mutatkozik meg, hogy sok helyzet, büntető kimarad. Dicséretes az igyekezet, de nem pótolja a technikai és edzésbeli hiányosságokat.

Közvetlen táblázatbeli szomszédjaiktól szereztek pontot vagy pontokat: 20:17-re legyőzték az utolsó pozsonyi ŠKP B csapatát, és 19:19-re döntetleneztek az előttük álló Cíferrel. Mindössze ezt a három pontot érdemelték?

Egyértelműen nem. A Cífer ellen nem egy pont járt volna, s Stupava elleni otthoni vereségnél is legalább egy vagy két pontot érdemeltünk volna a nulla helyett. Az lett volna a reális, ha két ponttal többet szerzünk az őszi idényben. A többiek tőlünk jobbak voltak.

Ha ránézünk a táblázatra, szemet szúró, hogy messze a DAC dobta a legkevesebb gólt. Miért?

Utaltam már rá. Sok helyzetünk kimaradt. A beállós posztjáról nagy arányban hibáztunk, nagyon gyatra volt a helyzetkihasználás. Rengeteg büntető kimaradt. A 45 százalékos arány nagyon gyenge, ez a mutató 75 százalék szokott lenni. Ez mind a labdabiztonsággal függ össze. Kevés játékosunk van, így mindenkire szükség van. Például Komáromi Ákos augusztustól egyetlen edzésen sem volt, mégis minden meccsen játszott. Ő is az előző évek tapasztalataiból merített. Pénteken este hazajött, a hétvégén kézilabdázott, aztán hétfőn újabb öt napra elment dolgozni.

A kapott gólok tekintetében is utolsó előtti a DAC (216), ennél többet (253) csak a modori fakó kapott. Pedig Juhos Gábor nemegyszer remekelt a kapuban. Valószínűleg nem a kapussal van baj…

Így igaz. Juhos Gábor érett kapus, ki merem jelenteni, a mezőny legjobbja. Nyolcból hatszor védett, de szóhoz jutott Kartusoff István és Merva Bálint is. Felváltva szerepeltek, a kapusokkal nincs baj. Jól működött a védekezés is. A meccsenkénti alig 19 lőtt gól a kevés, a kapott gólok száma az edzésekhez képest jó mutató.

Március elején folytatódik a bajnokság. Mi tűnik elkerülhetetlennek a téli szünetben?

Annyit javulhat a helyzet, hogy a vizsgaidőszakban tudnánk többet edzeni, lelkileg összerázódhat a társaság. Megpróbálom néhány korábbi játékosunkat visszahívni, esetleg valakit vendégjátékra hozni. És a talonban ott van az ifjúsági csapat, innen is egy-két ember besegíthet a felnőtteknél, ami élénkülést hozhat, több kedvet adhat a többieknek, s ennek hatása remélhetőleg a tavaszi pontok számában is megmutatkozik.