Harc a második helyért: csak a PSG veszítheti el a ligát

Mint minden korábbi francia bajnoki felvezetőt, ezt is azzal kell kezdenünk, hogy igen, maximum a PSG veszítheti el a Ligue 1 aktuális kiírását, mert minden tekintetben magasan a mezőny fölé nőtt, senki másnak nincsenek ilyen lehetőségei, amit szépen prezentáltak is Neymar megszerzésével. Bár a dupla terhelés idén is kifoghat Unai Emeryn, nem férhet kétség hozzá, hogy a fővárosiak ismét bajnokok akarnak lenni. A Monaco ismét csak fekete ló Ebben elsősorban épp a tavalyi győztes Monaco gátolhatja meg őket, akikkel kapcsolatban azonban mindenki gyengülésről, legjobbjaik eladásáról, a keret lecserélődéséről beszél. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy tavaly ilyenkor is itt tartottunk, nem nagyon lehetett tudni, mi sül ki az akkor még ismeretlen játékosokkal (Fabinho, Sidibé, Jemerson), lelkes fiatalokkal (Mbappé, Bakayoko, Mendy) és sokak által kivénhedt levezetőknek tartott focistákkal (Falcao, Moutinho, Raggi) felálló csapatból. Aztán mégis bajnokok lettek egy olyan edzővel, kinek az ázsiója az egekig ér lassan francia körökben. Nem lehet elmenni a változásaik mellett sem, Bernardo Silva, Germain, Mendy és Bakayoko érzékeny veszteség, de kiterjedt és igen fejlett játékos­megfigyelői hálózatuk nagyjából minden sebre megtalálta a megfelelő tapaszt. Vegyük példaként a balhátvéd posztot, ahol Mendy a világ elitjébe fejlődött két monacói éve alatt, és akinek a helyére egy nem kevésbé ígéretes fiatalt, a 23 évesen már felnőtt holland válogatottsággal is büszkélkedő Terence Kongolót szerezték meg. De a középpálya se semmi, támadó oldalra Ghezzal és Tielemans jól csengő nevek, míg a pálya közepének megszűrését – Fabinhón kívül – az ugyancsak ifjonc Méitére is bízhatják. A csatársor pedig már-már röhe­jesen tehetséges, Mbappé megtar­tása ugyan még levegőben lóg, de alighanem az ő üstökösként berobbant sikersztorija sarkallta a Monaco vezetőit egy újabb „Mb”-kezdetű utánpótlás-játékos megszerzésére. A Barcától elhappolt Jordi Mboula mellett a Rennes szélsője, Adama Diakhaby is hatalmas fogás. Ebben a keretben is van akkora potenciál, amit Leonardo Jardim keze munkájával ki tudnak úgy használni, hogy az előző szezont megközelítő szereplést produkáljanak. A Nice lehet az ínyenccsapat Nizzában is viszonylag súlyos átalakításba fogtak. Mario Balotelli maradt csúcsdíszként, plusz megkapta maga mellé régi játszópajtását, Wesley Sneijdert, ami igazi kis ínyencség lehet a francia foci megterített asztalán. A nagyobb baj esetükben a frissesség lehet, több szakember is úgy gondolja, a tavalyi nagy menetelés nehezen ismételhető meg, amiben lehet ráció, főleg ha a fiatal, robbanékony játékosaik közül Dalbert után Seri is távozik. Luicen Favre csapatát összenyomhatja a BL-szereplés terhe is, feltéve, hogy a Napoli elleni parázs ütközetet képesek megnyerni. A csapatban azért látni fantáziát, a tavalyi fény ott pislákol a Nice-ben, de könnyen elképzelhető az is, hogy a dobogóról idén lecsúsznak. Az utolsónak vélt Bajnokok Ligája-selejtezőt érő harmadik pozíciót számos csapat pályázhatja meg, sorrendben talán a Marseille, a Lyon, a Lille, a Saint-Étienne, a Bordeaux, a Nantes és a Rennes. Ezen csapatok mindegyike felfegyverkezett valamilyen taktikával, amivel szeretnének a dobogó közelébe kerülni, és mivel nüansznyira vannak egymástól, egyre csak kiélezettebb bajnokság válik a Ligue 1-ből. Feltámadhat az OM Az Olymique de Marseille végre elérte azt a szintet, amellyel a két Olympique saját versengésében a Lyonénál erősebb keretet tud felmutatni. Rudi Garcia olyan csa­patot kapott erre az idényre, amivel eredményt kell produkálni, és úgy fest, a Payet, Thauvin, Luiz Gustavo, Rami, Mandanda fémjelezte tengely – egy Gomis helyére hozott, igazi csúcsékkel kiegészülve – alkalmas is lehet erre. Na, nem mintha a január óta kifejezetten okosan elköltött közel 90 millió euró semmiség lenne, a tavaly ősszel érkezett új, amerikai tulaj tartotta a szavát, épül az OM Champion Project. A szurkolók is érthető módon borzasztó lelkesek, legyen szó Európa Liga-csoportkörről, vagy az első nagy francia csatákról, a sikeréhség mindenkiben ott lakozik a kikötővárosban. Franciaországban nem csak az OM-hívek gondolják úgy, hogy az utóbbi évek legerősebb Mar­seilléről és a leggyengébb Lyonjáról kell beszélni. A Lyon látványosan megszenvedte a BL-indulás hiányával járó pénzügyi kiesést, és ha már marseille-i analógia, ez a helyzet alighanem sok OM-drukkert a Bielsa-korszak utáni nagytakarításra emlékeztet, mikor Gignac, Ayew, Payet, Thauvin, Imbula, majd később Batshuayi, Mendy és Mandanda is távozott, mert kellett a pénz. Bajban a Lyon Lyonban az igazán tőkeerős tulajdonos hiánya mellett a 200 millió euróba kerülő új stadionjuk is fejtörést okoz Jean-Michel Aulaséknak, akik egy decens kezdőt – kapus nélkül – tudnának kiállítani, csak az idei távozóikkal: Jallet, Mammana, N’Koulou, Ry­bus, Tolisso, Gonalons, Ghezzal, Valbuena, Kalulu és Lacazette jelenti a sort. Ennek ellenére remek antréval nyitott a Lyon a bajnokságban, egy 4–0-s kezdés bárkit boldoggá tenne, de az kérdéses, hogy ez a kissé szedett-vedett társaság képes lesz-e konzisztens módon teljesíteni a bajnokságban. A keret lepusztulásán túl az edzői pozíció még nagyobb kérdőjel Lyonban, hiszen Bruno Génésio valóságos viharsziget olyan nevek közt, mint a konkurenseket edző Ranieri, Bielsa, Jardim, Emery, Favre vagy a két Garcia (OM, ASSE). Ha már konzisztencia, illetve illusztris edzőgárda Franciaországban: Marcelo Bielsa mindenkori csapata sem épp arról híres, hogy egy teljes szezont képes végig ugyanazzal az intenzitással játszani. Bilbaóban és Marseille-ben is repülőrajtot vett az argentin szaki, az OM-mel őszi bajnok is volt, de az általa megkövetelt erőltetett tempó, a 90 percre szóló agresszív letámadás felőrli játékosait. A Lille is nagyszerűen kezdett, de aztán két pofonba is belenézett a csapat, amely 180 perc alatt még gólt sem szerzett – ez még a szokásosnál is nehezebb tavasz képét vetíti a gárda elé. Kísérleteznek a középcsapatok Nagyot szólt az edzőváltás két további francia középcsapatnál, aki­ket ezentúl aligha a szürke középszerűségben kell keresnünk. A Nantes a Leicestert bajnoki címig vezető Claudio Ranieribe helyezett bizalmat, míg a Saint-Étienne több évtizednyi vesződés után – ám stabil EL-szereplést kiharcolni képes francia klubként – szakított Christophe Galtiervel és az ő betonvédelemre épült, fantáziátlan focijával. A rekordbajnokot ezután a Barcelonánál edződött, Salzburgban bizonyított Óscar Garcia próbálja az élbolyba kormányozni, amire a játékosmozgásokat látva jó esélyük van.A Bordeaux alighanem nehezen lábal majd ki a Videoton ellen elszenvedett EL-kudarcból, ha pedig a bajnokságban nem állnak talpra Jocelyn Gourvennec kevésbé látványos fociból megélő zsirondistái, könnyen elképzelhető, hogy a tehetséges, fiatal edzőtől megválnak Bordeaux-ban. Hasonló helyzetben van a Rennes is, hiszen a piros-feketéknek minimum a tabella első felében kell végezniük, amire biztosíték lehet a nagyra tartott Christian Gourcuff és a hozzá nagyon passzoló, színes, fiatal, energikus társaság. Ismaila Sarr-ral igazi csiszolatlan gyémántot halásztak maguknak a nyári mercatóból, ismerősen csenghet jövő ilyenkor a neve egy Premier League-középcsapat átigazolást bejelentő tweetjében. Kovács Dávid