Hajrá, Somorja! – írják a brazil oldalak

„Kopogtak az ajtón” – mosolyog sejtelmesen Csutora Norbert, az STK elnöke, amikor felidézi, hogyan érkeztek meg a brazilok Somorjára. Hozzáteszi, a Fluminense képviselői kopogtak más klubok ajtaján is, de sem a Vasassal, sem a Slováckóval nem tudtak megegyezni.

STK Fluminense

Somorján viszont remek helyszínre találtak egyedülálló projektjükhöz. A Fluminense honlapjának „Flu-Europa” aloldala részletesen felsorolja az okokat, miért pont az STK-ra esett a brazilok választása: a futball nem kerül túl sokba Szlovákiában, kis befektetéssel is lehet jó eredményeket elérni, az ország kicsi, így az utazási költségek sem nagyok, a földrajzi elhelyezkedés viszont ideális, Európa szívében a játékosmegfigyelők könnyen megtalálhatják a somorjai futballistákat.

Az is fontos tényező volt a megállapodás megkötésénél, hogy az STK-nak nem voltak adósságai.

Az együttműködés alapjait már akkor letették, amikor a somorjaiak még a III. ligában szerepeltek, a feljutással pedig megerősítették azt. A Fluminense Brazíliában utoljára 2012-ben ünnepelhetett bajnoki címet, de Szlovákiában is komoly ambíciói vannak, a hosszabb távú cél az élvonalbeli szereplés.

A hosszú táv pedig tényleg hosszú időt jelent, június végén aláírhatják a két klub közötti, 10+10 éves szerződést. A Fluminense nem vásárolná meg az STK-t, de a brazilok kontrollálnák a klubot, és biztosítanák a költségvetését.

A portugál oldalakon már most STK Fluminenseként szerepel a somorjai csapat, hamarosan hivatalosan is megváltozhat az egyesület neve. A hazai meccseket a hagyományos somorjai kék-fehérben, az idegenbelieket azonban a Fluminense zöld-fehér-bordó csíkos szerelésében játssza a gárda.

A Pomléból a Bundesligába

A Fluminensével való együttműködést csak dicsérik a somorjai sportvezetők. „Nélkülük nem lenne második liga” – hangsúlyozza Csutora. A brazilok teljes mértékben átvállalták a felnőttcsapattal kapcsolatos kötelezettségeket és teendőket, az aktuális szezonban 550 000 eurót fektettek az A csapat működésébe.

A klubelnök így energiáit szívügyére, az utánpótlásra fordíthatja. Az STK-ban jelenleg 180 fiatal futballozik 10 csapatban, de Csutora kiemeli, hogy sok somorjai nevelés már máshol, első ligás utánpótláscsapatokban játszik. Ha mindannyian Somorján maradtak volna, az STK utánpótlásszinten az ország élvonalába tartozna, véli Csutora.

Somorjáról indult Bénes László is, aki ma már a Mönchengladbach futballistája, meze ott lóg az STK VIP-helyiségének a falán. A fiatal középpályás nemrég ellátogatott a Pomléba. „Óriási motivációt jelent a gyerekeknek, hogy láthatták a példaképüket, aki ugyanebből a stadionból jutott el a Bundesligába” – magyarázza Csutora, aki most azon munkálkodik, hogy a szlovák válogatott játékosait is el tudja hívni egy edzésre, amikor a Somorja melletti x-bionic sphere sportközpontban fognak edzőtáborozni.

Ez az elsőrangú létesítmény egyébként egy újabb ok volt a brazilok számára, hogy Somorját válasszák, hiszen itt kiváló regenerációs és egyéb lehetőségek állnak rendelkezésükre.

Az álom: hazatérni

Ha rákeresünk az interneten a „Šamorín + Fluminense” szavakra, érdekes világ nyílik meg előttünk. Az „STK Flu”-nak van Twitter-oldala (a bejegyzéseket HajráSomorja hashtaggel is ellátják), a brazil klub honlapján látható grafika szerint Szlovákia gyakorlatilag egyenlő az STK-val, a klub eseményeiről tudósító nem hivatalos weboldal is rendszeresen közöl híreket és tudósításokat a szlovák II. liga mérkőzéseiről.

Az egyik aktuális információjuk, hogy a nyolc somorjai Fluminense-játékos egyike, Luquinhas nagy álma teljesülhet a szezon végén, a Szlovákiában nyújtott remek teljesítményének köszönhetően visszahívhatják az A csapathoz.

A brazil különítmény tagjai mind erre vágynak. Bár mindannyian megjegyzik, hogy a somorjai szereplés más európai bajnokságokba is utat nyithat nekik, ám mindannyian abban bíznak, hogy visszatérhetnek Brazíliába, és a Fluminense A csapatában szerepelhetnek. „Ez minden brazil álma” – magyarázza a gólkirály Peu. „De én argentin vagyok. És én is szeretnék a Fluminensében játszani. Vagy bárhol Európában” – szól közbe nevetve Leonel, aki az egyetlen nem brazil a dél-amerikai légiósok között.

„Szia, barátom!”

Hét dél-amerikai légióssal találkozunk a klub sajtóhelyiségében (csak Alan Fialho hiányzik), a megbeszélteknél nagyjából félórával később – a latin-amerikai tempóba ez belefér. Bár a játékosok értenek és többé-kevésbé beszélnek is angolul, célszerűbb, ha a klub alkalmazottja fordít szlovákról portugálra. Jakub Mihálik Zsolnáról került Somorjára a nyelvtudásának köszönhetően, korábban kétszer járt Rióban hosszabb tanulmányúton. Az ő feladata, hogy a futballon kívüli ügyekben segítse a brazil kontingenst.

A szakmai dolgokat Thiago Macedo másodedzővel tudják megbeszélni a légiósok. Az az elv, hogy a mindenkori vezetőedző angolul beszél, akit az egyik asszisztense fordít szlovákra, a másik pedig portugálra.

Luquinhason azonban a beszélgetés alatt is látszik, elég jól megérti a szlovák kérdéseket. Kiderül, az obligát „ďakujem, prosím, ako sa máš” frázisokon túl ő már azt is el tudja mondani szlovákul, hogy „veľmi unavený, veľmi škaredý”, és komplett magyar mondatokat is tud: „Szia, barátom! Hogy vagy? Mi újság? Nyugi-nyugi!”

A többiek nyelvtudása saját bevallásuk szerint inkább csak az udvariassági formulákra és a csúnya szavakra korlátozódik.

Hó, taktika, keménység

A dél-amerikai játékosokat egyértelműen a hideg sokkolta a leginkább Közép-Európában. „Azt gondoltam, én szeretem a telet, kellemes 13 fok… Aztán idejöttem, és szembesültem a mínuszokkal” – árulja el a 18 éves Estevao.

Mihálik nevetve hozzáteszi, a karácsonyi szünet alatt folyton üzeneteket írtak nekik a játékosok, kérdezgették, hány fok van éppen Szlovákiában, és mennyi lesz januárban, amikor vissza kell térniük.

A szlovák II. liga is sok kihívást tartogat a légiósoknak. „Keményebb, fizikálisabb itt a foci, mint Brazíliában. A taktikai fegyelem is sokkal fontosabb, be kell tartani az utasításokat” – magyarázza Leonel. A 23 találattal a második vonal góllövőlistájának élén álló Peu pedig, aki korábban Lengyelországban, a Legia második csapatában is szerepelt, azt meséli, Európában tanult meg rendesen védekezni.

A szlovák másodosztály színvonala és az ellenfelek sokszor lepukkant stadionjai nem zavarják a Fluminenséből érkezetteket. „Brazíliában is vannak öreg stadionok, ahol csak egy rozoga falelátó van a pálya mellett – vélekedik Peu, aki 24 évével rangidősnek számít. – Voltunk viszont többször meccsen Nagyszombatban, gyönyörű az aréna, és a foci is elég jó volt.”

„Brazíliában technikásabban játszunk, itt viszont gyorsabb tempóhoz szoktunk” – teszi hozzá Marlon Freitas, akinek a honvágyát enyhíti, hogy a közelmúltban kiköltözött hozzá a felesége és a kisfia. „Ez nagy motiváció nekem, a családomat el kell tartanom, felelős vagyok értük” – jelenti ki komolyan.

A játék mindenen átsegít

Mielőtt Szlovákiába érkezett, semmit nem tudott sem az országról, sem a klubról. Csapattársai is hasonlóan voltak ezzel, volt bennünk szorongás, mielőtt elutaztak Somorjára. „De soha nem gondoltam arra, hogy felülök a repülőre, és hazamegyek. Tudtam, hogy le kell győznöm a kezdeti honvágyat” – hangsúlyozza Levi.

A rendszeres játéklehetőség mindannyiuknak segít abban, hogy könnyebben viseljék, hogy tízezer kilométer választja el őket a szeretteiktől. Somorján jól beilleszkedtek, bár Közép-Európában jóval távolságtartóbbak az emberek, mint Dél-Amerikában, a gyerekek gyorsan megkedvelték őket. „Az utcán már messziről kiabálnak nekünk, odaszaladnak hozzánk, megölelgetnek. Brazíliában ilyet nem éltünk át” – meséli Peu.

Komoly konkurencia

Bár a brazil futball a világon mindenhol egyet jelent a minőséggel, a légiósoknak nem könnyű érvényesülniük. Csak tavaly 1500 brazil játékos volt része nemzetközi átigazolásnak, nagyjából a duplája, mint amennyit a második legnagyobb exportőr, Argentína küldött ki a világba.

Klubon belül is kemény a konkurencia: a Fluminensében 350 fiatal (14–20 éves) játékos készül, és 160 tizenhat évnél idősebb játékos rendelkezik profi szerződéssel. A klub azért is keresett egy európai partnert, hogy ne csak tíz százalékuk jusson rendszeres játéklehetőséghez. Ahogy Marco Manso somorjai sportigazgató fogalmazott a Bloombergnek (a somorjai sztori ugyanis a nemzetközi sajtó érdeklődését is felkeltette): „Nem szeretem ezt a hasonlatot, de ha van egy farmod, ahol 100 tehén van, akkor néhányat közülük kölcsönadhatsz oda, ahol fejlődhetnek, nagyobbak lehetnek, hogy egyik nap majd elvihesd őket a vásárra.”

Ebből pedig a somorjaiak is profitálnak. A II. liga ma záruló szezonjában szinte végig versenyben voltak a 2. helyért, jövőre pedig a feljutásra is esélyesek lehetnek.