Győri-Lukács, Klujber és Papp szerint is a szurkolók hajtották bele őket a sikerbe

„A meccs közepétől mondhatni, hogy már örömjáték volt, de az elején még látszott rajtunk, hogy nagyon koncentráltak vagyunk. Illetve érezhető volt az is, hogy jól tudjuk, hatvan percig tart a mérkőzés. A japán válogatott ráadásul egy nagyon jó csapat, nem fekszik nekünk az ő kézilabdájuk, nagyon-nagyon sokat készültünk rájuk. Talán a lendületünkön és azon, hogy igazi csapatként működtünk, nem tudtak áttörni. Mindegy, mennyi volt közte, mi akkor is azt akartuk, hogy jó legyen a védekezés és utána jól tudjuk lezárni a következő támadást” – mesélt a találkozó lélektanáról Klujber Katrin. Az első félidőben folyamatosan nőtt a különbség a két csapat között. Éppen a Ferencváros átlövője volt az egyik, aki szórta a gólokat, és mikor a japánok támadásban lehozták a kapusukat, a találkozón 11 gólig jutó kézilabdázó üres kapuba is többször betalált. A szünetben egy időn túli japán büntetőnek köszönhetően 18:11 volt az állás.

Bár a japánok részéről is láthattunk egy-egy szép támadást és küzdöttek azért, hogy csökkentsék az egyszer már tizenkettőre is növő különbséget is, klasszis gólokat a hazaiak lőttek. Kínai figura végén Győri-Lukács és Debreczeni-Klivinyi Kinga is betalált, de lőtt pazar gólt a mindössze 19 éves Simon Petra is, és a padról beszállók közül Albek Annának is akadt látványos átlövése, míg Janurik Kinga a kapuban mutatott be egy-két bravúrt. „Abszolút nem foglalkoztunk már a múlt héttel, a norvégok elleni vereséggel. Az nem is említhető egy napon ezekkel a meccsekkel. Hihetetlen hazai szurkolótábor gyűlt itt össze, és ezen a héten elhittük, hogy mi vagyunk a legjobb csapat a világon. Voltak kritikus pontok a svédek ellen, például a második félidő elején, mikor kiegyenlítettek, de nem tudtak megtörni, hiszen olyan szurkolás volt mögöttünk... nem volt olyan lehetőség, hogy kikapjunk. Azt gondolom, hogy a hazai környezet döntő tényező volt ebben a menetelésben. Sokat tanultunk a korábbi hibáinkból és nem akartuk kiengedni a kezünk közül ezeket a mérkőzéseket, hiszen tudtuk, mi a tét – beszélt a debreceni csarnokban kapott pluszenergiákról és önbizalomról Papp Nikoletta, akire elsősorban védekezésben számít a szakmai stáb, de vasárnap az első alkalommal, mikor támadásban is bennmaradt, azonnal gólt szerzett. – A klubjaimban mindig is támadtam, itt a válogatottban alakult ki, hogy csak védekezek. Örültem volna, ha még többet tudok a pályán tölteni támadásban, de ha ennyit kapok, akkor azzal a lehetőséggel próbálok élni” – válaszolta lapunknak az átlövő, akit arról is kérdeztünk, mi jár a fejében, ha meghallja az olimpia szót. „Hihetetlen érzés. Azt gondolom, hogy már a tokiói is felejthetetlen élmény maradt, de egy olimpia szurkolókkal teljesen más lesz” – zárta a román Gloria Buzau jobbátlövője.

A hajrában a közönség felállva ünnepelte a csapatot, majd az utolsó dudaszót követően indult az igazi fieszta. A 37:28-as végeredmény a japánokat nagyon megviselte, sírva köszönték meg szurkolóiknak a biztatást. A roppant sportszerű hazai tábor ekkor egy rövid időre az ellenfélre összpontosított és vastapssal búcsúzott az olimpiáról lemaradó válogatottól.

Miután a csapatkapitány, Böde-Bíró Blanka, aki mellesleg 38 százalékos védési mutatóval zárt a kapuban, átvette a szimbolikus párizsi repülőjegyet, tovább fokozódott a hangulat, hiszen a játékosok kimentek a drukkerek közé. A fanatikusok rengeteg ajándékkal készültek kedvenceiknek, minden kézilabdázó kapott piros-fehér-zöld arcfestést, de rengeteg édesség és ajándéktárgy került Vámos Petráékhoz. A lelátón előkerült egy vélhetően kézzel készített zászló is, amelyre többek között az Eiffel-torony, a Notre-Dame és a Diadalív rajza mellett a „Párizsban szép a nyár…” dalrészlet is felkerült. A folytatást ismerve aligha véletlen, hogy az interjúkra már mindenki egy szál rózsával érkezett.

A játékosok szemmel láthatóan élvezték a rivaldafényt és még az újságírókhoz is mosolygósan érkeztek, sőt, Füzi-Tóvizi Petra vagy Bordás Réka örömittasan, szökdelve foglalta el helyét a mixzónában. „Mindhárom napon úgy jöttünk ki az öltözőből, hogy bárki bármit gondol, most háromszor hatvan percen át csak mi, játékosok és a mögöttünk álló több ezer ember számít. Mindannyian elhittük, hogy meg tudjuk nyerni. Nagyon egységesek voltunk, csapatként küzdöttünk, ha bármikor mélyponton volt valaki, azonnal jött egy társ, aki kihúzta a gödörből, mindig lett vezére a csapatnak. Ezt kell megtartanunk, mert így lehetünk sikeresek” – nyilatkozta Győri-Lukács Viktória, aki többször elmondta a héten, szeretnék átéllni azt, amit a férfiak. A tatabányai magyar–portugál azonban sokkal több izgalmat tartogatott. – Nem számít, hogy hogyan, csak az a fontos, hogy mindkét csapat kint van és ennek nagyon örülök. Az igazi ünneplés majd most, az öltözőben kezdődik” – utalt a győriek jobbszélsője arra, hogy a tévés nyilatkozata miatt a pályán kezdődő pezsgőzés néhány percéről lemaradt.

A selejtezőtorna előtt a legtöbben, így lapunk is a svédeket könyvelte el a négyes legjobbjának, de ezzel mit sem törődött a magyar válogatott. Sőt, a norvégok elleni Eurokupa-vereség után a közösségi médiát elárasztó, nem túl pozitív kommentek sem vették el a játékosok kedvét. „Nem igazán érdekelnek minket azok, akik nem hisznek bennünk egy-egy rossz meccs után. Sportolók, de emberek vagyunk, előfordul az ilyen. Pénteken láthatta mindenki, hogy bravúrokra is képesek vagyunk. Beleálltunk, nagyot küzdöttünk, ott volt a szívünk a pályán és ezt a végeredmény is megmutatta. Ilyenkor persze kicsit felspanol minket, hogy azt tudjuk mondani azoknak, akik előtte inkább kikapcsolták a tévét, hogy akkor az ilyeneket sem fogjátok látni. Inkább persze azokkal foglalkozunk, akik mindig velünk vannak, most is itt voltak, ráadásul a családjaink, a szeretteink is láthatták ezt a néhány meccset. Hatalmas élmény volt, hogy ennyien mellettünk álltak, nagyon jó érzés volt, hogy mekkora lendületet adtak és ez milyen előnyt jelentett a pályán – világított rá a válogatott lelki oldalára Klujber Katrin, akit arról is megkérdeztünk, mi a titka annak, hogy most már nem csak egy-egy félidőben tudták megmutatni azt, hogy mire is képesek. – Jobban összeértünk. Ha csak egy-egy hétre is találkozunk, mindig érzem, hogy egyre jobban együtt van a csapat. De szerintem ez a közeg volt az igazi plusz. Extra hangulat volt. Azt hittük, csütörtökön vagy pénteken nem lesznek kint annyian, de akkor is nagyon sokan eljöttek. Ez nekünk nagyon jó érzés volt. Nem tudom, mi van itt Debrecenben, de egész jó itt a mérlegünk. Most egy olimpiai selejtezőt nyertünk és kijutottunk Párizsba, de volt már itt 2018-ban junior-vb is, amit szintén megnyertünk. Most nagy lesz az ünneplés, de ezt a hetet nagyon sok munka előzte meg, ez a három meccs igazi nagybetűs csapatmunka volt” – mosolygott beszélgetésünk végén az átlövő és utolsóként csatlakozott az öltözőben kezdődő bulihoz.

Az olimpiai kézilabdatorna sorsolására kedden 17.30-tól Párizsban kerül sor. Az már biztos, hogy a magyar csapat a norvégokat elkerüli, hiszen egy kalapba került a világbajnoki címvédővel.