Győrffy érmet akar szerezni a müncheni Európa-bajnokságon

Két pályán is felettébb magasra jutott Győrffy Dóra, s esetében ezt szó szerint is érthetjük. A BEAC 24 éves atlétanője, aki tavaly kerek 2 méterre javította a női magasugrás magyar csúcsát, megszerezte a diplomáját a földkerekség egyik legnevesebb egyetemén, Bostonban a Harvardon; a hó eleji bécsi fedett pályás Eb-n pedig ezüstérmes lett.Egy fiatal magyar lány számára melyik a nagyobb teljesítmény: elvégezni a Harvardot, vagy az, hogy a világ legjobb magasugrónői közé számít?

Arra vagyok igazán büszke, hogy mindezt együtt sikerült elérnem, s mind a kettő egyformán fontos az életemben.Az Egyesült Államok egyetemein jelenleg is sok magyar fiatal tanul, de a Harvard azért külön kategória.

Ez tényleg így van, hiszen a hírnév alapján feltétlenül ez a legrangosabb amerikai egyetem, s amikor évente különböző statisztikák készülnek, ezekben mindig az első vagy második helyre sorolják. De többnyire az elsőre. A Harvardon egyébként nincs sportösztöndíj, még azoknak is felvételizniük kell, akiket az egyetem hív. Évente 18 ezer meghívót küldenek el a világ számtalan pontjára, de a jelentkezők közül csupán ezerhatszázat vesznek fel.Honnan tudtak egyáltalán rólad, hogy téged is hívtak felvételizni?

Rendszeresen figyelemmel követik az atlétikai ifjúsági világranglistát, amelyen szerepelt az én nevem is. Hogyan teltek az egyetemi éveid?

Nagyon jól éreztem magam, hiszen két teljesen külön életet éltem, s mindkettőt élveztem. A tanulással sem volt gond, ami pedig a sportot illeti, kétszer nyertem egyetemi bajnokságot, s 2000-ben én voltam a Harvard egyetlen hallgatója, aki indult a sydneyi olimpián. Milyen szakon végeztél?

Politológia szakon, nemzetközi kapcsolatok szakirányon. Lehet, hogy négy év múlva már a te politikai elemzéseidet hallhatjuk a televízióban?

Egyelőre a magasugrás az első az életemben, a 2004-es athéni olimpiáig mindenképpen, és ha jól megy, akkor a pekingi játékokig is. Ezzel együtt a politológiai tanulmányaimat is folytatom, immár itthon. Az, hogy a későbbiekben konkrétan mivel szeretnék foglalkozni, még nem egészen „tiszta“ a fejemben, de elképzeléseim, terveim vannak. Menjünk vissza az időben! Az atlantai olimpiáról olyan banális dolog miatt maradtál le, hogy a MOB nem tudta megoldani a szállásodat az olimpiai faluban. Sydneyben ott voltál, de nem sikerült bejutnod a döntőbe. Nem érezted úgy, hogy szörnyen peches vagy?

Egyáltalán nem. Sydneyben sajnos azt a formámat hoztam, ami abban az évben megszokott volt, 2000-ben 190 centi körül ugrottam, de ezt sem stabilan. Amikor az olimpián 189-ig jutottam, realitásként foghattam fel. A tavalyi vb-n csak annyiban voltam balszerencsés, hogy már kint, Edmontonban megbetegedtem, ennek tükrében a 7. hely szerintem nagyon szép eredmény. Az elmúlt években rengeteg tapasztalatot szereztem, amire szükség is van, mert egyik pillanatról a másikra senkiből sem lesz kiváló magasugró. Az persze biztos, hogy a tanulás rengeteg energiát kivett belőlem, s hogy ha a sportra jobban koncentrálok, akkor most több eredményt tudnék felmutatni. A bécsi Eb-n Bergqvist személyében az egyik legjobb barátnőddel álltál együtt a dobogó második fokán. Csaptatok egy kis bulit vagy nem volt rá idő és lehetőség?

Kajsa megpróbált rávenni, hogy menjünk el ünnepelni, de a szobatársam, Ajkler Zita vasárnap még versenyzett, s nem akartam felébreszteni, amikor éjjel megjövök. Ráadásul eléggé fáradt voltam, így aztán én is korán lefeküdtem, szóval nem buliztamAmikor tavaly Nyíregyházán, az országos bajnokságon átugrottad a 2 méteres magasságot, azt mondtad, hogy ha ezután már semmilyen komoly eredményt nem érnél el, akkor sem lennél csalódott a pályafutásodat illetően.

Amikor valaki az életében először átjut a 2 méteren, az semmi máshoz nem hasonlítható különlegesség. Nagy álom volt számomra, s hogy valóra vált, felszabadított bennem egy gátat. Azóta már nem „görcsölök“, nem érzek semmiféle bizonyítási kényszert, s a versenyeken sokkal könnyebben ki tudom hozni magamból azt, amire képes vagyok.A 2001-es szabadtéri világranglistán a 2 méteres eredményeddel a 4. helyre kerültél. Ezt s az idei fedett pályás idényed figyelembe véve, milyen várakozásokkal tekintesz a szabadtéri szezon elé?

Mindenekelőtt, már nagyon várom. Az biztos, hogy a komoly versenyeken rettentően kemény mezőny jön majd össze, de ez engem egyáltalán nem zavar, sőt inkább feldob. Mivel idén fedett pályán sikerült 195 centi körüli eredményeket állandósítanom, azt hiszem, bízhatok abban, hogy szabadtéren 198-202 centi között sikerülhet. A másik fő célom pedig az, hogy a müncheni Európa-bajnokságon nagyon jól szerepeljek. Ami természetesen azt jelenti, hogy az eredményhirdetésnél ott is a dobogón szeretnék állni. A legszebb persze az lenne, ha a felső fokán állhatnék.