Gerincsérv után parádésan tért vissza Molnár Péter

Hogyan került Magyarországra?

Szülővárosomban kezdtem focizni, tizennyolc éves koromban mutatkoztam be a komáromi felnőttcsapatban. Huszonegy esztendős voltam, amikor edzőmeccset játszottunk a Győri ETO-val, a Rába-partiak kapusedzője, Tőkés László felfigyelt rám, és próbajátékra hívott. Egy hét után szerződést ajánlottak. A junior bajnokságban kezdtem védeni, majd felkerültem az A csapathoz, ahol hosszú ideig a szerb Szasa Sztevanovics tartalékja voltam.

Így utólag sem bánja, hogy kilenc évig Győrben maradt, holott ezalatt mindössze három NB I-es meccsen védett?

Nem. Úgy érzem, jó iskola volt ez számomra, megtapasztaltam, mi kell ahhoz, hogy valaki stabil NB I-es kapus legyen. Lépésről lépésre haladtam, Szasával nagyon jó barátok voltunk, rengeteget tanultam tőle, és még a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy visszatért Szerbiába. Az már az én pechem volt, hogy Szasát nagy ívben elkerülték a sérülések. De 2013 májusában a bajnoki címet eldöntő, Fradi elleni hazai meccsen Sztevanovics kivételesen megsérült, így én ugrottam be a helyére. Felejthetetlen maradt számomra, hogy 1:0-s győzelmünkkel három évtized után miénk lett az aranyérem. Tizenhétezer szurkoló ünnepelt bennünket, karneváli hangulat uralkodott a stadionban.

A 2010/11-es szezont kölcsönjátékosként Siófokon töltötte, ahol remekül védett, és több klub is megkereste. Miért maradt mégis az ETO-nál?

Élő szerződésem volt Győrben, a vezetők pedig hallani sem akartak a klubcseréről. Jól éreztem magam a Rába partján, anyagilag megbecsültek, így én sem akartam mindenáron távozni.

2013 nyarán viszont már elfogadta a paksiak ajánlatát.

Lejárt a szerződésem Győrben, elegem lett a cserepadból, 29 évesen mindenáron védeni akartam. A paksiak rendkívül korrektek voltak, három évre köteleztem el magam. A felkészülés alatt Horváth Ferenc edzőnek bizonyítanom kellett, hogy megállom a helyem. Jól ment a védés, később viszont akadt egy-két gyengébb meccsem, és néhányszor a jelenlegi kapusedzőm, Csernyánszky Norbert kapott bizalmat. 2014 januárjában Csertői Aurél lett a tréner, és a tavaszi idény folyamán visszakerültem a kapuba. A középmezőnyben zártunk, tavaly pedig a kiváló eredménynek számító ötödik helyen végeztünk a bajnokságban.

Mikor kezdődtek a gerincfájdalmai?

Már a tavalyi tavaszi bajnoki hajrában kezdett fájni a gerincem. A nyári szünet alatt jelentősen javult a helyzet, ám miután újra elkezdődtek az edzések, egyre nagyobb fájdalmaim voltak. Tíz percnél tovább már állni sem bírtam, de ülni is alig tudtam. Specialistához fordultam, aki megállapította, hogy gerincsérvem van. A doki közölte, ha megoperál, akkor számomra vége a profi focinak. Bevallom, akkor sok minden megfordult a fejemben… Azt ajánlotta, hogy erős gyógytornával rendbe lehet hozni a gerincemet, ezért személyi rehabilitációs edzőt fogadtam fel, rendszeresen fitneszterembe jártam, és gyógytornát végeztem. Folyamatosan dolgoztunk, meg kellett erősíteni az izmokat a gerincem körül. Október végén már könnyebb mozgásokat végezhettem, és novemberben elkezdhettem az edzéseket. Elég nehéz volt átvészelni ezt az időszakot, nagyon hiányoztak az edzések, de leginkább a mérkőzések. Idővel jelentősen javult az állapotom, jólesett, hogy a klubvezetők egyáltalán nem sürgették a felépülésemet.

Remekül sikerült a visszatérése.

December 3-án Diósgyőrben még csak a kispadon kaptam helyet, de egy héttel később a listavezető Vasas elleni hazai 1:0-s győzelmünknél már a kapuban álltam. Nagyon vártam már a meccset, mert nagyon szeretek védeni. Örülök, hogy a vártnál lényegesen jobban szerepelünk, zsinórban nyolc veretlen bajnoki után múlt szombaton az éllovas Honvéd otthonában szenvedtünk vereséget.

A nyolc veretlen meccs alatt mindössze négy gólt kapott.

Ez nemcsak az én érdemem, hanem a csapattársaimé is, akik remekül védekeztek.

Minek tudható be a paksi sikersorozat?

Jól sikerült a téli felkészülésünk, a törökországi edzőtáborozás során már látszott, hogy jó úton járunk. Kiváló kollektívát alkotunk, egyértelműen a csapategységben az erőnk. Minden fejben dől el. Ha bízunk magunkban, meglephetjük a favoritokat is. Hittel és kemény munkával sok mindent el lehet érni. Sokan féltettek bennünket az élcsapatok ellen, de a Fradit legyőztük, a Videotonnal és az Újpesttel döntetleneztünk, csak a Honvédtől kaptunk ki.

A jó eredmények hatására módosult a célkitűzés, amely a bennmaradás volt?

Nem. Továbbra is az a legfontosabb, hogy elkerüljük a kiesést. Az viszont nagyon biztató, hogy hat fordulóval a bajnokság vége előtt a hatodik helyen állunk.

Hogy érzi magát Pakson?

Nagyon jól. Ezt bizonyítja, hogy tavaly nyáron újabb három évre írtam alá. A szombati bajnoki meccsek után rendszeresen hazautazom, szűk két óra alatt megteszem a Paks és Komárom közti utat.

Mi a véleménye a magyar kapusokról?

Király Gábort, Gulácsi Pétert, Megyeri Balázst és Bogdán Ádámot Európa-szintű kapusnak tartom.

Elégedett a pályafutásával?

Úgy érzem, ahhoz képest, hogy honnan indultam, a maximumot kihoztam magamból.

Már beletörődött abba, hogy nem lesz válogatott?

Más csapatban és más bajnokságban kellene védenem, hogy egyáltalán szóba kerüljek a szlovák válogatottnál. Egyébként Szlovákiából még egy klubtól sem kaptam ajánlatot, szerintem nem is tudnak rólam.

Meddig akar védeni?

Negyvenéves koromig szeretnék a kapuban állni, de sok függ attól, miként fogja bírni a hátam a megterhelést. Attól is sok függ, hogy fejben meddig leszek a topon. Remélem, még sokáig őrzöm a paksiak kapuját, mert nem vagyok vándormadár.

Mi a hobbija?

Búvárkodni járok. A Poseidon klub tagjaként gyakran megfordulok Feketenyéken, de külföldre is eljárok. A búvárkodás növeli a tüdő kapacitását, egyszer megpróbáltam, és nagyon megtetszett. Ezután megcsináltam a vizsgákat, mert nagyon veszélyes, és az életével játszik az, aki nem tartja be a szabályokat. Rendkívül hasznos kikapcsolódás számomra a búvárkodás, élvezem a csendet. Feltöltődök, míg a víz alatt vagyok.