Génekbe kódolt bukás

Guttmann Béla a Benfica edzője volt, aki 1961-ben és 62-ben is megnyerte a csapattal a BEK-et, majd fizetésemelést követelt, amit az akkori klubelnök nem akart megadni neki. Erre Guttmann megátkozta a Benficát azzal, hogy soha többé nem nyer európai kupát. A Benfica azóta sem nyert semmit az európai kupaporondon.

Nos, ilyen átokról a Juventusszal kapcsolatban ugyan nem tudunk, de a hét elbukott döntő nem lehet véletlen. Ebből a hét fináléból hármat magam is láttam. 2003-ban egy ostoba, a kezdőkörben elkövetett szabálytalanság miatt Pavel Nedvěd a Real elleni elődöntőben megkapta a sárgáját, ami miatt nem játszhatott a döntőben. Máig emlékszem arra a képre, ahogy az olaszok közül mindenki ünnepel, egyedül Nedvěd néz maga elé szomorúan. Ő volt az akkori Juve motorja, nélküle nem volt meg az az átütő erő a csapatban, ami addig jellemezte őket a BL-ben. Tizenegyesekkel el is veszítették a finálét a Milan ellen. Akkor már ott volt a csapatban Gigi Buffon is.

2015-ben a Calciopoli után a minden szempontból újjáépített Juventus meglepetésre bekerült a döntőbe, szintén a Realt búcsúztatták az elődöntőben. Meglepetés volt, hogy a csapat a fináléig jutott, ahol a Barcelona várta őket. Olyannyira meglepetés volt, hogy maguk a Juve-játékosok sem hittek igazán a győzelemben, ezt ők maguk is lenyilatkozták a vesztes meccs után. Gigi Buffon másodszor veszítette el a BL-döntőt.

Idén pedig harmadszor is. Pedig ebben a szezonban kimondottan Európa meghódítására tört az olasz klub. Ennek érdekében 90 millió euróért megvásárolták Higuaint a Napolitól, 27 millióért Pjanicot a Romától és ingyen érkezett Dani Alves a Barcelonatól. Kissé döcögősen indult ugyan a BL-szezon, de a csoportkör második részére belerázódott a csapat, és minden idők egyik legmeggyőzőbb BL menetelését tette le az asztalra. 12 meccsen összesen 3 gólt kapott, a Barcelonát 3:0-s összesítéssel verte ki. Az önbizalom megvolt, a csapat egységes volt, éhesek volt a győzelemre, már csak azért is, hogy Buffon végre megnyerje a hőn áhított trófeát. A Real Madrid elleni döntő első félidejében pedig úgy játszottak, ahogy az egész szezonban, méltó ellenfelei voltak a bivalyerős Reálnak és egy csodagóllal egyenlítettek is. A második félidőben azonban mintha egy másik csapat futott volna ki a gyepre. Nem volt erő, nem volt magabiztosság, minden eltűnt, ami addig jellemezte őket. Megint nem tudták megtenni az utolsó lépést, és ez már nem lehet véletlen. Talán tényleg van egy titkos átok, vagy egyszerűen a Juventus génjeibe van kódolva az, hogy az európai kupaporondon folyton elbukjon. Egyik sem túl biztató a jövőre nézve.

Ennek fényében mit tehet a szombat este után egy magamfajta Juventus-szurkoló? Először is befejezi az „Ezt nem hiszem el!” és az „Ilyen nincs!” folyamatos mantrázását, megmasszírozza az állandó csalódott fejcsóválástól beállt nyakát, és bizakodva várja a következő szezont. Mert nem létezhet, hogy Buffon BL-serleg nélkül vonuljon vissza. És, ami még ennél is fontosabb, az Öreg Hölgy iránti vonzalom egy életre szól, nem számít, mennyi elbukott döntőt kell még végignézni.