Gelle csak magára számíthatott, de így is olimpiai kvótát szerzett

A minszki európai játékokon Gelle Péter még Botek Ádámmal K2 1000 méteren versenyzett, és az 5. helyen végeztek. Két éve Račicében a vb-n ezüstérmesek lettek, s bár azóta nem álltak dobogón világversenyen, egyértelműen úgy tűnt, ki tudják harcolni az ötkarikás kvótát.

Minszk után azonban a szövetség úgy döntött, Botek Ádám inkább a négyest erősítse, holott a K4 Botek helyén Jakubíkkal is megközelítőleg azonos teljesítményre volt képes. Gelle így társ nélkül maradt. Bár K1-ben szerepelt már olimpián, az idei kvalifikációs vb előtt nem is nagyon került szóba a neve a potenciális kvótaszerzők között.

Szegeden azonban már a középfutamban elképesztő erőt mutatott, és most a döntőben is meg tudta ismételni a jó teljesítményét. Az előző naphoz hasonlóan a táv első felében most is tartalékolt egy kicsit az erejével, még 750 méternél is csak 7. volt, de az utolsó 250 métert ismét ő teljesítette a leggyorsabban, és ezzel feljött a 4. helyre.

A számot a magyar Kopasz Bálint nyerte a cseh Jozef Dostál és a portugál Fernando Pimenta előtt, az első öt helyezett szerzett tokiói kvótát, így még az orosz Szpeszivcev is örülhetett. A kvóta az országnak szól, nem a konkrét versenyzőnek.

„Negyedik? Biztos? Ez már hivatalos? – kérdezte hitetlenkedve, de egyre szélesebb mosollyal Gelle Péter, amikor kijött az újságírók közé a partra. – A táblára még nem írták ki…” Miután megnyugtattuk, hogy a tévében már kiírták, már nem kellett visszafognia magát. „Fantasztikus érzés! Legtitkosabb álmaimban sem reméltem, hogy meglesz a kvóta. Hasonló volt a stratégia, mint előző nap, bár a finis most nem volt annyira fergeteges. Tudtam, hogy a portugál nagyon kemény tempót fog diktálni, próbáltam figyelni, hogy ne lépjen meg tőlem túlságosan, mert akkor végem. Nem volt ideális a pálya, de a végén még odatettem magam, az utolsó száz méteren már nem bírtam, de akkor is nyomtam.”

Júniusban hidegzuhanyként érte a páros felbomlása, saját bevallása szerint is nehéz időszakon van túl. „A K2-esünk gond nélkül megszerezte volna a kvótát, már az olimpián láttam magam. Az egyes mindig kicsit lutri is, ráadásul szigorították a feltételeket, kevesebb kvótát osztanak a K1-eseknek. Nem éreztem igazságosnak, hogy másoknak már szinte tuti a kvótájuk, nekem meg brutálisan meg kell küzdenem érte. De végül is szeretem a kihívásokat” – jelentette ki Gelle.

Korábban többször előfordult vele, hogy egy-egy jó középfutam után a döntőben nem tudta megismételni a jó teljesítményt, de Szegeden semmi ilyesmiről nem volt szó. „Sehol nem lassítottam, sehol nem vettem vissza, keményen hajtottam elejétől a végéig” – fogalmazott a 35 éves kajakos, aki 2011-ben Vlček Erikkel világbajnok lett Szegeden K2 1000 méteren. – Ez a kedvenc pályám. Lehetne itt az olimpia is! Amit a közönség az utolsó 200 méteren művel, az hihetetlen.”

Gelle története mesének is beillene: a főhős legyőzi a nehézségeket, és elnyeri méltó jutalmát. A trencséni Dukla versenyzője azonban nem teljesen így érzi: „Nincs igazság. Ami velem történt, az nem volt korrekt, és amit elértem, azt csak saját magamnak és a szakmai stábomnak köszönhetem. Megtapasztaltam, hogy csak magamra számíthatok, és a jövőben is ehhez tartom magam.”