Gáláztak a horvátok, öregfiúk módjára játszottak a szlovákok

BŐD TITANILLA

Nehéz idők járnak a szlovák szurkolókra – a futballválogatott liechtensteini kritikán aluli teljesítménye után szerdán este a férfikézilabda-válogatott is leégett: Eb-selejtezőn 32:21-re kikapott Horvátországtól.

Az eredmény önmagában még nem volna szörnyű – bár így is a válogatott történetének legsúlyosabb hazai veresége a 2009-es, magyarok elleni 19:30-cal együtt –, de arra senki sem számított, hogy a horvátok már az első félidőben gálázni fognak.

Az olimpiai és világbajnoki bronzérmes horvát válogatott gyakorlatilag az első perctől kezdve örömmeccset játszott: vezetett 6:0-ra, 9:2-re, 12:3-ra, a tizenharmadik támadásuk volt az első, amiből nem született gól. Főleg a szélső Strlek brillírozott, összesen hét gólt lőtt, ebből hatot az első félidőben, az egyiket olyan hihetetlen mozdulattal (előrevetődve, félig kifordított vállal, lazán ejtve a hosszú sarokba), hogy hetekig mutogathatnák a sportösszefoglalókban. A szlovák védelem sehol sem volt, s a támadások is körülményesek voltak.

Straňovský ugyan próbálta menteni a menthetőt, szimpatikus teljesítményt nyújtott az átlövő Holdoš (főleg az első félidő végén belőtt időn túli szabaddobását fogja még emlegetni a horvátok kapusa), és jól védett a csereként beállt Putera is (miután a nyolcadszorra is az év kézilabdázójának választott Štochl nem tudta elkapni a fonalat), de a horvátoknak így sem kellett túlságosan megerőltetniük magukat.

A második félidőre feljavult a szlovákok védekezése, és egy jól működő fallal szemben a horvát lövések sem voltak már olyan pontosak, de mindez csak arra volt elég, hogy a második játékrészt csak egy góllal vesztették el a hazaiak, így a horvátok végül nem húsz, hanem „csak” tizenegy góllal győztek, s ezzel kijutottak az Európa-bajnokságra.

„A szünetben nagyon dühös voltam a fiúkra. Így nem lehet a válogatottban játszani! Az első félidőben mintha az öregfiúk kézilabdáztak volna. Hiányzott a tűz, az agresszivitás, a mozgás. Végig a dinamikáról beszéltünk, hogy erőteljesen kell kezdenünk, aztán nem lett belőle semmi” – mondta még mindig mérgesen Peter Dávid szövetségi kapitány.

A meccs hősei így egyértelműen a szurkolók lettek. Ez az, ami futballmeccsen elképzelhetetlen – a fociválogatott Liechtenstein elleni (nem ez, hanem a korábbi, hazai, 2:0-s szlovák sikert hozó) szenvedése közben fütyültek a nézők a foghíjas lelátókon, a majdnem teljesen megtelt Hant Arénában pedig attól tombolt a közönség, hogy a szlovák férfikézilabda-csapat feljött mínusz tízről mínusz nyolcra. „Ilyen közönséget én még nem láttam, a hideg futkosott a hátamon. Köszönöm nekik, hogy egy ilyen meccsen is mellettünk álltak” – nyilatkozta Dávid.

A szövetségi kapitány hangsúlyozta, csapatának szombaton, Szegeden a magyarok elleni találkozón helyre kell állítania a becsületét. Annak a meccsnek már nem lesz tétje – a magyarok szerdai, lettországi döntetlenjükkel biztosították helyüket a kontinenstornán.