Gabri megküzdött az ultramaratoni távval

A rajt színhelye ezúttal Borsod–Abaúj–Zemplén-vármegye székhelye, Miskolc volt. A Városház térről 35-en indultak el, hogy a Miskolc–Sajóváros–Szikszó–Hernádkércs–Abaújszántó–Vizsoly–Gönc–Kéked–Nižná Myšľa–Krásna lakótelep–Kassa távot teljesítsék. A verseny útvonala nagyrészt kerékpárúton és kisforgalmi közúton haladt, szlovák és magyar oldalon egy-egy alkalommal földutat is érintve. A kezdés előtti elszántság, a kitartás senkiből sem hiányzott, de menet közben a valóság átírta a fogadkozásokat. Nyolcan nem tudtak megbirkózni a feladattal és kénytelenek voltak feladni a küzdelmet. Gabri Lóránt ellenben kitartott és célba ért, Kassán a Szent Erzsébet-székesegyház előtti téren 14. helyezettként 13:24:46-os időeredménnyel köszönthette a közönséget, a reá várakozó barátokat, ismerősöket.

„Most kellett leginkább megküzdenem azért, hogy célba érjek. Sokáig örömömet leltem a futásban, valahol 70–80 km között jött egy nagy krízis, amely mind fizikailag, mind pedig mentálisan nagyon megviselt. Ebből aztán az egész verseny alatt nem tudtam kilábalni. Innentől kezdve még a legkisebb emelkedőn is szinte sétáltam. Megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy ezen a versenyen most fogom a leggyengébb időmet futni. Csak az járt a fejemben, hogy egyszer célba érjek. Nagyon jól esett és adott némi erőt a váltópontokon az ismerős királyhelmeci kollégák buzdítása. Célba éréskor szívből tudtam örülni annak, hogy teljesítettem a távot. A küzdőszellemem most volt leginkább próbára téve” – nyilatkozta lapunknak a versenyt követően Gabri Lóránt.

A Bodrogköz és Ung-vidék kiemelkedő hosszútávfutó versenyzője nem sokat pihenhetett, mert nemsokára újra maratont futott Nagymihályban. A 67 résztvevő közül a 30. helyen haladt át a célvonalon, s kategóriájában (30 év felett) 7. lett. Egy hónap leforgása alatt ez volt a futó harmadik maratonja.