Futólecke koronavírus idején

Leállt a sportélet, korlátozottak az edzéslehetőségek. Ilyen helyzetben mit kezdhet magával a futó?

Talán mi vagyunk a legjobb helyzetben, mert a futás az egyetlen sport, amit egyedül a természetben is tudunk űzni. Megzavarodott az egész sportélet, magamon is észrevettem, hogy kimegyek futni, de nincs célom, mivel minden versenyt eltöröltek, nem tudok mire készülni, s eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy mit lehet ilyenkor tenni. 

És mit?

Minden rosszban van valami jó. Azt javaslom mindenkinek, s én is ezt csinálom, hogy visszatérek a téli alapozáshoz. Azt ajánlják a szakemberek, hogy ilyenkor ne fussunk túl hosszút és túl gyorsat. Csak alapozó tempóban haladjunk. A túl gyors futás már a verseny előtti forma kiélezésére van, a túl hosszú pedig leterheli a szervezetet. Szóval meg kell találni a kellő arányt, alapozó tempóban kell haladni. A futók már tudják, miről van szó. Pulzusban kifejezve 140 percenként, amit ne lépjünk túl, s ebben a zónában egy-másfél órát tölthetünk. Mivel nagyon ráérünk, mindennap is megtehetjük ezt, jómagam sokszor naponta kétszer is kimegyek a természetbe. Ugyanaz a hatása, mintha két-három órákat futnánk, de mégiscsak alapozás. És ez nagyon jó lesz őszre, reméljük, addigra már visszatérnek 
a versenyek, amelyekre hihetetlenül jó alapokkal vághatunk neki. 

Leleményes lény az ember. Szükséghelyzetben számos ötlettel rukkol elő. Koronavírus idején milyen túlélési forgatókönyvek születnek a futónagykövet fejében?

Ha nem futhatunk, s ezt magamon is érzem, akkor a szervezet pont a szokásos módon stresszel, és kevésbé lesz ellenálló a vírusokkal szemben. Nekünk életelemünk a futás, a mostani helyzetet nem is érzem túlélésinek. Egyszerűen csak kimegyek futni, és nem gondolok arra, amit a tévében látok, hírekből hallok. Jó ez, mert kiviszi a fejünkből azt a stresszt, ami körülvesz bennünket, ami ugyan megalapozott, de elmúlik, és újra pozitívvá válunk. Semmi szélsőségeset nem csinálok, eleinte elkövettem azt a hibát, hogy tényleg belevetettem magam a futásba. Tanulmányozás után elfogadtam a javaslatot, hogy ne túl gyorsan és ne túl sokat fussak. Hogy jólessen. Koncentráljunk a gyönyörű madárcsicsergésre, illatoznak a fák, élvezzük a hihetetlenül szép természetet, ami a lelket, az egész testet megtisztítja.

A versenynaptár szerint futóversenyek egész sora van előttünk a következő hetekben. Mit üzen a szervezőknek?

Az online most sláger más területen is, de én inkább azt mondom, hogy bírják ki az érintettek addig, mikor már lehetséges lesz versenyt szervezni, és hagyományos körülmények között bonyolítsanak le mindent. Legfontosabbnak azt találom, hogy a szervezők próbáljanak megegyezni az időpontokban, hogy ne egyszerre pótoljon mindenki. A késő nyár és az ősz nagyon telített lesz, legyenek egymásra tekintettel e téren. Inkább legyen vasárnap, szombat délután valami, minthogy üsse a délelőtti futást a térségben. Összehangolásra lesz szükség mindenképpen. 

Tavalytól futónagyköveti lánca van Dél-Szlovákiában. Kik lettek további nagykövetek, és milyen a jelenlegi kapcsolattartásuk?

Bősön Király Mátyás, Nyárasdon Lelkes József és Nagymegyeren Vörös Róbert vállalta el ezt a szerepkört, és tényleg jó végzik a munkájukat. Velük együtt már négyen vagyunk futónagykövetek. Eleinte azzal kezdtem, hogy a Magyarországon jól működő közös futásokat nálunk is meghonosítsuk. Ez hozta a létszámbővítést, majd a közös futást, ami nagyon jól beindult. Tevékenységünknek az a lényege, hogy az egyedül futókat is tanácsokkal lássuk el. A futónagykövetek képzésén hozzájutunk a legújabb ismeretekhez, amit el tudunk mondani 
a többieknek. Nem elsősorban futónak kell lennünk, hanem jó szervezőnek, csapatösszetartónak, és olyannak, akiben bíznak a társak, és vele tartanak. 

Mennyiben más a jelenlegi kapcsolattartásuk?

Telefonon konzultálunk, tartjuk a kapcsolatot, és nagyon jól, amit szeretnék kiemelni. Mindenkinek megvan a maga teendője, s azon belül Dél-Szlovákiát próbáljuk megmozgatni. Most nem lehetnek közös futások, de virtuálisan megtehető az, hogy megegyezés szerint egy adott időpontban mindenki lefut egy megadott távot. Külön futunk, de lelkileg együtt vagyunk. 

Kele Gézának 193 maraton van a lábában. Mi pótolhatja a mostani kényszerhelyzetben a maratonfutást?

Mivel nincs verseny, sajnos vannak elvonási tüneteim, ami hiányérzet a lelkemben. Próbálom ezt magamban elrendezni, hogy legalább jobb legyek, mire jönnek a versenyek, s ezért tovább alapozok. A bajok csak akkor keletkeznek, ha elhalasztanak egy maratont, és ugyanakkorra teszik a pótidőpontot, mint amikor egy más versenyé van a versenynaptárban. 

Milyen időszakot élnek át a futók?

Zűrzavarosat, mert igazából nincs cél, és nagyon nehéz valamilyen távlatit is találni. Nem tudjuk, mire készülünk, csak úgy futogatni nagyon nehéz. Ha hosszú kilométerek alatt ilyen gondolatai támadnak az embernek, azt mondom, valahogy túl kell élnie. Alapozó, természetjáró tempóban haladva, a madarak hangját hallgatva és élvezve a virágzó fák illatát. Más tanácsom nekem sincs.