Fűri-gól a véghajrában

ÁBEL GÁBOR

Kupča játékvezető már az óráját nézte, amikor asszisztense, Hegedűs Péter hazai kezezést látott a tizenhatoson belül, s a vendég Fűri Péter nem tudta elhibázni a megítélt büntetőt. Csudai Zoltán oroszkai kapus viszont nem tudta elviselni a történteket, ezért a kiállítás sorsára jutott. „Babec kezére pattant a labda. A tizenegyes az utolsó pillanatban is tizenegyes. A hazaiak kapusa pedig ízléstelen szavakkal durván megsértett” – magyarázta a gól és a kiállítás forgatókönyvét Hegedűs Péter, a játékvezető asszisztense.

Egyébként harminchat percet kellett várni a félezer szurkolónak, hogy kapura tartó lövést lásson. Ekkor a hazai Simon löketét hárította a mezőny talán legjobbja, Jakab Norbert kapus. A későbbiek során az oroszkai Farkas, Müller és Forró előtt is akadt gólszerzési lehetőség, a csataiak közül Szabó, Struhár Tibor és Fűri próbálkozásai jelentettek veszélyt a kapura. Végül Fűri Péter büntetője tett pontot a rangadó végére.

Dávid Roman oroszkai klubelnök érthető módon nem repesett az örömtől a vereség után. „Ezúttal is görcsösen játszottunk, sajnos a rangadókon nem tudunk igazából felpörögni. Mintha a védenceim inába szállt volna a bátorság” – vélekedett.

Marsal Zorán csatai edző mindenekelőtt a fegyelmezett, megbízható teljesítményt emelte ki: „Tökéletes volt az összhang a csapatrészek között, így sikersorozatunk tovább folytatódik.”

Már a bajnoki előtt lehetőség nyílt betekinteni a kilencvenhárom éves helyi sportegyesület történetébe és jelenébe. A szakavatott krónikás hírében álló, egykori neves oroszkai labdarúgó, id. Molnár Sándor a klub minden mozzanatában otthon érzi magát. Nem kevesebb, mint négy évtizede tartja nyilván a helyi sportéletet közvetetten érintő eseményeket. „Ezerkilencszáznyolcvanöt júliusában a szomszédos Kisölveden gyeptéglákat vágtunk, majd elhelyeztük az akkor már harmincéves pályánkra. Kétszáz köbméter homokot és valamivel több humuszt is elszórtunk. Négy napon át százötvennél több önkéntes focirajongó segédkezett a munkálatoknál. Hiába zúdul vízözön a pályára egy kiadós felhőszakadás után, a játéktér így is azonnal használható” – dicsekszik a krónikás. Egykoron cukor- és konzervgyár is működött a településen, sőt a több ezer hektárt művelő földműves-szövetkezet is messze földön híres volt. Mostanság csupán a községi hivatal és néhány buzgó kisvállalkozó támogatja a labdarúgást.

Oroszkán főleg saját nevelésű játékosokra építik a csapatot, a fiatalabbak közül Valach Gáborra, Hevesi Ádámra, ifj. Keil Ádámra és Molnár Attilára a legbüszkébbek, ők a III. liga küzdelmeiben is megfordultak. Utóbbi kettő közül az egyik a pozsonyi Interben, a másik a budapesti III. Kerületi TTVE-ban focizik. „Ötéves kényszerpihenő után 2010-től ismét a területi bajnokság elitmezőnyében játszunk. A csataiak elleni mérlegünk rendkívül kedvezőtlen” – jegyezte meg a nézőtéren Molnár Sándor. Nem sokkal később ehhez egy újabb vereség csatlakozott.