Fogathajtás felsőfokon Dunatőkésen

„Ilyen rangos verseny még nem volt Szlovákiában, s ha szeretné is megrendezni az itteni szövetség, aligha kapná meg, mert színvonalát tekintve csak a fogathajtás nagyhatalmai szokták kiérdemelni. Magyarország azonban közéjük tartozik, s először fordult elő, hogy az országnak odaítélt rendezési jogot átruházták a határon túlra, egészen pontosan hozzánk – jegyezte meg a minden tekintetben maximális elégedettséget hozó viadalról Czajlik Jenő verseny- igazgató. – A négyes fogatok az idei világbajnokságra, a kettesek az Európa-bajnokságra való kijutásért szerezhettek a pontokat. Az előbbiek között a tizenkétszeres magyar világbajnok, Lázár Zoltán lett az első a cseh Radek Nesvačil előtt, majd őket további díjazott magyarországi hajtók, Dobrovitz József, ifj. Galbács Ferenc, Papp János és ifj. Dobrovitz József követte a sorban. A ketteseknél ifj. Dobrovitz József, Osztergat Kristóf, Tóth Andrea és Penzer László sorrendben magyarországi hajtók vitték a prímet, csak utánuk következett a cseh Josef Drábek és a szintén magyarországi ifj. Fekete György.”

Czajlik Jenő azt is elmondta, hogy szerencsére baleset nélkül lezajlott a verseny, pedig annak a veszélye főleg a maratonhajtásban mindig nagy. „Ehhez az is hozzájárult, hogy gyönyörű, szinte ideális időt kaptunk az égiektől – szólalt meg a versenyigazgató hajtói énje. – Számunkra elsősorban az indulók elégedettsége volt a fontos, mi csak aztán következünk. Örülök, hogy minden sikerült. Külön köszönet jár Jámbor Vilmosnak, a Magyar Lovassport-szövetség fogathajtó szakága elnökének, akinek a közbenjárása nélkül aligha jutottunk volna hozzá e rangos verseny szervezéséhez. Hiába kértük volna a rendezés jogát, nem kaptuk volna meg. A három induló szlovák hajtó a vert mezőnyben végzett, ami szintén jelzi, hol tart nálunk a profi fogathajtás. Mert világmércével mérve nagyon magas színvonalú hajtásokat láttunk, s amit megfigyeltem, már a keverék lovak vannak túlsúlyban, de még nem esett ki a versenyzésből a nóniusz és a lipicai lófajta sem. Ezen a szinten már nem elég néhány gyakorlás után felülni a bakra, és sikerekben reménykedni. Akik világszinten hajtanak, azoknál a felkészülés is olyan szintű, a sok gyakorlás után a lovak és a hajtó közti összhang az eredményekben is tükröződik. Élmény volt nézni a sportág nagymenőit.”