Felemelő párosverseny, orosz győzelemmel

Kiküldött munkatársunktól

Kétszer álltak már úgy Eb-dobogón, hogy másoknak szólt az orosz himnusz. Ostraván végre nekik játszották. Két Eb-bronz után Jevgenyija Taraszova és Vlagyimir Morozov megszerezte első kontinensbajnoki címét.

Kifacsart citromok

Paradox módon orosz bajnokok sosem voltak. Hogy Ostraván felérhetnek a csúcsra, azt már a Grand Prix-döntő is előrevetítette, ott kemény nemzetközi mezőnyben tudtak győzni. Csütörtökön este az Ostravar Arénában nem az övék volt a legjobb kűr, a négyfordulatos pörgetett emelést meg sem próbálták, de a rövidprogramban szerzett előnyük így is kényelmesen elég volt a győzelemhez.

„Mindent érzelmet otthagytunk a jégen, most olyanok vagyunk, mint két kifacsart citrom. Voltak kisebb hibák a programban, de nagyon elégedettek vagyunk, hogy tisztán korcsolyáztunk” – nyilatkozta Vlagyimir Morozov.

Három éve még junior-vb-n indultak, és még tavaly is lehetett olyan véleményeket hallani, hogy túl „junioros” a korcsolyázásuk. A Robin Szolkowy által edzett kettős azonban évről évre egyre kiforrottabbá válik, és egyértelmű, hogy a helsinki vb-n is számolni kell velük.

A fény a világítótoronyból

Ez egy olyan ritka verseny volt, amely végén mindhárom dobogós őszintén, szívből mosolygott az eredményhirdetésen, a közönség pedig nem győzte feldolgozni a rázúduló érzelmeket.

Aliona Savchenko és Bruno Massot is hosszú utat járt be Ostraváig. A német kettős a Grand Prix-döntőben nem indulhatott el, mert Aliona még novemberben bokaszalag-szakadást szenvedett. Nemhogy a legnehezebb elemeket, a négyfordulatos dobott salchowot és a dobott tripla axelt nem gyakorolhatták, hanem egyáltalán semmilyen dobott ugrást sem. Egy héttel az Eb előtt kezdtek el rendesen edzeni.

A rövidprogramban Aliona elesett a lépéssorban. Ritkán látott hiba az ilyen, s a három évvel ezelőtti Aliona, akkor még Robin Szolkowy párjaként nem is bocsátotta volna meg magának. Ám az a Savchenko, aki Bruno Massot-val korcsolyázik, sokkal felszabadultabb, lazább versenyző, aki egy ilyen esés után nevetve tárja szét a kezét.

A kűrjük már hibátlan volt. Mit hibátlan, lenyűgöző! A világítótorony – ez a címe, és minden benne van, ami egy programban benne lehet. Technikai tudás, érzelem, történet. És az ötszörös világbajnok, négyszeres Európa-bajnok, kétszeres olimpiai bronzérmes Aliona Savchenko elsírta magát, mert egy Európa-bajnokságon sikerült a kűrje. „Ez az ezüst számomra aranyat ér – magyarázta a sajtótájékoztatón, és a zenével kapcsolatban is mondott pár szót. – Ez a zene számomra tényleg a fény az alagút végén. A fény a nehézségek idején, a fény a sérülések időszaka alatt.”

Bruno Massot hallgatta, és komoly erőfeszítésébe került, hogy ne bőgje el magát.

Sound of Silence

Ez egy ilyen sajtótájékoztató volt. A harmadik helyezett Vanessa James és Morgan Cipres sem tudta, hogy nevessen-e vagy sírjon örömében, úgyhogy kicsit sírtak is, nevettek is. Utolsónak futották a kűrjüket, parádés zárása volt ez egy emlékezetes estének. A Sound of Silence-re korcsolyáztak, és a közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy egy rendkívül szimpatikus kettős életében először Eb-éremért korcsolyázik, mindent beleadva, mindent odarakva. A mezőnyben egyedüliként négyfordulatos dobott ugrással is próbálkoztak, és az aréna fellélegzett, amikor Vanessa – bár két lábra – leérkezett.

A rövidprogramban egyszer már voltak harmadikok. Két éve, Stockholmban azonban a kűr kész katasztrófa lett. „Elfelejtettem a programot, teljesen szétestünk – idézte fel a fájdalmas pillanatot Vanessa. – De most már nem bánom, hogy akkor nem sikerült. Abból a tapasztalatból is merítve tudtuk most megőrizni a nyugalmunkat.”

Frankensteinék hetedikek

A közönség pedig tombolt. A cseh boldogságot teljessé téve a hazai Anna Dušková és Martin Bidař kettős első felnőtt Eb-jén, hazai közönség előtt a hetedik helyen végzett. Mindezt úgy, hogy két héttel a verseny előtt mindketten óriásit estek egy emelésből, Annának púp is nőtt a fején. „Úgy néztem ki, mint Frankenstein” – nevetett a 17 éves lány, akiről sok mindenki eszünkbe juthat, de egy szörnyszülött éppen nem.

Egy ilyen esés után náluk tapasztaltabbak is megküzdöttek már a bizonytalansággal és a félelemmel. De a cseh junior világbajnokok kizártak az elméjükből minden kérdést és kétséget. „A közönség segített annál az emelésnél. Az ováció nélkül nem biztos, hogy sikerült volna” – árulta el a szintén 17 éves Martin. A meghajlásnál már nem bírta felemelni a kezét.

De az este neki is köszönhetően felemelő volt.