Fél szemmel már figyelte Bódit és Kovacsiczot

Bízik Réka szerint az NB I a világ egyik legerősebb női kézilabda-bajnoksága, ezért nem meglepő, ha küzdenie kell a csapatba kerülésért. A Győr és a Fradi ellen testközelből is megfigyelhette, milyen játékosokkal találhatja magát szembe a magyar–szlovák Eb-selejtezőn. A 23 éves balszélsővel a szlovák válogatott tegnapi edzését megelőzően beszélgettünk a vágsellyei sportcsarnokban.

A 2015/2016-os idényben a WHIL-t az NB I-re cserélte. Hogy érzi magát Mosonmagyaróváron?

Egyelőre jól érzem magam, bár nem kaptam még annyi játéklehetőséget, amennyit szerettem volna, remélem, ez idővel változni fog. Igaz, volt egy kisebb sérülésem, eltörött a középső ujjam a bal kezemen, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kézilabdázzak.

Mennyiben más egy NB I-es klubnál folyó szakmai munka a szlovákiai egyesületekben megszokotthoz képest?

Mosonmagyaróváron napi kétszer edzünk, reggel nyolctól és délután is. Nagyobb hajtás van az NB I-ben, de az edzések is keményebbek. Amíg Vágsellyén szerepeltem, a gyakorlások során például könynyebben mozogtam edzésen, míg mostani klubomban vannak nálam húsz kilóval nehezebb lányok is, akik egy-kettő leraknak a földre... Kicsit jobban kell küzdeni, már azért is, hogy valaki a csapatba kerüljön.

Hét bajnokin vannak túl, s eddig egy győzelmet arattak a békéscsabaiak ellen (30:19).

Magyarországnak van az egyik legerősebb kézilabda-bajnoksága. Elég jól teljesítünk annak ellenére, hogy eddig csak egyszer tudtunk győzni. Az igaz, hogy legutóbb elég csúnyán kikaptunk az ETO-tól 35:16-ra, de elég sok sérültünk volt. Egyébként viszont 3–5 gólos vereségeket szenvedtünk a Siófoktól, a Dunaújvárostól vagy a Fehérvártól, pedig előzetesen mindenki azt várta, hogy nagy verést kapunk.

Mi az eddigi legnagyobb élménye, legemlékezetesebb pillanata az NB I-ből?

Fehérváron korábban játszottam pár évig, nagyon jó érzés volt újra pályára lépni abban a csarnokban. Most ellenfelek voltunk, de jó volt találkozni a régi ismerősökkel.

Ha már az ismerősök kerültek szóba: tartja a kapcsolatot a vágsellyeiekkel?

Lényegében mindenkivel. Aďa Kertészová például nemrégiben küldött képeket a kisbabájáról. Úgyhogy követem, mi történik korábbi csapattársaimmal.

Visszatérve a győriekre, milyen érzés volt egy világválogatottal is felérő csapat ellen játszani?

Mindenki tisztában van vele, hogy az ETO a világ egyik legjobb gárdája, de ugyanez érvényes a Fradira is. Ellenük meglátszott a különbség. Viszont meg is voltunk illetődve. Túlságosan tiszteltük az ellenfelet, és nem játszottunk úgy, ahogy kellett volna, nem mentünk bele százszázalékosan a párharcokba.

S kicsit már olyan szemmel is figyelte az ellenfelet, hogy a szlovák válogatott tagjaként csütörtökön Dabason szembetalálhatja magát néhányukkal az Eb-selejtezők nyitányán?

Én már azért régóta figyelem az ellefeleimet a szélen, akik szóba jöhetnek a magyar válogatottban. Most nekem annyi pluszom van, hogy testközelből tudom, mit játszik a szélen a győri Bódi Bernadett és a ferencvárosi Kovacsicz Mónika. Mindkettejük ellen kézilabdáztam a mosonmagyaróváriakkal. Csak az a baj, hogy ők is tudják, én milyen vagyok (nevetés).

A magyarok az 5. selejtezőcsoport nagy favoritjai, de a másik továbbjutó helyre esélyes lengyelek ellen sem lesz könnyű dolguk szombaton Vágsellyén...

Én azért bízom a győzelemben ellenük, nagyon szeretném, ha nyernénk hazai pályán. Mert Vágsellyén van akkora szurkolótábor, hogy ebbe belehajtson. Másrészt a szlovák válogatottban most nagyon sok a sérült, néhányan visszavonultak. Fiatalok vagyunk szinte mind, de remélem, hogy összeszedjük magunkat, és jó csapatjátékot fogunk bemutatni.