Ezek a lányok...

BŐD TITANILLAEzek a lányok egyszer a sírba tesznek.Erre gondoltam, mire végre találtam a neten működő élő közvetítést a németek elleni meccsről – a németek épp belőtték a hatodik góljukat, lelki szemeimmel már láttam Karl Erik Böhnt, amint a meccs után egyenes adásban bejelenti lemondását, láttam a

BŐD TITANILLA

Ezek a lányok egyszer a sírba tesznek.

Erre gondoltam, mire végre találtam a neten működő élő közvetítést a németek elleni meccsről – a németek épp belőtték a hatodik góljukat, lelki szemeimmel már láttam Karl Erik Böhnt, amint a meccs után egyenes adásban bejelenti lemondását, láttam a lányokat sírni, és azt kérdeztem magamtól: hát kell ez nekem?

Különben meg kell, hogyne kellene, valakik a magyar fociválogatottal vannak így, mindig reménykednek, mindig hisznek, teljesen normális, két lábbal a földön álló emberek, mégis minden selejtezősorozat előtt komolyan gondolják, hogy talán majd most – én még nem tartok itt, vagyis a magyar női kézilabda-válogatott nem tart itt, a magyar női kézilabda-válogatottól azért még lehet várni valamit.

Csak hát ott vannak a traumák.

A feldolgozhatatlan Sydney (szerintem már legalább ötvenszer írtam ezt így le, és mégsem járok közelebb a feldolgozásához), vagy a frissebb, másképpen fájdalmas győri vb-selejtező a németek ellen, amit elveszítve a magyar csapat egyszerre maradt le a brazíliai vb-ről meg az olimpiáról.

Az ilyesmi nyomot hagy a szurkolói idegrendszeren.

A horvátok elleni Eb-nyitómeccs is nyomott hagyott. Kimaradt hetesek az utolsó tíz percben, rossz labdavezetés miatt elvesztett labda, és két másodperccel a vége előtt, döntetlennél egy olyan kapott gól, amilyenért iskolai csapatokban meg szokták lincselni a kapust.

Két mérkőzés után búcsúzhat a Böhn-csapat – hirdették a szörnyű igazságot a szalagcímek, és amikor végre megtaláltam azt az internetes közvetítést, s a németek épp belőtték a hatodik góljukat, magyar szemszögből 1:6-ra módosítva az állást, úgy tűnt, búcsúzni is fog.

Az ember ilyenkor már igyekszik nem reménykedni, mérséklendő a csalódást.

Próbáltam visszafogni magam, amikor a 39. percben szívós felzárkózási folyamat után először vezettünk, aztán amikor kilenc perc múlva kettővel mentünk, s pesszimizmusomat igazolva láttam, amikor az 56. percben újra egyenlő lett az állás.

De a hátralévő négy percben már csak egy csapat lőtt gólt a meccsen, és ez a csapat a magyar válogatott volt. A 24:21-es magyar győzelem pedig azt is jelentette, hogy a gárda bejutott a középdöntőbe.

Ezek a lányok egyszer a sírba fognak tenni. De szerencsére még nem most.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?