Ez volt a tiszta kick-box!

A döntő után edzője vigasztalta a somodi Tóth Lászlót, aki nem akarta elhinni, hogy kikapott. A döntő után, amelyet a bírók egyöntetűen a világbajnokság legjobb párharcának neveztek. A közönség tombolt, a bírók pedig – elismerésük jeleként – vastapssal jutalmazták a látottakat. „This is the pure kickbox!” – mondták. Ez a tiszta kick-box! Az írországi vb óta, ahol a szlovák válogatott tíz érmet szerzett, egy új iskoláról beszélnek a szakemberek.

Tóth László esetében megkerülhetetlen egy életrajzi tény: 1997-ben súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében két és fél évig betegállományban volt, s ezalatt hétszer műtötték a lábát. „Már arról is szó volt, hogy amputálják a jobb lábamat. Az orvosok azt mondták, felejtsem el a sportot, esetleg tanuljak meg sakkozni. Sakkozni megtanultam, de a kickboxot nem felejthettem el.”

Azóta szlovák bajnok (70 kg, light-contact), kupagyőztes, nemzetközi versenyek győztese. Dublinba, a WKA (World Kickboxing Association) által rendezett világbajnokságra éremért utazott. „Már a felkészülés közben éreztem magamon, hogy jó formában vagyok, ezért minden más eredmény csalódást jelentett volna.” Török, német és skót ellenfelek után a döntőbe jutásért egy ír versenyzővel került szembe. „Egy fejjel magasabb volt tőlem, ráadásul világversenyeken nem szerencsés hazaival mérkőzni, mert a bírók közül néhányan érezhetően részrehajlók. Eleinte csak védekeztem, amíg meg nem hallottam, hogy edzőm, Peter Onuščák azt üvölti: mikor voltál utoljára vb-döntős? Ekkor váltottam fokozatot.”

A fináléban válogatottbeli csapattársa, a többszörös világbajnok Martin Navrátil elleni meccs várt rá. „Jól ismerjük egymást a válogatott edzőtáboraiból. Kicsit furcsa érzés volt úgy eltölteni két napot, hogy tudtuk, eljön a pillanat, amikor el kell felejteni a barátságot. Még a döntő napján is együtt reggeliztünk.” S hogy végül mi döntött Navrátil javára? „Talán ha nincs az a két szabadnap, akkor én nyertem volna, mivel erőnlétileg jobb állapotban érkeztem a vb-re. ĺgy azonban ő is kipihenhette magát, ráadásul neki nem kellett részt vennie a selejtező körben, mivel világbajnoki címvédőként kiemelt volt. A döntő előtt nyugodt voltam, pszichikailag jól éreztem magam, és tudtam, hogy remek harc lesz. Támadva bunyóztuk végig a három menetet, nyílt adok-kapok ment, a végén már a bírók is tapsoltak. Aki látta a meccset, azt mondta, két aranyérmet kellett volna kiosztani.” A vb-ről hazaérkezve sem marad ideje a lazításra. „A felkészülési időszak sok lemondással jár, az ember nem mehet el szórakozni, kevesebb ideje van a barátaira, de kénytelen mindent a legszigorúbb fegyelemmel csinálni, másként nincs értelme. Most sem lazíthatok, mert bár a kassai Guard versenyzője vagyok, edzőként továbbra is vezetem a szepsi kick-box klubot, és a fiatal tehetséges bunyósokkal foglalkozni kell.”