Évente többször lehetne karácsony

Michal Martikán idén tizedik alkalommal került be az ország tíz legjobb sportolója közé, ebből kétszer (1996, 1997) állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokán. Idén a harmadik hely jutott a liptószentmiklósi kenusnak, amiben közrejátszott az is, hogy az athéni olimpián nem sokkal a verseny után – bírói tévedésre hivatkozva – megfosztották a vízi szlalomban szerzett aranyérmétől. Többek között erről is kérdeztük.

Mi jelentette önnek ebben az évben a legnagyobb csalódást és a legnagyobb sikert?

Idén furcsamód mindkét dolog egy napon történt, sőt mindössze fél óra választotta el őket egymástól. Természetesen az athéni ötkarikás játékokról van szó, ahol először olimpiai bajnoknak érezhettem magam, majd fél órán belül elveszítettem a címet. Számomra ez a fél óráig tartó győzelem volt idén a legnagyobb siker, s ezután következett a legnagyobb csalódás is, mikor a saját bőrömön kellett megtapasztalnom – a szó legszorosabb értelmében –, hogy nem minden arany, ami fénylik...

Lelkileg sikerült már ezt feldolgoznia?

Az érzéseim nem változtak meg, olyanok maradtak, mint az olimpia után. S azt gondolom, hogy ez így marad a jövőben is, esetleg annyi változással, hogy kevesebbet fogok majd gondolni rá. A jelenre és a jövőre szeretnék összpontosítani, a felkészülésre meg arra a munkára, amit imádok csinálni.

Négy hónap távlatából hogyan értékeli az olimpiát?

Sikerült két érmet is szereznem: egy aranyat meg egy ezüstöt, legalábbis az ottani érzések alapján. Nem hiszem, hogy ez gyakran előfordulna a sportéletben. Célba éréskor átéltem a győztesnek kijáró örömöt s boldogságot, aztán viszont rögtön meg kellett tapasztalnom az ezüst keserű szájízét. Nagyon csalódott voltam a második hely miatt.

Lehet, hogy a karácsony, a szeretet ünnepe valamelyest enyhíteni fog a csalódás érzésén...

Igen, szeretném a közelgő ünnepeket a családommal együtt tölteni, békességben, nyugalomban. Pihenni se lenne rossz valamelyest. Őszintén szólva, nem bánnám, ha egy évben többször is lenne karácsony...