Európa-liga: nagy csatát ígér az angol házidöntő

A 2019-es Európa-liga-döntő az európai labdarúgó-klubcsapatok második legrangosabb tornájának 10., jogelődjeivel együttvéve a 48. döntője lesz. A mérkőzést a bakui Olimpiai Stadionban rendezik. A mérkőzés győztese részt vesz a 2019-es UEFA-szuperkupa döntőjében, ahol az ellenfél a 2018/2019-es UEFA Bajnokok Ligája győztese lesz. Érdekesség, hogy 2018 márciusában az UEFA bejelentette, hogy negyedik cserelehetőség lesz a hosszabbítás alatt, illetve a cserejátékosnak nevezhetők számát 7-ről 12-re növelik. 

Nem lehetnek nyugodt napjai Maurizio Sarrinak, a Chelsea vezetőedzőjének, akivel kapcsolatban számos pletyka is napvilágot látott a napokban. 

Mindent egy lapra

Egy hete a La Gazzetta dello Sport azt írta, hogy Roman Abramovics, a Chelsea elnöke már meghozta a döntést, és biztosan távoznia kell az edzőnek az idény végén (akadnak, akik azt is tudni vélik, hogy a Juventusnál köt ki), de hallani azt is, hogy éppen az EL-finálé végkimenetele dönt a sorsáról. Az olasz szakember szerint, ha nem elégedettek vele, akkor rúgják ki most.

„Vagy elégedettek a munkámmal, vagy nem. Az nem helyes, hogy tíz hónap után egy mérkőzésre kell feltennem mindent” – nyilatkozta Sarri.

Azt Sarri is megerősítette, hogy a bakui finálé után tárgyalni szeretne a jövőjéről, hiszen jelenleg élő megállapodás köti az angolokhoz.

„Ebben a pillanatban csak a szerdai döntőre gondolok. Kétéves szerződésem van, jelenleg semmilyen másik klubbal nem állok kapcsolatban. Szeretném tudni, hogy elégedettek velem vagy sem. Ennyi. Ahogy korábban már mondtam, nagyon örülök, hogy a Premier League egyik legfontosabb klubjánál dolgozhatok. De beszélnünk kell a kialakult helyzetről.”

A Chelsea már kvalifikálta magát a 2019/2020-as Bajnokok Ligájára, hiszen a Premier League-ben a harmadik helyen végzett, az Arsenal viszont csak akkor lesz ott jövőre a legrangosabb sorozatban, ha megnyeri a szerdai EL-döntőt. Ebben nem lesz majd segítségére egy kulcsjátékosa. 

Nagy hiányzók mindkét oldalon

Elővigyázatosságból nem utazik el az azerbajdzsáni döntőre Henrih Mhitarjan, az Arsenal örmény labdarúgója.

Az Örményország és Azerbajdzsán közötti elmérgesedett viszony már évtizedek óta fennáll, amely a hegyi-karabahi háborúra vezethető vissza. Emiatt Mhitarjan korábban is kihagyott azerbajdzsáni találkozókat – a Dortmund és az Arsenal futballistájaként is.

Az Ágyúsok tájékoztatása szerint alaposan megvizsgálták a lehetőségeket, s végül Mhitarjannal és családjával egyeztetve úgy döntöttek, a középpályás nem tart társaival a döntőre. Az Arsenal írásban jelezte az UEFA-nak a helyzetet. Nem helyesli, hogy egy labdarúgónak ilyen körülmények miatt kell lemaradnia egy európai kupadöntőről.

Mhitarjan ebben az idényben 11 EL-találkozón lépett pályára az Arsenalban, az egyenes kieséses szakaszban minden meccsen játszott – igaz, a legutóbbi ötön egyaránt csereként állt be.

Baku rossz választás volt a döntő helyszínének – mindezt már az Arsenal éléről 2018 nyarán távozott Arsene Wenger jelentette ki a BBC-nek adott hosszabb interjújában.
 „Ez a döntő rémálom a szurkolóknak. A csapatoknak alapvetően nem lehet gondjuk. Ideális körülmények között készülhetnek – ott a különgép, szép első osztályú ülésekkel. De a szurkolóknak?”

A korábbi tréner hozzátette: szomorú, hogy jelen esetben a politika még a csapatok életébe is beleszól. „Ilyen egyszerűen a futballban nem történhetne meg. Nem normális, hogy 2019-ben, az európai kifinomult demokráciák korában valaki politikai okok miatt nem tud játszani” – mondta Wenger Mhitarjan kapcsán.

Kanté játéka is kérdéses

A túloldalon is vannak gondok: bizonytalanná vált N’Golo Kanté játéka, miután megsérült a Chelsea edzésén. Brit sajtóbeszámolók szerint a világbajnok francia középpályás a szombati gyakorláson térdsérülést szenvedett, és nem valószínű, hogy szerdán bevethető állapotban lesz.

A londoniak egyik alapemberét május 5-én, a Watford elleni bajnoki összecsapás 10. percében sérülés miatt kellett lecserélni. A 28 éves játékos azt követően két mérkőzésen combizomprobléma miatt a keretbe sem került be, a közös edzéseken pedig csak múlt héttől vett részt.

Maurizio Sarri, a Chelsea vezetőedzője ugyancsak sérülés miatt nem számíthat szerdán a védő Antonio Rüdiger, a középpályás Ruben Loftus-Cheek és a szélső Callum Hudson-Odoi játékéra.

Kinek mit ér az Európa-liga-győzelem?

Sarri harmadiknak hozta be a Chelsea-t a Premier League-ben, azaz jövőre biztosan elindulhatnak a Bajnokok Ligájában, tehát a legfőbb célkitűzést teljesítették. Miután a Ligakupában és az Európa-ligában is döntőbe jutott a csapat, Sarri pozitívan értékelte a szezont, de mint mondja, egy Bakuban aratott győzelemmel egyenesen csodás lenne – ami igaz is a tavalyi kaotikus idény után. Az Arsenal szezonját nagy mértékben befolyásolja az Európa-liga-döntő, de a kimeneteltől függetlenül Emery így is elégedett lehet: a londoniaknak sokat javult a teljesítményük a rangadókon, sikerült számos fiatalt beépíteniük (Lucas Torreira, Bernd Leno, Mattéo Guendouzi), az Aubameyang–Lacazette csatárpáros pedig az egyik leghatékonyabb volt egész Európában. Azért az nagyon nem mindegy, hogy jövőre is csak az Európa-ligában, vagy a BL-ben indulhat a csapat – előzetes hírek szerint például a nyáron 60 millió fonttal többet költhet a piacon Emery, ha összejön a kupagyőzelem, és az ezzel járó BL-indulás. 

Mit váltana ki az EL-győzelem a két csapatnál?

A Chelsea remekül kezdte az idényt, és sokáig úgy tűnt, hogy versenyben lesz a Manchester Cityvel és a Liverpoollal a bajnoki címért, de aztán a 2019-es naptári évben valami megtört hirtelen: a Chelsea az összes rangadóját elveszítette (a Manchester Citytől 6–0-ra kapott ki), a Sarriball megbukott, a dühös szurkolók pedig az olasz edző távozását kezdték követelni – ennek a legjobb példája a Manchester United ellen 2–0-ra elveszített FA-kupa-nyolcaddöntő volt, ahol játékban talán a szezon legpocsékabb teljesítményét nyújtották. Az utolsó egy hónapban a negyedik BL-helyért harcoló csapatok egymást múlták alul, köztük az Arsenal is, amely egy ponttal maradt le a negyedik helyről. A szurkolók valószínűleg egy esetleges EL-győzelem ellenére is nehezen hunynak szemet a Brighton elleni 1–1-es döntetlen és a Crystal Palace elleni 3–2-es vereség felett – amelyek az utolsó fordulókban, hazai pályán jöttek. Emeryt azért is sok kritika éri, amiért nem látni, hogy mit vár el a csapattól a pályán: a védekezés néha egészen botrányos (38 bajnokin 51 gólt kaptak), támadásban pedig még mindig túl passzívnak tartják őket.

Melyik edzőért mennének tűzbe a játékosok?

Jorginho Nápolyból Londonba költöztetése Sarri egyik legjobb húzása volt, a brazil remekül irányította a Chelsea-t, csakhogy rajta kívül nem volt senki más a középpályán, aki értette volna, hogyan működik a Sarriball – ráadásul miatta került ki Kanté a háromfős középpálya jobb oldalára, ami egyáltalán nem az ő pozíciója. Higuaínt nagy reményekkel szerződtették januárban, de az argentin megközelíteni sem tudta azt a formát, amit a Napoliban nyújtott Sarri irányítása alatt. A Chelsea-t egész évben Hazard húzta, ha ő nincs, lehet, már Sarri sem lenne. Emerynek a PSG-nél meggyűlt a baja az egyének kezelésével, az Arsenalnál viszont nem csak az ő hibája volt, hogy a legnagyobb sztárok teljesítménye visszaesett és kikerültek a csapatból. Ő tehet róla, hogy Özil számai jelentősen visszaestek? Hogy Xhaka néha elfelejtett védekezni? Vagy hogy a sérülések ugyanúgy befolyásolták a csapat összeállítását, mint az utóbbi években mindig? Aligha. Nem lehet mártírnak beállítani Emeryt, de a körülmények nagyban befolyásolták a munkáját és így a megítélését is. És ne feledjük: az, hogy ennyire dinamikus és hatékony páros lett az Aubameyang–Lacazette kettős, kizárólag az ő érdeme.