Elmaradt a veszprémi katarzis Kölnben

Nem lett hosszabbítás

A Veszprém férfi-kézilabdacsapata nem tudott sorozatban harmadszor bejutni a Bajnokok Ligája döntőjében: a kölni Final Four első elődöntőjében 27:26-ra alulmaradt a Paris Saint-Germainnel szemben.

A végletekig kiélezett és nagyon kiegyenlített meccsen a veszprémiek általában futottak az eredmény után, utoljára a 37. percben vezettek 15:14-re, attól kezdve végig a pontosabban lövő párizsiaknál volt az előny. A végjátékban, másfél perccel a meccs vége előtt Nagy László felhozta egy gólra a Veszprémet, a következő párizsi lövést pedig Mikler megfogta. A Veszprém az egyenlítésért támadhatott, jól ki is játszotta az akciót, de a beálló felé tartó bejátszás nem volt pontos…

„Tíz centiméterrel ment Nilsson mögé a labda. Ha megfogja, akkor ott van egyedül a hatoson ziccerben. Ennyin múlik egy szezon” – jegyezte meg a meccs után üveges tekintettel Lékai Máté.

Hatvan perc erőkézilabda

A PSG-t irányító Noka Serdarusic utólag bevallotta, csapata háromgólos vezetésénél sem vette biztosra a győzelmet. „Nagyon szoros, kemény meccs volt, hatvan perc erőkézilabda. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy már megnyertük a mérkőzést, a Veszprém mínusz háromnál is keményen küzdött” – mondta a német állampolgárságú tréner.

A Veszprém kispadján utolsó két meccsét töltő Javier Sabaté rezzenéstelen arccal nyilatkozott: „Csalódott vagyok, mert szerintem jobbak voltunk. Győzelmet érdemeltünk volna. Ahogy pénteken is mondtam, ezen a szinten már nüanszok döntenek.”

Rosszabb lövőszázalék

Min múlott? Ezt a kérdést kellett megválaszolniuk a veszprémi játékosoknak is a mixzónában.

„Ők szinte minden helyzetüket bedobták, mi pedig nem” – mutatott rá az egyik okra Iváncsik Gergő. Bár kívülről úgy tűnhetett, a kapusteljesítményben jelentős különbség volt, ez csak a látszat, a statisztikák szerint a veszprémi kapusok 31%-kal, a PSG hálóőrei pedig 30%-kal védtek. Thierry Omeyer azonban sokkal látványosabban ünnepelteti magát egy-egy védés után, mint Mikler Roland, úgyhogy többször zengett a Lanxess Arénában: „Titi, Titi!”

A lényeges különbség a lövőszázalékban volt: a Veszprém 60, a PSG 76%-kal lőtt (a veszprémi lövések sokszor mentek fölé, mellé). Egyáltalán nem ment a játék Momir Ilicsnek, öt lövéséből csak egy lett gól, hetest is hibázott; Pálmarsson általában csak nagyon távolról tudott lőni, így hat kísérletéből csak egy gól született. Nagy László sokszor próbálkozott, 11 lövésből hat gólt szerzett, sokszor fontos pillanatokban.

Gajic kötélidegei

A Veszprémből a szélső Gasper Margucot és a kíméletlen „hetesvégrehajtót”, Dragan Gajicot kell kiemelni. Marguc végig száz százalékon pörgött, labdákat is szerzett, tüzelte a többieket, és öt lövésből ötször volt eredményes (kétszer szélről, háromszor lerohanásból). Gajic pedig bizonyította, hogy kötélből vannak az idegei, miután Ilics a 18. percben hetest rontott, a többi büntetőhöz Gajic állt oda, és a legkiélezettebb helyzetekben is rendkívül magabiztosan értékesítette őket: ötből ötöt.

Azok a lerohanások…

A meccs előtt több veszprémi játékos is elmondta, hogy nagyon fontos lesz megállítani a PSG lerohanásait. Nem nagyon sikerült, és nemcsak az eladott labdák után, hanem a szerzett gólok után sem. A második félidőben a PSG kétszer is tíz másodpercen belül (!) válaszolt a Veszprém találatára, és általában legfeljebb fél perc alatt sikerült betalálniuk. A magyar csapat sokkal inkább megdolgozott egy-egy gólért.

„Nem sikerült mindig jól visszarendeződnünk, ebből könnyű gólokat szerzett a PSG” – mutatott rá Nagy László.

„Felpörögni kötelesség”

A Final Four formátuma a nézők számára roppant vonzó (két nap alatt négy világszínvonalú meccs), a játékosok számára viszont kegyetlen. S nem csak a fizikai terhelés miatt, mentálisan is bírni kell az óriási tétet. A két vesztes csapatnak különösen nehéz dolga van, nincs idő a sebek nyalogatására, 24 órával azután, hogy odalett az álmuk, újra teljesítenünk kell a bronzmeccsen.

„Hogy fel tudunk-e pörögni? Ez nem egy lehetőség, hanem kötelesség! – szögezte le ellentmondást nem tűrően Mikler Roland. – Akinek a bronzérem smafu, az nem erre a szintre való sportember.”

Bőd Titanilla, Köln