Élcsapatokhoz méltatlan játék

Barčík (balról, Kiškával küzd a labdáért) sok gondot okozott a dubnicai védőknekTASR-felvételPozsony. Nagy volt a tétje a derbinek, ezért az ellenfelek sokáig csak kóstolgatták egymást a mezőnyben. A Slovan valamivel aktívabban futballozott riválisánál, Vitteknek volt egy nagy szólója, de a ligeti védők tisztáztak. Aztán negyed óráig semmi sem történt a pályán. Persze néha-néha betartottak egymásnak a keményfiúk (Homoláč, Vomáčka, ill. Borbély), Micheľ játékvezető csak szóban figyelmeztette őket. A 18. percben ismét Vittek húzott el a baloldalon, a beadásába bevetődött Soboňa, a földön fekve kézzel ért a labdához. Tizenegyes. Lipčák kivédte Vittek rosszul lőtt büntetőjét. Gyenge iramban zajlott az összecsapás, sehol egy épkézláb akció, egyéni megoldás, tömény unalom lengte be a pályát. Fájdalom, mindez annál szomorúbb, mivel a két bajnokaspiráns imitálta a futballt.

Nem és nem tudtak ötről hatra jutni a csapatok, a két tizenhatos között csordogált a játék, a kapuk egyáltalán nem forogtak veszélyben, egyetlen lövési kísérletet sem láttunk. Annál több lesállást a ligetiektől, akik támadásaik során rendre a Slovan-védők mögé kerültek. Egyszerűen rossz volt nézni a két csapat lehangoló produkcióját. Hogy ez mennyire igaz, igazolja: az első lövést (mellé) Dzúrik eresztette meg a 39. percben. A ligetiek még ennyire sem voltak képesek. És a nagyérdemű az első félidő lefújását követően hangosan méltatlankodott a lelátón, fújolt, mert a 22 futballista megalázta a labdarúgást, mint játékot. Ha az első 45 perc történését össze akarjuk foglalni, ehhez egy szó is elegendő: semmi. Legalábbis semmi olyan, ami a futballal lenne kapcsolatos. Nem éppen reménykedve vártuk a második félidőt, de hiába. Folytatódott a fantázia, ötlet nélküli labdarúgás, kétballábas megoldások borzolták a nézők idegeit. Alig-alig akadt feljegyezni való. De mégis, az 58. percben megszületett a vendégek első lövési kísérlete, Suchánek – hogyan másként – kapu fölé küldte a labdát. A 70. percben adódott az első izgalom: Borbély fejesét a léc állította meg, a lepattanót Vácha küldte a hálóba – kézzel. Kapott is érte sárga lapot. És ahogy a kihagyott helyzetek után lenni szokott, az ellenfél rúgott gólt. Egy baloldali ívelt szabadrúgást a nem éppen szálfa termetű Dzúrik fejjel küldött a hálóba. Röviddel utána megjött a zivatar, az eső, Vitteknek volt egy nagy helyzete (közelről a kapusba rúgta a labdát) majd kétségbeesetten támadni kezdett a Petržalka. Eredmény nélkül. A rendkívül alacsony nívójú meccset az égszínkékek nyerték, talán nem is érdemtelenül, s egy nap után újra a tabella élére kerültek. A mutatott játékon elgondolkodhatnak, mert az méltatlan volt a listavezetőhöz. Akárcsak az egész meccs a két élcsapathoz.