Egyetlen centire a tegui vb-rajttól

A dunaszerdahelyi távolugrónő tizenhárom versenyen próbálta teljesíteni a vb-szintet, mindhiába. A pénteki pozsonyi edzés után jó hangulatban válaszolgatott kérdéseimre.

Tegu elúszott, milyen érzésekkel fogadta, hogy nincs tovább, vége a szinthajszának?

Csalódás és nagyon nagy pech, hogy idén másodszor már nem utazhatok a dél-koreai városba. Egyetlen centin múlott, hogy augusztus végén újra csomagolhassak. A budapesti 664 centivel voltam legközelebb a vb B szintjéhez. Ha ezt megugrom, most másról beszélhetnénk. Már túltettem magamat rajta, igyekszem elfelejteni azt, ami volt, most már a londoni olimpia felé tekintek.

Ha edzésen volt, az azt jelenti, hogy tovább versenyez. Hova, mire készül?

Legközelebb augusztus 28-án indulok egy pozsonyi versenyen, s utána még a dubnicai viadal, az országos csapatbajnokság és egy olaszországi szereplés vár rám.

Azzal a szándékkal, hogy megugorja a londoni olimpia kiküldetési szintjét?

Megpróbálom kihasználni a formámat. Női távolban pontosan ugyanolyan a szint, mint a degui volt, vagyis az A 675, a B pedig 665 centi. Utána Trencsénteplicbe megyek egyhetes levezető kúrára, majd októberben kezdjük az olimpiai felkészülést.

Elég jó a kedve ahhoz képest, hogy nem jött össze Degu. Netán jól sikerült az edzés?

Kicsit fáradt vagyok, csütörtökön jobb volt, de a mai sem nevezhető rossznak. A nekifutást gyakoroltam. Hétfőn és kedden még sírógörcseim is voltak, de az már elmúlt. Ennek így kellett lennie. Idén már valószínűleg kimerítettem a pechadagomat és az egészségi problémáim is eltűnnek.

Bízott abban, hogy a meghosszabbított, augusztus 6-ai szintteljesítési határidőt újabb napokkal megtoldják?

Erre már nem számítottam.

Nagy a hiányérzete, hogy kimarad sportolói pályafutásából a tegui vb?

Jó lett volna kijutni, mert a felkészültségem megvolt hozzá. Egészségem azonban cserbenhagyott. Ahhoz képest, hogy baj volt a vérképemmel, nagyon jó eredményeket értem el. Aztán mikorra egészségileg rendbejöttem, és az országos bajnokságon kiváló formában voltam, közbeszólt az időjárás. Úgy ugortam tíz fokban, szakadó esőben 651-et, hogy simán meg lehetett volna a 665 centi is, nem beszélve arról, mennyi lett volna az eredményem, ha nincs olyan rossz idő.

Gyakran eszébe jut az az egyetlen centi?

Igen. Mennyi az egy centi a homokban? Semmi. Először nagyon örültem az eredménynek, hogy végre megvan a 664. Régen vártam rá. A végén meg idegesített a hiányzó egy centi.

Múlt szombaton Nagyszombatban volt az utolsó lehetőség a szintteljesítésre. Mind a hat ugrása sikerült…

Az összes hathatvan körüli kísérlet volt, de egyszer sem tudtam elkapni az ugródeszkát. Rendre távolról rugaszkodtam el, mert a nekifutásban megzavart a változó esti széljárás.

Tizenhárom, vagyis elég sok versenyen indult. Eleinte az egészsége fékezte, aztán más akadályok is felmerültek. És sorra jöttek a szintnél gyengébb eredmények…

Edzőmmel, Vladimír Bezdíčekkel nem ilyennek képzeltük el a szezont. A fedett pályás idény után kiszedettem a télen is rakoncátlankodó bölcsességfogaimat, ami bonyodalmakkal járt. Még utána is antibiotikumot szedtem, miközben edzésre jártam, mert nem lehetett abbahagyni a felkészülést. Ezalatt teljesen megromlott a vérképem, az immunrendszerem. Nagy gondjaim voltak.

A sok sikertelenségbe belefért egy bajnoki cím is, ami egyfajta védettséget adott arra az esetre, ha megugorja a B szintet, akkor kijuthatott volna a vb-re. Ennek utólag már nincs jelentősége?

De azért van, mert nekem nem olyan könnyű szlovák bajnoknak lenni. Ahhoz le kell győznöm Jana Velďákovát, ami nem egyszerű feladat, mert ő is szeretné visszaszerezni az elsőségét. Idén ötből ötször nyertem ellene.

Ha már nem jött össze Tegu, akkor legalább a létező versenyformából lehetne valamit kamatoztatni. Már a pozsonyi viadalon is megpróbálja?

Attól még nem várok nagy eredményt, de remélem, a szeptemberi versenyeken valami jó eredményt sikerül elérnem. Azért edzek, s igyekszem elfelejteni a nyári kudarcokat. És jó lenne elkerülni az elkövetetett hibákat is.

Egészségileg már rendben van?

Picit még vérszegény vagyok, de a vírusok, paraziták már eltűntek belőlem.

Azért a tegui vb-t megnézi a tévében…

Persze hogy. Összeszorított szívvel, de megnézem, főleg a női távolugrásra leszek kíváncsi. Éjjelezni is kell majd hozzá, hiszen hétórás az időeltolódás. Idei második szabadtéri versenyemet ott teljesítettem, nem mentem volna ismeretlen környezetbe.

Akkor most sajnálja, hogy nem mehet vissza?

Hát igen. Ha tíz centin múlott volna, azt mondanám, üsse kő, nem volt szerencsém, de az egyetlen hiányzó centi azért mégis csalódás számomra. Pedig rengeteget tettem azért, hogy sikerüljön, 2011 azonban valahogy nem az én évem. A tizenegy ugyan a szerencseszámom, de sportolói pályafutásomat illetően ez volt a legpechesebb esztendő.