BŐD TITANILLAVéget ért egy korszak, talán újra évtizedeket kell várnunk, míg Magyarország férfivízilabdában a világ tetejére kerülhet – sajnálkoztak szurkolók és szakemberek a tavalyi londoni olimpia után, amelyen a Kemény Dénes vezette magyar válogatott csak az ötödik helyen végzett.
Egy új korszak kezdete
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_13756868326731_34.jpg.jpg?itok=Px0vO23o)
BŐD TITANILLA
Véget ért egy korszak, talán újra évtizedeket kell várnunk, míg Magyarország férfivízilabdában a világ tetejére kerülhet – sajnálkoztak szurkolók és szakemberek a tavalyi londoni olimpia után, amelyen a Kemény Dénes vezette magyar válogatott csak az ötödik helyen végzett. Mert bár ötödiknek lenni a világon valamiben (akármiben!) nagyon szép dolog, három olimpiai arany után az 5–8. helyért játszott helyosztók értelemszerűen kevésnek tűntek. Az a londoni csapat igyekezett, hajtott, de valami mégis hiányzott belőle – ezt utóbb Kemény Dénes is elismerte, ahogy azt is, talán alulbecsülte a helyzetet, s nem számított rá, hogy háromszoros olimpiai bajnokokat is kell motiválni.
London után Kemény Dénes leköszönt, több játékos visszavonult. Az ötkarikás keretből a barcelonai vb-re heten maradtak, köztük csak egy kétszeres olimpiai bajnok (Madaras) és három egyszeres ötkarikás győztes (a két Varga és Hosnyánszky). A szövetségi kapitány viszont egy háromszoros olimpiai bajnok klasszis lett: Benedek Tibor.
Az a Benedek Tibor, akit most az új Kemény Dénesként emlegetnek (ő viszont nem akar elődjévé válni, köszöni szépen, maradna inkább önmaga), mert edzőként élete első nagy megmérettetésén rögtön aranyéremig vezette csapatát.
A barcelonai bajnokcsapatban megvolt mindaz, ami a londoniból hiányzott: a magyaros finesz és pimaszság, az a gyermeki öröm, amit a vízilabdázás nyújthat.
A két Varga a vérre menő elődöntőt egy gyerekkori figurával dönti el, Hárai a Montenegró elleni világbajnoki finálé első negyedében a kapunak háttal csavarja a hálóba a labdát… Ilyen megoldásokra csak a legvagányabbak vállalkoznak még a csoportkörben is, nemhogy a döntőben!
S akkor még nem szóltunk Nagy Viktorról, aki egy vadállat. Ahogy egy internetes portál írta: ha nem magyar lenne, nagyon utálnánk, de így csak utálják nyugodtan az ellenfelek. Nagy Viktor elképesztő kapus és elképesztő figura, fantasztikus reflexei mellett a lelki terror műfajában is kiváló, grimaszokat vág, csókokat dobál, egyéb nemzetközi (nem mindig szalonképes) üzeneteket küld az ellenfél lövőjátékosainak, és véd. A döntőben például több mint 62 százalékos hatékonysággal. Nem véletlenül választották a világbajnokság legjobb kapusának.
A vb legértékesebb játékosa is magyar lett: Varga Dénes, s természetesen Naggyal együtt a vb álomcsapatában is helyet kapott. Egy éve az olimpián egyetlen magyar játékos sem volt az All Star-csapatban…
A dicsőséges Kemény-korszak Londonban tényleg véget ért, de a következő nagy sikerre szerencsére nem kellett évtizedekig várni. Szép volt, fiúk!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.