Dupla kihívást jelentett az Olimpiai Park az építészeknek

Philip Johnson vezető építész kifejtette, hogy a parkot nemcsak az olimpiai játékokra hozták létre, hanem az elkövetkező évtizedekre. Ezért fontos, hogy illeszkedjen a városképbe, szerves részévé váljon a brit fővárosnak. Éppen ez volt a fő kihívás az építészek előtt, vagyis az, hogyan alakítsák át az elhagyatott területet káprázatos új városnegyeddé. Hangsúlyozta: a park építésénél a nemzetközi sporteseménynél fontosabb szempont volt, hogy építészeti örökséget alkossanak a jövő számára.

Az építész szavai szerint a projekt igen ambiciózus volt, hiszen a tervezőknek olyan területre kellett megálmodniuk a parkot, amelyet utak szeltek keresztül-kasul, használaton kívüli vasútvonalakkal, szennyes vízcsatornákkal, autóroncsokkal és több ezer eldobált gumiabronccsal volt tele.

Végül kialakult az Olimpiai Park arculata. A gyalogoshidak és a tiszta vizű csatornák képe nyugalmat áraszt, kellemes érzéssel tölti meg a teret.

Philip Johnson kiemelte a park néhány elemét, amelyek eleve úgy épültek meg, hogy az olimpia után is hasznosuljanak. Ilyen például a médiaközpont, amely a jövőben irodaépületként funkcionál majd, az olimpiai faluban épült lakóházak egy részében pedig szociális bérlakások lesznek, míg a többit az ingatlanpiacon értékesítik. Az oda költözők életét ezen felül könnyíteni fogják az olimpiára kialakított új közlekedési lehetőségek.

Épültek ugyanakkor olyan létesítmények is, mint például a kosárlabda aréna, amelyet az olimpia után elbontanak, némely épületet pedig átépítenek. A terület igazi angol életérzést sugároz: sűrűn beültetett vadvirágokkal, évelő és különleges lápi növényekkel.

Richard Burdett városfejlesztési szakértő, olimpiai tanácsadó hozzáfűzte, hogy az épületek szándékosan nem egységes dizájn szerint épültek. Szerinte ettől természetesebben fest a terület.