Döntetlen a rangadón

Mezey György, az Újpest mestere alaposan megszervezte a védekezést, és egyértelműen kontrákra játszatta a csapatát. Az MTK jött előre, no nem fergeteges iramban, inkább sok-sok lapos passzal. A kékek birtokolták többet a labdát, ám a lilák szerezték a gólt. Farkas Balázs remek passza után az üresen maradt vendégtérfélen meglóduló Simek Péter szerezte meg a vezetést a hazai csapatnak, és joggal bosszankodhatott Egervári Sándor, hiszen csapata addig egyértelműen irányította a mérkőzést. A gól szemmel láthatólag magabiztossá tette a lila-fehéreket. Ezt jelezte, hogy Farkas Balázs újabb remek passzal hozta támadásba a sárga lapok miatt kimaradt Kovács Zoltánt helyettesítő Rajczi Pétert, ám ezúttal kimaradt a ziccer. És ha már Rajczi került szóba: Mezey György bátran nyúlt a fiatalokhoz, rajta kívül először kapott kezdőként bizonyítási lehetőséget az Újpest szurkolók által nagy tehetségnek titulált Bánka Kristóf. Vele kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy technikás labdarúgó, aki ráadásul Megyeri úti nevelésként megfordult az MTK-ban is. Itt volt élete nagy lehetősége, ám az első félidő nem róla szólt, sokkal inkább a lilák eredményes védekezéséről, és az MTK tanácstalanságáról.

Ha az első félidő taktikai csatáját egyértelműen az Újpest nyerte, akkor a második félidőre ez még inkább érvényes. A lilák a Mezey György által megkomponált védekezést már-már tökéletes formában mutatták be, hiszen a folytatásban az MTK nemhogy helyzethez, lövéshez sem jutott. Ráadásul a szünet után már nemcsak a kapu megvédésére, hanem a támadások vezetésére is egyre több energiát fordított a lila-fehér csapat. Ekkor már sokkal veszélyesebbnek tűntek a hazai akciók, szó sem volt MTK mezőnyfölényről. A közönség meghálálta a lilák erőtől duzzadó, lelkes játékát, hiszen megállás nélkül buzdította csapatukat. Azt is mondhatnánk, hogy a levegőben lógó, a második, gyaníthatóan mindent eldöntő hazai találat, ám a futball szokásos fintorát láthattuk, hiszen az MTK gyakorlatilag helyzet nélkül egyenlített a szemfüles Illés Béla révén.

Az Újpest azonban alaposan meghajtotta az utolsó tíz percet is, és ha azt írtuk a talákozó elejéről, hogy lassú paszszolgatást hozott, akkor meg kell említenünk, hogy a folytatást már kevés kritika érheti, és ez főként az Újpest csupaszív játékának köszönhető. Nem véletlenül bosszankodtak a hazai szurkolók a pontvesztés miatt, hiszen csapatuk közelebb állt a győzelemhez, ám így is sok-sok pozitívumot fedezhettek fel a lilák játékában, egyrészt bemutatkoztak tehetséges fiatalok, másrészt a csereként pályára lépő Polonkai Attila újra remekül futballozott, és nem mellékesen öröm volt nézni a lilák szakadatlan, megállás nélküli „pörgését”.

Egy pont ide, egy pont oda – ám a döntetlen miatt igencsak más az érzés a Szusza Ferenc-stadionban, illetve néhány kerülettel odébb a másik legendáról elnevezett arénában, a Hidegkuti Nándor-stadionban...