Divatcikk lett a Millwall

Ahhoz, hogy legálisan vegyenek jegyet, klubtagsági kártya kellene, az viszont nincs – ehhez büntetlen előélet szükségeltetik. Szerintük természetesen ez az eljárás a legmesszebbmenőkig igazságtalan, és arra kérnek, írjuk meg: haragszanak a klubvezetésre.

„Mi huszonöt éven át ott voltunk minden egyes meccsen, otthon és idegenben egyaránt. De amióta ezt a kártyás rendszert bevezették, alig tudunk belépőhöz jutni. A tavalyi angol kupameccsekre is kiutaztunk, ott voltunk a Sunderland és a Tranmere ellen is, de a Manchester United elleni döntőt csak a tévében nézhettük, ellenben ott lehettek azok, akik csak ünnepi alkalmakkor mennek ki a meccsre. Vannak aztán olyanok is, akiket csak a millwalli legenda vonz a lelátóra. Divatos dolog lett Millwall-drukkernek lenni.”

Ez a magyarázata annak is, hogy a Fradi ellen csak 12 ezer néző várható – a törzsszurkolók többségének ugyanis van a rovásán. Ezen a meccsen nem várható semmilyen balhé, mondják, senki sem szeretné az őrszobán végezni, elvégre két hét múlva Európába utazhatnak kupameccsre. „Belépőt nem kapunk ugyan a klubtól, de a sorsolás után az volt az első dolgunk, hogy megvettük a repülőjegyet Budapestre.”

Amikor a Bushwhackers kerül szóba, megnyugtatnak bennünket: ha van balhé, akkor az a stadiontól távolabb, megbeszélt helyen történik az ellenfél szurkolóival. Kivételt csak a West Ham United vendégjátéka jelent: a „kalapácsosokat” minden vérbeli millwalli rühelli. De – teszik hozzá sajnálkozva – futballhuligánnak lenni ma már nem menő dolog. „A mi időnkben még ez volt az igazi adrenalinsport. Ma már ecstasy tabletták meg kábítószerek helyettesítik a huliganizmust. Romlott ez a társadalom.”

Gazdag József