Csejtey: „A többiek azért is harcolnak, hogy ki lesz a párom”

Decemberben ismét ön nyerte a mozgássérültek asztalitenisz-ligáját. Mit nyújt önnek ez a bajnokság?

Már 25 éve űzöm ezt a sportot, számomra ez a bajnokság jó lehetőség, hogy át tudjam adni a tudásomat azoknak, akik most kezdenek játszani. Azért hoztuk létre a ligát, mert vannak olyan mozgássérültek, akik nem is tudnak róla, hogy hazánkban is van lehetőség az asztaliteniszezésre. Az a célunk, hogy a mozgáskorlátozottak is egyfajta lehetőséghez jussanak, és azt is szeretnénk, ha minél többen lennénk, erősödne a szlovákiai konkurencia. Ezzel a ligával lényegében az utánpótlásról is gondoskodunk.

Mennyien vannak az érdeklődők?

Jelenleg tizennégyen vagyunk, akik megküzdünk egymás között a győzelemért, de természetesen mindig várjuk az új érdeklődőket. Tavaly rendeztük meg hatodszor a ligát, amelyet eddig zsinórban minden egyes alkalommal meg is nyertem. Bár a konkurencia növekszik, eddig csak világszinten kellett megküzdenem a pozíciómért.

Májusban csapat-világbajnokság lesz Pozsonyban. Érződik ez már valamelyest a játékosokon?

Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy az első para-asztalitenisz csapat-vb-t Szlovákiában rendezik. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a maximumot fogja nyújtani. Ráadásul Szlovákia most házigazdaként bármennyi csapatot nevezhet, ezért a mozgássérültligán belül zajlik egy másik liga, hogy ki játszhat a vb-n. Olyanoknak is van esélyük, akik világszinten még nem tettek le semmit az asztalra. Azoknak, akiknek eddig nem sikerült kijutniuk külföldre, ez egy nagy lehetőség, hazai közönség előtt játszhatnak. Az, hogy most Szlovákiában lesz a csapat-vb, mindenképpen egyfajta motivációt ad a játékosoknak.

Ön mit érzékel ebből?

Nekem biztos helyem van a csapatban, viszont nincsen stabil párom. Ketten azért is harcolnak, hogy ki kerül majd mellém, ki fog velem egy csapatot alkotni a vb-n. Az a jó, ha két erős játékos van, de a lehetőségeink korlátozottak. Viszont a vb-n olyan a lebonyolítási rendszer, hogy a csapatmeccs két pontig megy, először a párost játsszuk le, utána jön a két egyéni. Ha megnyerjük a párost, és utána az első egyénit, akkor 2:0, és vége a meccsnek. Szóval lehetnek meglepetések, mert a párosban nyerhetnek a gyengébbek is, elég szépen kiegyenlítődnek az erőviszonyok.

Hogyan készül a versenyekre?

Minden nap járok konditerembe és asztaliteniszezni is, nemcsak mozgássérültekkel, hanem egészséges sportolókkal is. Az épek közt a galántaiakkal egy ponttal vagyunk lemaradva az első helytől az I. ligában, és most azért küzdünk, hogy feljussunk az extraligába. Az edzéseimet mindig úgy próbálom összekombinálni, hogy ne legyen túl megterhelő a szervezetemnek. Nekem a sport az életcélom, ezért nagyon fontos az egészségem, vigyáznom kell, nehogy túlhajtsam magam.

A tavalyi riói paralimpiáról érem nélkül jött haza, bár a korábbi paralimpiákon mindig dobogón állhatott. Utólag hogy értékeli a riói szereplését?

Talán ez volt az a paralimpia, amelyre a legtöbbet készültünk, rengeteg volt az edzés, a hajtás, de sajnos mégsem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. De nem vagyunk elkeseredettek, nem gondolok kudarcként a vereségre. Akitől kikaptam, jóval előttem szerepelt a világranglistán, és mindössze 3:2-re veszítettem.

Mennyire volt kaotikus a riói szervezés?

A médiában olyan hírek is megjelentek, hogy el is maradhat a paralimpia, de végül nem volt semmi fennakadás. Igaz, a szállásunk nem állt készen a fogadásunkra. Például a szobámban nem volt ablak. Volt ugyan nyílás, de nem fedte semmi. Oda kellett tennem egy szúnyoghálót, ha nem akartam, hogy berepüljenek a bogarak. A vécék pedig teljesen el voltak dugulva. De a terem, ahol játszottunk, már rendes, jól felszerelt volt.

Gondol már a 2020-as tokiói paralimpiára?

Ott is ott szeretnék lenni! Már mind a két térdemet megműtötték – ennek a sportnak ez az átka –, de semmi esetre sem akarom abbahagyni a versenyzést. Az egészségem most jól szolgál, így nem akadályoz semmi abban, hogy folytassam. Addig pingpongozok, amíg csak lehet.

Az idei szezonra mik a tervei?

A hétvégi egri Világkupa lesz az első versenyem, később lesznek Vk-versenyek Csehországban, Németországban és Romániában is. Szeptemberben Szlovéniában rendezik az egyéni para-asztalitenisz-Eb-t, amelyen mindenképp ott szeretnék lenni. Ez a verseny most az egyik legfontosabb, mert az itt szerzett pontok alapján dől el, ki vehet részt jövőre az egyéni világbajnokságon. Ott csak a világranglista legjobb 15 helyezettje játszhat. Én jelenleg a 10. helyen állok, de ha elveszítenék egy meccset egy gyengébb játékos ellen, könnyen hátracsúszhatnék, és már nehezebb lenne újra felkapaszkodnom, tehát küzdeni fogok!

KÓSA VIKTÓRIA