Családként küzdött az olimpiai kvótáért a magyar válogatott

Az idei Európa-bajnokságot kihagyó Mikler az olimpiai selejtezőre visszatért a válogatottba és Tunézia ellen 8 védéssel járult hozzá a győzelemhez. A norvégok és a portugálok ellen viszont csak egy hárítás került a neve mellé a jegyzőkönyvekbe, így a kispadról támogatta a remeklő Bartucz Lászlót. „Végig segítettük egymást. Hárman vagyunk kapusok, plusz a kapusedzőnk, akit szintén mindenképpen kiemelnék. Ha edzés van, akkor ott dolgozunk együtt, ha videózunk, akkor ott, ha a pályán ketten vagyunk, akkor ott segítjük egymást. Azt kell mondanom, hogy Laci most olyan szintre lépett, nemcsak az én szememben, hanem mindenkiében, hogy világszínvonalú teljesítményt nyújtott. Le a kalappal előtte. Amikor meccs közben váltunk pár szót, próbálom nyugtatni, vagy éppen hergelni, dicsérni, ami abban a pillanatban szükséges. Ott ő a főnök, aki a pályán van, az irányít. Ha nyitott rá, akkor próbálok hozzászólni, ha látom, hogy rendben van és elvan a saját fejével, akkor adok neki vizet, megpaskolom és csak annyit mondok, hogy így tovább. Ez egy jól működő dolog, amit csak így lehet csinálni nálunk és a többi poszton is – avatta be az Új Szó olvasóit a kapusok közti, már-már szimbiotikus kapcsolatba a szegediek 39 éves játékosa. Mikler elmondta azt is, benne volt a pakliban, hogy a portugálok elleni lesz az utolsó válogatott-találkozója, így a győzelem pillanatában sok minden kiszakadt belőle. – Elég hullámzó volt a mérkőzés, de szerintem a második félidőben a szívünk mellett voltak olyan extra teljesítmények is, amik végig tartották a csapatot és hozzátették a pluszt. Az volt a kulcs, hogy elöl nagyon nagy százalékban lőttük be a helyzeteinket, hátul pedig Laci és a védelem fantasztikusan működött együtt. Jelen pillanatban nem tudom szavakba önteni, amit érzek. Lehet, még soha nem éreztem ekkora feszültséget, ami a lefújás pillanatában kiszakadt belőlem. Nagyon boldog és büszke vagyok. Köszönöm, hogy együtt lehetek ezzel a csapattal” – mondta meghatottan a válogatott kapuját már több mint 240 alkalommal őrző kapus.

Azzal, hogy Miklerék 2012 után újra kijutottak az ötkarikás kézilabdatornára, folytatódik a sorozat, miszerint minden európai olimpián ott volt a magyar válogatott. Londonban az a Fazekas Nándor volt a csapat egyik vezére, akinek fia most irányító poszton remekül tudta tehermentesíteni a 12 éve is kerettag Lékai Mátét. „Izgulós meccs volt, szerintem mindenki örült volna egy kicsit könnyebb mérkőzésnek. Mi tudtuk, hogy a két csapat közel hasonló játékerőt képvisel. Voltunk lent, fent, de a magyar szívünk a helyén volt, végig küzdöttünk. Meg akartuk csinálni, ki akartunk jutni az olimpiára, hiszen mi egy család vagyunk. Csináltam én is néhány hibát, mint irányító nem úgy vezettem a csapatot, ahogy megbeszéltük – értékelt kritikusan Fazekas Gergő, akit az utolsó percekről is szerettünk volna faggatni. – Nem emlékszem semmire. Olyan eufória volt a csarnokban. Hatalmas élmény volt, de én azt sem tudtam, mi történik. Még most sem fogom fel. Kell pár óra, hogy ez lecsengjen bennem” – nevetett nagyot kérdésünkre a 20 éves irányító.

Fazekas érkezésével már a januári Európa-bajnokságon és most is gyorsult a csapat játéka, de a Wisla Plock kézilabdázója szerint a rutinra, az idősebb játékosokra is szükség van, hogy ekkora sikereket tudjanak elérni. „Amikor Chemától megkapom a játékperceket, próbálok élni vele, de ahogy Lékai Máté az utolsó tíz percben beszállt… Bocsi, Máté, hogy ezt mondom, de lehet, neki már a sebessége nem olyan, mint hét éve volt, de fejben megoldotta és magára vállalta a feladatokat. Előnyt szerzett, gólpasszokat adott, úgyhogy az ő játéka is nagyon kellett ehhez a győzelemhez – beszélt továbbra is a csapat erejéről Fazekas, aki szeretné túlszárnyalni édesapja 2012-es teljesítményét is. – Apának van egy olimpiai negyedik helyezése, úgyhogy még nem tartok ott, ahol ő. Szeretném azt is megdönteni, nem elégszem meg azzal, hogy kijutottunk. Mindig szeretek nagyot mondani. Úgy megyünk majd ki az olimpiára, hogy minden meccset meg akarunk nyerni. Ha felhúzod magadra a válogatottmezt, akkor mindig nyerni akarsz. Ha ez így történik, akkor az aranyérem. Mindenki tudja, hogy ez nagyon nehéz feladat. De ha nem így állunk hozzá, akkor szerintem ki se menjünk” – zárta eltökélten az olimpiai selejtezőn 5 gólt szerző játékos.

A párizsi olimpián 12 csapat vesz részt, akik két hatos csoportban küzdenek majd a legjobb nyolc közé kerülését. Az már biztos, hogy a magyarok elkerülik Németországot a csoportkörben, mivel mindketten a harmadik kalapba kerültek. A sorsolást április 16-án tartják.