„Csak az fél, akinek van félnivalója”

A magyar bundaügyben 2009 decemberében kezdődött a nyomozás az MLSZ feljelentése alapján. Mi volt a kiváltó ok?
Az ügy közvetlen előzményeit Németországban kell keresnünk, a bochumi ügyészség ugyanis 2009 novemberében vizsgálatot indított egy nemzetközi bűnbanda ellen, amely a gyanú szerint fogadási csalásokat követett el Európa-szerte. Vagyis már az elején látszott, hogy nem egy helyi, marginális jelentőségű történetről van szó, hanem egy olyan nemzetközi csalássorozatról, amely Magyarországot, a magyar futballt is érinti.

Az első őrizetbe vételekre másfél évet kellett várni, holott sajtóértesülések szerint már korábban is létezett akcióterv a magyarországi futballmaffia ellen, de a rajtaütést valami miatt mindig elhalasztották. Miért?
A várakozásnak nyomozástaktikai okai voltak. Az elkövetői kör egy nagyon mobil társaságot jelentett. Nem úgy éltek, mint az átlagemberek, akik ötkor hazamennek a családjukhoz. Hanem röpködtek a világban. Voltak bizonyítékaink ellenük, de várakoznunk kellett, mert a szóban forgó személyek egyidejűleg nem tartózkodtak Magyarországon. Végül a szerencse is közrejátszott az őrizetbe vételükben, mert egy öregfiúk-mérkőzésre mind összejöttek. Illetve nem mind, hanem csak heten. Nyolcadik társuk az Egyesült Államokban tartózkodott, s amikor tudomást szerzett a többiek őrizetbe vételéről, értelemszerűen nem akart hazajönni, de az Egyesült Államokban sem érezte már magát biztonságban – hozzáteszem, erre minden oka megvolt, hiszen azonnal nemzetközi elfogatóparancsot adtunk ki ellene.

Ő volt az, aki Dél-Amerika felé menekült?
Igen, és menekülése nem tartott sokáig, mert két héttel a nemzetközi elfogatóparancs kiadása után elfogták őt egy perui repülőtéren. Mi lepődtünk meg a legjobban, amikor egy spanyol nyelvű e-mailt kaptunk Limából, s a levélben arról értesültünk, hogy ezt a bizonyos S. Lászlót elfogták.

Nyilatkozataiban rendre megemlíti, hogy a bundaügy szálainak felgöngyölítése során szorosan együttműködnek más országok nyomozó hatóságaival. Mit jelent egy ilyen együttműködés?
Csak úgy lehet sikereket elérni a fogadási csalások elkövetőivel szemben, ha az érintett országok összehangolják a büntetőeljárásokat, és közvetlen az információáramlás. Nagyon fontos és újszerű elem az is, hogy a nyomozók más országban is nyomozati cselekményeket hajthatnak végre. Mi a német és a finn kollégákkal alkotunk egy nemzetközi nyomozócsoportot.

Miért éppen velük?
Mert ebben a három országban értek össze a nyomozás szálai. De a bűnszervezet tevékenysége nemcsak ezt a három országot érinti.

Mit lehet tudni ennek a bűnszervezetnek a felépítéséről, működési struktúrájáról?
Ez egy távol-keleti kötődésű, egészen pontosan szingapúri szindikátus, amely nemcsak Európát hálózta be, hanem Ázsiában és az amerikai kontinensen is megjelent. Hierarchikusan épült fel, klasszikus szindikátusként: volt egy belső kör, amely a döntéseket hozta, és alatta a piramis-szerű szervezet. Minden érintett országban voltak helyi rezidensek, hiszen – például egy magyar NB2-es mérkőzés kapcsán – Szingapúrból nem rendelkeztek a mérkőzések manipulálásához szükséges információkkal.

Milyen információkra kell gondolni ilyenkor?
Hogy kik környékezhetők meg a játékosok, a bírók vagy más, a futball közelében élő személyek közül. Ez kulcsinformáció a szindikátus számára. Másrészt tudniuk kell, hogy melyek azok a meccsek, amelyek kisebb gyanúval játszhatók meg, például azért, mert már nincs tétjük, vagy nem irányul rájuk akkora figyelem. Az ilyen információkhoz helyismeret szükséges, kellett tehát egy összekötő, aki az adott országban irányít.

Ki volt az ideális jelölt egy ilyen szerepkör betöltésére?
Eleve olyan személynek kellett lennie, aki belülről ismeri a futballközeget, tehát maga is vagy aktív, vagy egykori futballista, megfelelő kapcsolati hálóval rendelkezik, és tudja, hogy mely játékosoknál vagy mely bíróknál érdemes próbálkoznia.

Ki választotta ki a manipulálandó meccseket?
A helyi közvetítők tájékozódtak a „piacon”, és kapcsolatrendszerüket felhasználva tippeket adtak a szingapúri belső körnek arra vonatkozóan, hogy melyik mérkőzést lehetne manipulálni. A szindikátus ilyenkor mérlegelte, hogy a befektetés és a lehetséges nyereség hogyan aránylik egymáshoz, s ha a mérleget kedvezőnek ítélte, akkor beindult a manipulációs mechanizmus: megszólították az adott csapat kiszemelt játékosait, megindultak a pénzátadások, és megtették a fogadásokat az adott mérkőzésre.

Milyen mérkőzéseket favorizáltak?
Ma már nemcsak a topligákra és nemcsak az élvonalbeli mérkőzésekre lehet fogadni, hanem úgyszólván mindenre, második ligára, barátságos meccsekre. A manipulációk szempontjából éppen az ilyen találkozók az ideálisak. Nincsenek annyira a figyelem fókuszában, nem kell sok embert bevonni, ami azt jelenti, hogy egyrészt alacsony marad a ráfordított költség, másrészt pedig a lebukás kockázata is csökken, ha minél kevesebben tudnak róla.

Hol és hogyan fogadtak a mérkőzésekre a csalással gyanúsított személyek?
A nyolcvanas évekbeli bunda- és totóbotrányokhoz képest ennek az ügynek már az a specialitása, hogy elég egy laptop és internetkapcsolat, s máris fogadni lehet a világ bármely pontjáról. Ilyen szempontból összement a világ. Arra azonban ügyeltek a fogadási csalás résztvevői, hogy ne egyetlen fogadóirodánál játsszák meg a meccset, hanem lehetőleg minél több helyen – főleg az ázsiai sportfogadási piacon – terítsék a tétet.

Ezt hogyan kivitelezték? Az online sportfogadás esetében a pénz számláról mozog, ami lekövethető.
Egy futballmanipulációban érintett szervezetnél nem cél az, hogy ilyen nyomokat hagyjanak maguk után, mert ha mégoly egzotikus helyről történik is az átutalás, az is egy nyomot jelent. Ezért a szindikátus pénzfutárokat alkalmazott, ilyen szerepköre volt például a Peruban elfogott S. Lászlónak, aki a magyar csoportot irányító K. Zoltán közvetlen munkatársa volt. Ezek a személyek a beszervezett futballistákat is készpénzben fizették ki, és a fogadóirodákban is készpénzzel fizettek, amit úgy értek el, hogy az adott irodákon belül is volt beépített emberük, aki segített nekik a minél kevésbé föltűnő pénzmozgás megszervezésében és lebonyolításában. A szindikátus egyébként olyan gondossággal járt el, hogy ha egy beépített emberük őrizetbe került, és átmenetileg a hatóságok vendégszeretetét élvezte, akkor az ő részét félretették, és utóbb visszamenőleg is megkapta részesedését, nyilván azért, hogy ne veszítse el a motivációját a jövőre nézve.

Mire fogadott a bundamaffia?
Elsősorban részeredményekre. Esik-e gól az utolsó öt percben, hány gól születik az adott mérkőzésen. Ma már rengeteg fogadási lehetőség létezik egyetlen mérkőzés kapcsán.

Mekkora összeget invesztáltak egy-egy kitippelt meccsbe?
Ez attól is függött, hogy milyen szintű csapatokról és milyen jellegű mérkőzésről volt szó. A tarifa meglehetősen széles skálán mozgott. A beszervezett személyek ezer eurótól nyolc-tízezer euróig terjedő összeget kaptak egy-egy mérkőzés kapcsán. A szindikátus számára megvalósuló haszon pedig százezer eurókban volt mérhető.

Egyre többet hallani arról, hogy a bundamaffia nem mindig a meccs előtt tette meg a tétet, hanem az úgynevezett élő fogadásoknak köszönhetően mérkőzés közben is befolyásolhatta az eredmény alakulását, olyan egyezményes jelekkel, amelyekről csak a beavatottaknak volt tudomásuk. A Blikk szerint a 2010 májusában játszott Diósgyőr–Nyíregyháza (0–1) mérkőzésen a beszervezett miskolci játékosoknak azt kellett figyelniük, hogy a tribünön ülő közvetítő felveszi-e a baseballsapkáját, s a szerint kellett alakítaniuk a mérkőzés állását.
Ilyesmi valóban előfordult az általunk vizsgált meccseken is, egy dél-amerikai barátságos válogatott mérkőzésen például a beszervezett magyar játékvezetők nem tudták előre, milyen eredmény a kívánatos, a bundaszervezők ugyanis meccs közben figyelték a szorzószámok alakulását, és úgynevezett headseten közvetlenül a bíró fülére mondták, hogy mi a kívánt eredmény…

…olyan fülhallgatóról van szó, amit ők elvileg nem is használhattak volna, merthogy idehaza megyei szintű és NB3-as játékvezetőkként dolgoztak, s természetesen nem is közreműködhettek volna azon a 2010. decemberi Argentína–Bolívia U20-as mérkőzésen sem.
Így van. Mindenesetre azt mondták rá a fülére meccs közben, hogy az utolsó öt percben kell születnie a gólnak, a bíró pedig ennek megfelelően érvénytelenített egy teljesen szabályos találatot, majd a végén extrém mértékben hosszabbított, s az egyetlen gól végül a 103. percben esett egy kitalált büntetőből. Ott például majdnem meglincselték a bírókat a meccs után, rendőri kísérettel kellett elhagyniuk a stadiont, ami számukra nyilván kellemetlen szituáció volt, viszont a szindikátus elégedett lehetett a teljesítményükkel, hiszen szállították a kért eredményt.

Amikor a magyar bundaügyben tavaly nyáron őrizetbe vették az első gyanúsítottakat, ön azt nyilatkozta, hogy amit a közvélemény elé tártak, az csak „a jéghegy csúcsa”. Minőségi vagy mennyiségi értelemben beszélt a jéghegy csúcsáról, vagyis azt jelentette-e, hogy elfogták a magyar csoport vezetőit, esetleg arra értette, hogy a bundázók rengetegen vannak, s ehhez képest egyelőre egy kis csoport került őrizetbe?
Is-is. Az eljárás jelenlegi adatai szerint magyar vonatkozásban valóban K. Zoltánék voltak a legbefolyásosabb személyek, ugyanakkor már a legelején is tudtuk, hogy a futballmanipuláció sokkal több játékost érinthet, és ennek az ügynek nagyságrendekkel több gyanúsítottja lehet majd. Jelenleg 25 ilyen személyről beszélhetünk, s ez még mindig csak egy pillanatfelvétel.




Az ügyészségi közleményekből az is kiderül, hogy Magyarországon nem csupán egyetlen bűnszervezet foglalkozott fogadási csalásokkal. Megsaccolható, hogy egymással párhuzamosan hány maffiacsoport működhetett – vagy működik még ma is – a magyar futballban?
Azt azért látni kell, hogy a fogadási csalást elkövető csoportok párhuzamos tevékenysége nem ábrázolható olyan egyértelműen, ahogy azt a szingapúri szindikátus példáján szemléltettem. Arra is konkrét példáink vannak, hogy ha a szervezet egy manipulációt végigvitt, akkor a helyi érintettek nem elégedtek meg a szindikátustól kapott részesedéssel, hanem a biztos tipp tudatában a saját szakállukra kezdtek dolgozni. Mivel nem egyetlen bűnszervezet foglalkozik futballmérkőzések manipulációjával, hanem vannak különböző csoportok Európán belül is, az elkövetői kört talán érdemes úgy elképzelni, mint különböző halmazokat és azok találkozásait, átfedéseit.

H. Gábor, az egyik gyanúsított azt nyilatkozta a Hír TV-nek, hogy Magyarországon ötszáz olyan labdarúgó van, mint ő. Hogyan értelmezhető ez a kijelentés?
Vizsgáljuk a valóságtartalmát.

A bundaügyben gyanúsítottként számon tartott Aczél Zoltán jogi képviselője, Czeglédy Csaba szerint létezik egy 200 nevet tartalmazó „bundalista”, s azon a papíron ma is aktív, illetve már visszavonult labdarúgók neve található. Van ilyen lista?
Aczél Zoltán meghatalmazott védője tényként állította, hogy ez a lista az MLSZ feljelentését képezte. Ez nem igaz. Ilyen 200 nevet tartalmazó listával azóta sem találkoztunk. Természetesen vannak elképzeléseink arról, hogy meddig érhet el az elkövetői kör, de arra egyelőre nem lehet válaszolni, hogy gyanúnkat hány esetben tudjuk majd bizonyítékokkal alátámasztani.

A közvélemény ezekből a számokból – ötszáz érintett, kétszáz bundázó – mindenesetre azt szűrheti le, hogy az egész magyar profi futball romlott. Ha ez valóban kiderül, az jó hír vagy rossz hír lesz a magyar futball számára? Jó hír olyan értelemben, hogy végre lelepleződnek a csalások, a foci pedig a megtisztulás útjára léphet; vagy rossz hír, mert arról tanúskodhat mindez, hogy a futballközeg szét van rohadva belülről?
Ügyész vagyok, az ügyészséget képviselem, ezért igyekszem magam távol tartani az olyan jelzős szerkezetektől, amelyek erkölcsi ítéleteket sugallnának. Ha nő a felderített esetek száma, nehéz eldönteni, hogy akkor ez most mit jelent: korruptabb-e a társadalom, vagy nem korruptabb, csak több ilyen eset került a felszínre. Természetesen nincsenek illúzióink azt illetően, hogy majd egyetlen büntetőügy kapcsán felszámoljuk ezt a jelenséget. Arra viszont mindenképpen alkalmas ez a nyomozás, hogy a jelenségre felhívja a figyelmet, s ezáltal visszaszorítsa, hiszen azt jelzi a potenciális elkövetők számára, hogy igenis van valós kockázata a futballmeccsek manipulálásának, igenis le lehet bukni. Ilyesformán tehát lehetőséget nyújt arra, hogy tisztuljon a magyar labdarúgás.

Előfordult, hogy a letartóztatások nyilvános helyen történtek, edzés vagy futballmeccs után, az őrizetbe vételről készített videofelvételek pedig azonnal megjelentek a világhálón. Pszichológiai megfontolások álltak e mögött? Úgy értem, a nyomozó hatóság az ilyen látványos akciókkal jelezte a futballbundában érintett személyeknek, hogy jobb lesz, ha félnek?
Erre csak azt tudom mondani: az fél, akinek van félnivalója. Az viszont féljen is!

Ki félhet jobban: aki adta, vagy aki kapta a pénzt?
Nem árt hangsúlyozni, hogy az is befejezett vesztegetésnek számít, ha valaki a mérkőzés manipulálására vonatkozó ígéretet elfogad. Tehát nem kell, hogy akár egyetlen centet is megkapjon; elég, ha rábólint az ajánlatra, azzal már bűncselekményt követett el. A büntetőjog ráadásul mindig azt rendeli szigorúbban büntetni, aki az előnyt elfogadja. Tehát ha egy futballista valakitől pénzt fogad el a futballmeccsek manipulálásáért, akkor a jog szerint lényegesen súlyosabb bűncselekményt követ el, mint az, aki a pénzt adta. S ebben az ügyben senkinek a fejéhez nem tartottak töltött fegyvert, hogy fogadja el a pénzt.

Ilyen szempontból mégiscsak hasonlít a jelenlegi bundaügy a nyolcvanas évek magyar totóbotrányára: MolnárTibor, az akkori „totókirály” egyszer azt nyilatkozta, a játékosok alig várták, hogy az ő csapatukat is megkeresse a totómaffia, s végre pluszpénzt keressenek. Visszatérve a mai viszonyokhoz: büntetőjogi szempontból van-e különbség a között, hogy valaki ezer vagy százezer eurót fogad el?
Nincs. Irreleváns, hogy mennyi pénzről van szó, ezer, tízezer vagy százezer euróról. Ez nem olyan, mint a lopásnál, hogy minél többet lop valaki, annál súlyosabbnak minősül a bűntett. Vesztegetésnél egyetlen súlyosbító körülmény van, méghozzá az, ha valaki – mint például egy edző – beosztásánál fogva másokra is hatást tud gyakorolni. A büntetőjog az ilyet önálló intézkedésre jogosult személynek nevezi.

Borbély Zoltán, az MLSZ jogi irodájának vezetője említette a magyar bundaügy kirobbanásakor, hogy az aktív vesztegető büntetlenséget élvez, ha a hatóság tudomására hozza a csalást, még mielőtt nyomozás indulna az adott bűncselekmény kapcsán. Továbbra is érvényes ez?
Az európai jogharmonizáció következtében annyi változás történt ezzel kapcsolatban, hogy a manipulációt bejelentő személy maga is gyanúsítottja lesz az ügynek, de ha olyan bizonyítékokat szolgáltat, amelyek a manipulációval összefüggésben másokat is érintenek, akkor büntetése korlátlanul enyhíthető.

Volt már példa arra, hogy ezt kihasználva jelentkezett valaki a nyomozóknál?
Igen, volt. Tehát nem kell feltétlenül az öltözőben lapítani, annak örülve, hogy ma nem értünk jött a hatóság. Hanem van alternatíva. Fel kell keresni a nyomozókat.

Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy Aczél Zoltánt felmentette az MLSZ fellebbviteli bizottsága?
Először is: a büntetőeljárás teljesen független az MLSZ kompetenciájába tartozó fegyelmi eljárástól…

Ez nyilvánvaló, de a közvélemény csak a kulcsszót hallja meg; azt, hogy Aczélt felmentették.
Aczél Zoltán és az ő ügyvédje sok látványos kijelentést tett már korábban is, s ezúttal is hadd pontosítsak: nem felmentették Aczél Zoltánt, hanem megszüntették ellene az eljárást, elévülés okán. Éppen Aczél Zoltán az, aki beletartozik az imént említett, „önálló intézkedésre jogosult személy” kategóriába, őt kötelességszegéssel elkövetett vesztegetéssel gyanúsítja az ügyészség, gazdasági vesztegetés vonatkozásában ez a legsúlyosabbnak minősülő bűncselekmény. Büntetőjogi szempontból nem évült el Aczél Zoltán ügye.



„El lehet ítélni a játékosokat, de meg kellene érteni, mit miért csináltak. Sokan olyan klubokban játszottak, ahol hónapokig nem jött meg a fizetés, miközben el kellett tartani családokat. Lehet, hogy megköveznek érte, de kimondom: nem biztos, hogy a bundázó játékosok ennek az ügynek a főbűnösei.” Ezt Urbán Flórián, a Vasas vezetőedzője nyilatkozta kedden a Digi Sport Reggeli Start című adásában. Ezzel tulajdonképpen sajnálni való áldozatoknak nevezte a fogadási csalások elkövetőit. Mi a véleménye erről?
Nem értem Urbán Flórián motivációit. Nyilatkozata azt sugallja, hogy a fogadási csalások kapcsán megélhetési bűnözőkről van szó. Ez a kifejezés nem büntetőjogi kategória, a köznyelvben arra használjuk, ha valaki például az éhhaláltól menti meg a családját lopással, s akkor ez mintegy erkölcsileg felmenti az elkövetőt. Nos, mi a büntetőeljárás során nem találkoztunk olyan nehéz életkörülményekkel, amelyekből felsejlett volna a megélhetési bűnözés verziója. Sőt: a magyar átlagnál jobb életkörülményekkel találkoztunk.

Néhány évvel ezelőtt egy kínai kartellnek tulajdonrésze volt az AC Allianssi finn élvonalbeli klubban, s ugyanez hírlett a finn Tampere Unitedről is. Vannak-e arra utaló jelek, hogy a bundamaffia Magyarországon is sikerrel beépült egyes klubstruktúrákba?
Mi is ismerjük ezeket a külföldi példákat, de inkább úgy fogalmaznék: most még idő előtti volna válaszolnom arra, hogy hasonló jelenség Magyarországon is tapasztalható-e.

Néhány nappal az után, hogy a hatóságok őrizetbe vették a REAC hat egykori vagy jelenlegi játékosát, öngyilkosságot követett el Kutasi Róbert, a rákospalotai egyesület klubigazgatója. A TV2 Tények című műsora szerint Kutasi hatoldalas búcsúlevelet hagyott hátra, s ebben a levélben terhelő információk szerepelnek a magyar futball több „fontos szereplőjéről”. Mi igaz ebből?
Ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy Kutasi Róbert nem szerepelt az eddig kihallgatott gyanúsítottak között. Hogy bármilyen értelemben érintett volt-e az általunk vizsgált ügyben, arra jelenleg nem áll módomban válaszolni. Ami pedig a sajtóban megjelent, a búcsúlevélről szóló találgatásokat illeti: ezekkel mi is szembesültünk, és azon dolgozunk, hogy ellenőrizzük az ezzel kapcsolatos információkat.

A bochumi ügyben pincékbe zárt futballistákról is szó van, az AP hírügynökség jelentései szerint előfordult, hogy a bundamaffia erőszakos módszerekkel próbált meg eredményt elérni, például egy luxusszálloda szakácsának kellett drogokat kevernie a futballisták ételébe. Magyarországon megpofozott futballistákat, késsel megkergetett válogatott játékosokat emlegettek, az MLSZ pedig két évvel ezelőtt nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a bundaügyről nyilatkozni kifejezetten veszélyes, s még írni sem életbiztosítás. Valóban ennyire komoly a helyzet?
Az ügy felderítésének kezdeti stádiumában Magyarországon sem lehetett kizárni az ilyen cselekmények előfordulását, mivel voltak erre vonatkozó adataink más országokból. A látókörünkbe került gyanúsítottak esetében azonban szelídebb módszerekkel történt a manipuláció.

Említette már, hogy együttműködnek más országok nyomozó hatóságaival. Mi a helyzet Olaszországgal? A La Repubblica értesülései szerint a tavaly májusi Lecce–Lazio (2–4) mérkőzés eredménye nem a pályán dőlt el, s ezzel kapcsolatban megemlítik az egykori kispesti futballista, Borgulya István nevét, aki a Peruban elfogott S. László jó barátja. Mit lehet tudni az olasz szálról?
Számos olyan szálat vizsgálunk, amely szélesebb körben eddig nem nyert publikálást. A konkrét kérdésre pillanatnyilag a nyomozás érdekében nem áll módomban válaszolni.



Ha már Olaszország: tavaly júniusban az Ultima Scommesa (Utolsó fogadás) fedőnevű rendőrségi akció során több egykori olasz futballistát őrizetbe vettek, köztük Giuseppe Signorit, a korábbi háromszoros olasz gólkirályt, aki a 2005/06-os szezonban Sopronban futballozott, illetve Mauro Bressant, a Fiorentina egykori futballistáját, aki nem is olyan régen szintén Magyarországon dolgozott, méghozzá a Vasas klubigazgatójaként. Van magyar vonatkozása annak az ügynek?
Ugyanazt felelem, mint az előbb: a kérdésre a nyomozás érdekében pillanatnyilag nem áll módomban válaszolni.

Tegnap a magyar hatóságok őrizete alá került a szingapúri Wilson Raj Perumal, aki a finn fogadási csalások főszervezője volt, s aki 12 hónapot töltött egy finnországi börtönben, egyes sajtóértesülések szerint pedig a 2010-es dél-afrikai világbajnoksággal kapcsolatos fogadási csalásokkal is vádolható. Mi tudható róla?
A nyomozás érdekében pillanatnyilag erre nem áll módomban válaszolni.

Immár olyan futballista is a hatóságok látókörébe került, aki válogatott volt: K. Vince egyszer, E. Károly kétszer lépett pályára a magyar címeres mezben. Különböző forrásokból tudható, hogy a behálózott játékosok olykor más juttatásokat kaptak. Előfordulhatott-e, hogy a bundaszervezők nemcsak pénzzel fizettek a játékosoknak, hanem külföldi szerződésekkel, esetleg „jutalomválogatottság” is része lehetett az üzletnek?
Vesztegetésnél nem feltétlenül pénzről van szó, a felajánlott előny más jellegű is lehet. Az eddig közölt gyanúsításoknál ez a felajánlott előny készpénz volt; de hogy ezen túl mi van még a látókörünkben, s abból mit tudunk bizonyítani, arra egyelőre a nyomozás érdekében nem válaszolhatok.

Eleinte sokat cikkezett a magyar sajtó a Debrecen érintettségéről. Vesztegetési kísérlet jelentésének elmulasztása miatt az UEFA két évre eltiltotta Vukasin Poleksicet, a debreceniek kapusát; Volker Talarowski, a bochumi bíróság szóvivője pedig úgy nyilatkozott: a hajdúságiak Young Boys Bern elleni, 2008-as kupameccsén manipulált eredmény született, s a csalásban majdnem minden debreceni hátvéd („nahezu alle Abwehrspieler”) érintett volt. Valós információk ezek?
A német kollégák kijelentéseit nem tisztem kommentálni.

Egy példa a sok közül: a 2010/11-es szezon hajrájában a Kaposvár–Szolnok (0–1) mérkőzés után a kaposvári edző öt játékosát a tartalékcsapatba száműzi, a Sport Plusz hetilap pedig idézi Győri Gábor, a Kaposvári Rákóczi FC elnökségi tagjának véleményét, aki szerint a kaposvári csapatból „többeknek jobb motiváció volt a vendéggyőzelem 7,7-es szorzója, mint a saját becsülete”. Mihez kezd a nyomozó hatóság az ilyen információkkal?
Ez a nyomozás nem sajtóhíreken alapul. Nem állítjuk, hogy Magyarországon csak az általunk őrizetbe vett személyek lettek volna érintve a fogadási csalásokban. Nem állítható az sem, hogy csak egyetlen elkövetői kör van az országban. Természetesen sok meccs kapcsán kiáltottak már bundát, minden ilyenre nem tudjuk felkapni a fejünket, de szeretném hangsúlyozni: ha bárkinek konkrét információi vannak ezzel kapcsolatban, főleg akkor, ha az illető a futball területén mozog, akkor annak kutya kötelessége bejelentést tenni.

Régóta hivatkozási alap a bundaügyet tárgyaló sajtócikkekben, hogy 2004-ben a Nemzeti Sport újságírója, Vajda György tulajdonába került egy füzet, amelyben egy szerb központú, egész Európát behálózó fogadási maffia felépítése szerepelt, s a behálózott személyek között nemcsak futballisták, hanem újságírók és celebek is szerepeltek, valamint harminc bundameccs, köztük a Manchester United–ZTE (5–0), a Dunaferr–Olympiakosz Nicosia (2–4) és a 2002-es Magyarorszá–Horvátország (0–2) mérkőzés. Remélhető-e, hogy egyszer ezekkel kapcsolatban is kiderül az igazság?
Az általunk vezetett nyomozás nagyon kiterjedt, s az ügy minden ilyen lényeges pontját figyelemmel kísérjük. De arról nem beszélhetek, hogy konkrétan milyen bizonyítási eszközök állnak rendelkezésünkre, s azok mit bizonyítanak.

K. Zoltánék védőügyvédje nyilatkozta tavaly a Harmadik Félidő című tévéműsorban, hogy az ügy leghamarabb négy-öt év múlva zárulhat le. Ön is így gondolja?
Semmiképpen; a magyar büntetőeljárási törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy az első gyanúsításközléstől számított két éven túl nem tarthat egyetlen nyomozás sem. Ebben az ügyben 2011. június végén történtek az első gyanúsításközlések, tehát a nyomozás maximum 2013. június végéig tarthat. Mivel pillanatnyilag tíz személy van előzetes letartóztatásban, arra törekszünk, hogy ezt a kétéves időkeretet se merítsük ki, és a lehető leghamarabb felgöngyölítsük az ügyet.

Az Index forrásai szerint a bundamaffia hétvégenként három-négy meccs eredményét manipulálhatta Magyarországon. Reális ez a szám?
Erre csak azt tudom válaszolni: ha bárkinek konkrét információja van a futballmérkőzések manipulációját illetően, azt szeretettel várjuk a Zichy Jenő utca 14-be, ahol a Központi Nyomozó Főügyészség székel. Ne a médiának újságolja el, hanem nekünk.

Van-e példa arra, hogy a gyanútlan futballisták utóbb feljelentést tesznek csaló csapattársaik ellen, olyan alapon, hogy a bundameccsen elszenvedett vereség miatt ők – a becsületesek – nem kapták meg a győzelmi prémiumot? S van-e példa arra, hogy sportfogadók feljelentik a bundázókat, mert szelvényükön éppen az a mérkőzés ment el, amelyről utóbb kiderült, hogy manipulált volt?
Ilyen esettel még nem találkoztunk.

Declan Hill írja a Bunda. Futball és szervezett bűnözés című könyvében, hogy a Közép-Kelet-európai futball ideális terepet jelent az ázsiai bundaszervezőknek – és tételesen felsorolja ennek okait. Olvasta ezt a könyvet?
Olvastam. Sőt: Declan Hillt a nyomozásba is bevontuk.

Nem sziszifuszi munka az, amit végeznek? Hiszen amíg sportfogadás létezik, addig csalók is lesznek. Ön szerint megtisztítható a futball?
Ez egy összetett kérdés. Nem önmagában a büntetőjog kérdése, hanem egy komplex problémakör. A büntetőjog már csak a végső eszköz. Ultima ratio. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények teljes fölszámolása egy utópia. A bűnözés mindig a társadalom része marad, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben. A mi célunk pedig éppen az, hogy a magunk eszközeivel csökkentsük a hajlandóságot a bűncselekmények elkövetésére.

Köszönöm, hogy rendelkezésünkre állt.

Gazdag József