Bohémok (Tomba és Nykänen) aranyérmei

A kanadai város már 1964-ben megpályázta a rendezés jogát, megalakította a szervezőbizottságot is, de csak 1981-en kapott áldást a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól. Három forrásból szerezte az anyagiakat a játékok lebonyolításához. A feltételezett költségvetés felét a kormány állta, további 90 millió dollárt a szponzorok dobták össze, a maradékot a tévéjogdíjak alkották. Az ABC tévétársaság például 309 milliót utalt át a szervezők számlájára, s a NOB éppen a televízió nyomására döntött úgy, hogy a téli olimpia időtartama nem 12, hanem 16 nap lesz. A sportolók némi bánatára, mert egyes versenyszámok időpontját sok esetben a reklámok határozták meg.

Különben szuper volt minden. Tökéletes olimpiai falu, nagyszerű rendezés és versenykörülmények, lelkes nézők, látványos küzdelmek. Nem véletlenül mondta Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke: „Minden idők legjobb téli olimpiája volt.” És tegyük rögtön hozzá: nyereséges is. Hiába, a Nagy Víz túlsó oldalán ügyesek a sportvezetők, üzleti szellemmel is megáldottak. Hát nincs igazuk? Miért legyen egy olimpia ráfizetéses? Egyébként rekordrészvételt (57 ország) könyvelhettek el, olyan országok sportolói is indultak, ahol a lakosok nem ismerik a természetes havat és jeget. Ismét bővült a műsor: alpesi összetett, szuper-óriásműlesiklás, síugró csapatverseny, északi összetett csapatverseny, női 5000 m gyorskorcsolya; sífutásban a klasszikus stílus mellett bevezettték a szabadstílust, engedélyezték az ún. korcsolyázást.

A nézők, akik a játékokat inkább valamilyen jól megrendezett showműsornak tekintették, ugyan kalapot emeltek a legeredményesebb sportolók előtt (Matti Nykänen, Yvonne van Gennip), de igazi kedvencük az olasz Alberto Tomba és a „jég Carmenje”, a keletnémet Katarina Witt volt. Alberto nagymenő ász szerepében tetszelgett, ahol megjelent, mindig történt valami. Nemcsak aranyérmeivel irányította magára a figyelmet, hanem elsősorban bohém életstílusával és nagyotmondásaival. Naponta nyilatkozott, naponta jelentek meg róla cikkek, fantasztikus dolgokat mesélt az újságíróknak, hogy mennyit iszik és eszik, hogy mennyire lusta, hogy hány nőt fogyaszt el éjszakánként. Ismert történet, egyszerre három nővel, vörös borral és sampusszal szórakozott reggel ötig, nem vett részt a kötelező tréningen és megnyerte a VK-versenyt. Calgaryi aranyérmeit (műlesiklás, óriás-műlesiklás) dollárokért hagyta megérinteni, hogy aztán a pénzt hódolóival közösen elmulassa a bárban. Egyébként Tomba az első alpesi olimpiai bajnok, aki síkságról (Bologna) származik. A szépséges Witt csodálatos kört futott, s a norvég Sonja Henie után az egyetlen műkorcsolyázónő, aki megvédte bajnoki címét.

Kiket említsünk még? Itt van például a finnek síugró csodagyereke, fenegyereke, Matti Nykänen. Négy évvel korábban nagysáncon aranyérmet nyert, középsáncon második, Calgaryban mindhárom számban (volt csapatverseny is) olimpiai bajnok. Már fiatalabb korában is könnyelmű, bohém életet folytatott, aztán teljesen az alkohol rabja lett, s eltűnt a süllyesztőben. Alig 25 esztendősen szerezte calgaryi aranyérmeit.

Magyar sportoló nem került a legjobb hat közé, a csehszlovákok egy ezüst és két bronzérmet nyertek. Elsősorban a hokisok okoztak csalódást kiábrándító játékukkal és helyezésükkel.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (57 résztvevő; 1425 sportoló, ebből 318 nő; 8 sportág, 46 versenyszám): Szovjetunió 11–9–9, NDK 9–10–6, Svájc 5–5–5, Finnország 4–1–2, Svédország 4–0–2. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Yvonne van Gennip (holland, gyorskorcsolya) 3–0–0, Matti Nykänen (finn, síugrás) 3–0–0, Tamara Tyihonova (szovjet, sífutás) 2–10–0, Tomas Gustafson (svéd, gyorskorcsolya) 2–0–0, Frank-Peter Roetsch (keletnémet, biatlon) 2–0–0, Vreni Schneider (svájci, alpesisí) 2–0–0, Gunde Svan (svéd, sífutás) 2–0–0, Alberto Tomba (olasz, alpesisí) 2–0–0.