BL-döntős a Ferencváros

Az MVM Dome-ba a ferencvárosi ultrák remek hangulatot varázsoltak, még két lapáttal rátettek a szintén remek milliőben zajló Győr–Vipers meccsre. A kezdés előtt egy élőképpel is készültek a fradisták, amely alatt az „Itt nem állhatunk meg!” felirat volt olvasható. A zöld-fehérek történetük során először jutottak be a Final4-ba. A médialelátón a magyar újságírók elismerően bólintottak, amikor a zöld-fehér tábor rákezdett a szervezett szurkolásra, míg a mellettem ülő norvég kollégák folyamatosan videózták a B-közepet, így csak az eredményjelzőről olvasták le, hogy Klujber Katrin és Angela Malestein góljaival a hatodik percben 2:1-re vezetett a Fradi. A dánok a 11. percben 4:5-nél vezettek 0:1 után másodszor, Henny Reistad góljával, sőt kettővel is elmentek, de Malestein gyorsan szépített.

Az esbjergi szimpatizánsok is megtöltöttek egy szektort és lelkesen tapsolva biztatták sajátjaikat, de csak akkor hallatszott a hangjuk, mikor a Magyar Kupa-győztes csapat szurkolói elhallgattak néhány másodpercre. Állandósult az egy-két gólos vendég vezetés, hogy ez ne legyen nagyobb, arról a kapuban Bíró Blanka védéseivel, a kispadról beszálló Szöllősi-Zácsik Szandra pedig átlövéseivel járult hozzá. A 25. percben 11:13-nál Elek Gábor kikérte első idejét. A játék azonban nem változott, sőt a 28. percben először hárommal vezetett az Esbjerg. Az addig biztos kezű Malestein hetest rontott a hajrában, Anna Kristensen tolta a felső lécre a bünetőt, majd Reistad lövése pattant a blokkról a kapuba, 13:17 volt az állás a félidőben.

Az FTC-ből hárman nem mentek be az öltözőbe, Alicia Stolle, valamint a két fiatal, Kukely Anna és Papp Dorka a pályán melegetíttek, mivel nem kaptak lehetőséget az első fél óra során, de társaik is gyorsan visszatértek a pályára. A második játékrészt Janurik Kinga kezdte a ferencvárosi kapuban, Bíró Blanka csupán négy védést hozott össze az első félidőben. Sajnos gyorsan a háta mögé kellett nyúlnia, de Stolle is beállt és azonnal gólt is szerzett, majd Andrea Lekics és Malestein is betalált, 16:18. A 39. percben már csak eggyel vezetett az Esbjerg, három perccel később pedig egyenlítettek a zöld-fehérek, de a fordítás nem jött össze, sőt, a dánok újra kettőre növelték a különbséget. Néhány perccel később azonban újra egalizáltak Emily Bölkék, miközben a lelátóról jött a támogatás a Fradinak, a már említett norvég kolléga pedig egy decibel mérő alkalmazást letöltve mérte a szurkolók teljesítményét. A hivatalos nézőszám 20 022 volt, ami világcsúcs, hiszen korábban ennyi néző még nem volt női klubcsapatok kézilabdameccsén.

Nyolc perccel a vége előtt 25:26-nál kért időt Jasper Jensen, az Esbjerg vezetőedzője. Bölk egyenlített, Janurik bemutatta sokadik bravúrját, a közönség tombolt, Klujber pedig megszerezte a vezetést, 27:26. Izgalmas végjátéknak néztünk elébe, hat perc volt hátra. Bölk újra villant, kettővel vezetett a Ferencváros. A hangulatot már nem lehet szavakkal leírni. Egy perc volt hátra, amikor a győri szurkolókon kívül már talpon volt az egész lelátó, eggyel vezetett az FTC és a dánok támadhattak és egyenlítettek. Az utolsó másodpercben Emily Bölk belőtte hatodik gólját, így a Ferencváros ott lesz a vasárnapi döntőben! 

A végeredmény: FTC-Rail Cargo Hungaria-Team Esbjerg 30:29.

„Aki ma játszott, mindenki nagyon akart és hozzá tudott tenni a csapat teljesítményéhez. Nagyon szerettük volna menyerni ezt a meccset. Nyilván úgy mentünk fel a pályára, hogy semmi nyomás ne legyen rajtunk, de mikor kiállsz 20 ezer ember elé, akkor átgondolod, hogy ők miattunk jöttek ide. Így az elején egy picit idegesen is kezdtünk, de ahogy telt az idő belerázódtunk és végül győztesen jöttünk ki belőle – válaszolta kérdésünkre az imelyi származású Szöllősi-Zácsik Szandra, aki a második félidőben egy ütközés után ápolásra szorult, de lapunknak elmondta, hogy nem lesz akadálya, hogy vasárnap is pályára lépjen. – Amikor visszajöttünk 1-2 gólra, akkor mindenki elhitte, hogy meg tudjuk csinálni. Olyan extázisba kerültünk, hogy ott már éreztem, hogy csak győzelem lehet. Amikor pedig már kettővel vezettünk, csak egy jó védekezésért imádkoztam, nem sikerült, kiegyenlítettek, de utána is bíztam benne, hogy akár a szurkolók betolják a kapuba a labdát. Ez nem alakulhatott másképp” – tette hozzá a magyar válogatott átlövő, akitől megkérdeztük, hogy amikor a naszvadi csapatban először kézilabdát fogott a kezébe, gondolta-e, hogy eljuthat a BL-döntőig. Szöllősi-Zácsik szemébe ekkor mintha könny szökött volna. „Nagyon nehéz most erre válaszolni. Ma már sírtam, már volt minden... Nem gondoltam volna, hogy őszinte legyek (nevet). Nagyon sokat köszönhetek a naszvadi csapatnak” – zárta beszélgetésünket az elődöntőben 3 gólt szerző játékos.

Akit minden tévéstáb, minden újságíró megállított szombat este, az az utolsó másodpercben döntő gólt szerző Emily Bölk volt, aki közel háromnegyed óra után ért oda hozzánk. „Ez olyan volt, mint egy álom. Élvezni akartuk, hogy itt lehetünk, egy világcsúcsot jelentő közönség előtt. Az, hogy sikerült győznünk és bejutottunk a fináléba, egyszerűen csodálatos. Nem találom a szavakat, hogy elmondjam mit érzek – kezdte az értékelést a német balátlövő. – Telt ház volt, már a bemelegítésnél is, jó zene szólt, már az is csodálatos volt, de nagyon sok szurkolónk volt itt, éreztük az ő támogatásukat akkor is, mikor a meccs előtt kijöttünk a pályára. Ez biztosan előnyt jelentett nekünk, egy jó nyomást éreztem magamon és nagyon vártam, hogy elkezdhessek játszani. Lehet kicsit szerencsésebbek is voltunk, mint az Esbjerg, de most pedig nagyon boldogok vagyunk” – zárta a hosszúra nyúló mix-zónás értékelést a mindig mosolygós Bölk.