Bicikliző Vettel, kerítésen lógó szurkolók – ez Monaco szurkolói szemmel

A nagydíjra való előkészületek már napokkal, sőt hetekkel korábban kezdődnek városszerte, hiszen Monacón belül kell kialakítaniuk a szervezőknek a versenypályát – ami a mindennapi életben is forgalmas közút. Az igazi kiteljesedése a rendezésnek mégis szerdán érezhető. A fokozódás, a kicsúcsosodás felé haladás, amikor érezni, ez az utolsó nap, mikor még minden kivitelezhető az esemény előtt.

Vagyis a szerda Monaco utcáin igazán izgalmas tud lenni egy szurkoló számára. A pálya kijelölve, a védőfalak felállítva, mégis még minden szabadon bejárható. De nem is ez a legkülönlegesebb ezen a napon, hiszen a közutakat minden este 8-tól másnap reggel 7-ig megnyitják a nyilvánosság és a közlekedés előtt. Egy szurkoló számára a szerdai nap fénypontja, hogy a versenyzők ilyenkor ejtik meg a számukra nélkülözhetetlen pályabejárást.

A szemfülesebbek, ha elindulnak menetiránnyal szemben a pályán, jó eséllyel találkozhatnak kedvenceikkel, akik gyalog, csapatuk és persze fotósok gyűrűjében járják végig a pályát, hogy a másnapi szabadedzésen az aszfalttal kapcsolatban meglepetés már ne érje őket.

Tipp: ha szeretnél közös fotót kedvenceddel, ne sajnáld a lábad, és taposd te is végig a több kilométeres pályát!

Persze a hűséges és kitartó szurkolóknak ez nem elég. Ők versenyfeltételek között is biztatni szeretnék kedvenceiket; valami szuvenírt szerezni tőlük, bár gyakori az is, hogy ők adnak ajándékot a pilótáknak.

S hogy miért Monacóval kapcsolatban beszélünk szurkolók és pilóták testközeli találkozásáról? Mert a futam jellegéből kifolyólag nemcsak a pálya van a városban bárki számára elérhető közelségben, de a paddock is a kikötőben van, nem elrejtve a kíváncsi szemek elől. Csak egy magasabb drótkerítés és néhány nagyon illedelmes biztonsági őr választja el a futam résztvevőit a nézőktől. Ez egy szurkoló számára 12 órás mozit jelenthet...

Hogy ez hogyan is néz ki a gyakorlatban? Az igazán fanatikus szurkolók reggel nyolctól szó szerint sörösdobozokon állva lógnak a kerítésen, kedvencük kiabálva nevét, hogy egy-egy pillanatot velük elcsípjenek, és ne maradjanak le semmiről sem. Így mindennek részesei lehetnek, akár annak, hogy Räikkönen lehajtott fejjel lepattan a robogóról, és szinte bemenekül a paddockba; vagy annak, hogy Vettel lazán bringán érkezik, és nemes egyszerűséggel biciklisisakban osztja az autogramokat.

A csodálkozás jogos! A versenyzők többsége motoron vagy robogón érkezik, esetleg néhányuk hajón (tényleg Vettel az egyetlen, aki biciklin érkezik).

Monaco utcái a Forma–1 idejére elképzelhetetlen mennyiségű látogatót fogadnak be. Szombaton már szinte az összes belépőjegy el is kel. Így a hatalmas tömegben érezhető vasárnap reggelre a felgyülemlett izgalom, ami az aznapi 15 órás rajtnál tetőzik ki, amikor zeng a város az indulóktól.

Nehéz lenne megmondani, hogy esetleg a hirtelen feltámadó szél okozza-e a libabőrt, ami az emberen ilyenkor végigfut... Felbőgnek a motorok, és beindul a gépezet.

S ne higgyük, hogy a futam leintése után varázsütésre eltűnik a csoda. Miután újra megnyitják az utcákat, meg sokáig hömpölyög a tömeg, a forgalom csak cammog. Az élmények meg mindig ott kavarognak mindenkiben, újra és újra lejátszódnak az emlékezetes pillanatok. A célegyenes meg órákig járhatatlan, a pole pozíciót fotózza szinte mindenki.

De a csapatok már pakolnak, hirtelen kamionok lepik el Monaco szűk utcáit, hogy a pár napra felállított Forma–1-es város eltűnjön.

Kulcsár Gabriella